Az első világháború légicsapásainak köszönhetik a nők a pizsamát

A pizsama ma már annyira a mindennapjaink része, hogy nem sokan gondolkoznak azon, hogy vajon mióta ez a legnépszerűbb éjjeli viselet. Sőt már nemcsak a hálóba való ruhadarab, van, aki az ételfutárt is ebben fogadja, esetleg a közeli kisboltba is átugrik benne – és az elmúlt hónapok során otthonról dolgozók jelentős része is bizonyára tudna arról mesélni, hányszor nyomott le egy egész munkanapot pizsamában. Pedig nem olyan régi ruhadarab, népszerűsége az első világháborúnak köszönhető, amikor az embereknek szembe kellett nézniük azzal, hogy a légicsapások során az ő házuk is bármikor megsérülhet. 

Az 1900-as évek elején még teljesen elképzelhetetlen volt, hogy egy nő pizsamában aludjon, sőt a férfiak egy része sem kedvelte a nadrággal ellátott hálóviseletet, a hálóingre, ahogy a neve is mutatja, inkább egy hosszabb ingként, mintsem önálló ruhaként tekintettek. De aztán jött az első világháború, és egy eddig ismeretlen dolog, amitől retteghettek az emberek:

Nem kellett többé katonának lenni, hogy valaki veszélyben érezze az életét. 1915 januárjában a németek több Zeppelint és repülőt küldtek London felé, leginkább éjszaka. Persze leginkább stratégiai fontosságú épületeket bombáztak, de cél volt az is, hogy félelemben tartsák a brit lakosságot. Addig elképzelhetetlen volt, hogy a háború frontvonala a civilek hálószobájáig tartson, viszont az újságok sorra számoltak be a lebombázott házakról, az éjszaka közepén menekülő családokról, és ez a divatra is rányomta a bélyegét. 

Manapság divatos az Instagramra kitenni az „így ébredtem” típusú fotókat, akkor viszont senki sem akarta magát mutogatni a hálóruhájában, főleg nem akart abban menekülni a házából. A szokásos alvóruha, ami az egyik legintimebb viseletnek számított, ahhoz  már egyáltalán nem volt megfelelő , hogy abban legyen valaki az evakuálás során. Valami sokkal praktikusabb és előkelőbb ruhadarabra volt szükség, amiben alapvetően aludni lehet, de ha menekülni kell, az is megoldható.

Már 1915. január 21-én arról írt a Manchester Guardian, hogyan lehet felkészülni arra, hogy az éjszaka közepén el kell hagyni valakinek az otthonát. A megkérdezett nők többsége elmondta, hogy rászokott, hogy elérhető közelségben hagyja a köntösét, és egy selyemsálat, amit a fejére tud csavarni. Idősebb hölgyek kesztyűt is készítettek az ágyuk mellé, hogy a menekülés közben se kelljen lemondani a méltóságról és az előkelő megjelenésről.

Ahogyan a bombázások folytatódtak, egyre többen foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy mit fognak az éjszaka közepén viselni, ha esetleg menekülniük kell. Ahol pedig növekszik a kereslet, ott kínálat is reagál, és megjelentek az első női pizsamák, vagyis egy laza éjjeli kabát és nadrág. Zseb is volt rajta, hogy a legszükségesebb dolgokat is magával tudja vinni a viselője. Nem volt hétköznapi látvány egy nő nadrágban, az pedig végképp újdonságnak számított, hogy ebben aludt. A divatmagazinok is elkezdtek foglalkozni a témával, úgy írtak róla, mint a szezon újdonsága.

A pizsama praktikusabb és melegebb volt, mint a hálóing, de sokaknak fontos volt az is, hogy jól nézzen ki, ha már egyszer emberek közé merészkednek ebben a viseletben. A Guardian ugyanebben az évben már cikkben ámuldozott azon, hogy vannak olyan nők, akiknek nem elég a flanel pizsama, hanem rózsaszín vagy kék selyempizsamában térnek nyugovóra.

Miután megvolt a pizsama, aminek az elejét gyakran díszítették különböző gallérokkal is, már csak egy probléma akadt: mi van, ha a ruhájuk már megfelelő, de a hajuk összevissza áll? Erre jelentettek megoldást az úgynevezett budoár sapkák, amik lehettek csipkések, aranyszállal hímzettek, szalagokkal díszítettek. Szolgálhatták volna azt a célt is, hogy a leeső törmelékek ellen biztosítsanak némi védelmet, de erre tökéletesen alkalmatlanok voltak. Egyetlen céljuk volt, hogy ne mondják egy nőre sem, hogy ápolatlan, amiért nem tökéletes frizurával jelenik meg az emberek előtt – még akkor sem, ha éppen az életéért menekül az éjszaka közepén.

1918-ra a nők harmada szokott át a pizsamára, népszerűsége azóta is töretlen.

(Borítókép: Pizsamát viselő nő 1920 után. Fotó: Soibelman Syndicate / Visual Studies Workshop / Getty Images)