Mindjárt itt a júliusi karácsony! Megvette már az ajándékokat?

A déli féltekén télen van nyár. Pontosabban a január a legmelegebb hónap. Ennek megfelelően amikor az északi félgömbön nyár van, akkor van délen a leghidegebb. Persze a déli féltekén sokkal kevesebb szárazföld esik a mérsékelt éghajlati övbe, ezért kevesebb helyen van európai vagy észak-amerikai értelemben vett tél, de azért, főként a hegyekben, időnként szokott esni a hó, például Ausztrália délkeleti részein is.

A nyugati kultúrkörben a télhez kapcsolódik az év legfontosabb ünnepe: a karácsony. Emiatt, főként a britek által kolonizált déli területeken, legfőképpen Dél-Afrikában, Új-Zélandon és Ausztráliában, nem kis frusztrációt okozott a telepeseknek, hogy mit kezdjenek a legrekkenőbb hőség idejére eső karácsonnyal. Hiszen az ünnep kellékei, szimbólumai mind a hóhoz, a fagyhoz és a télhez kapcsolódnak, a prémes ruhás Mikulással, a behavazott fenyőfákkal, szánnal, rénszarvasokkal és így tovább.

Hogyan lehet feloldani ezt az ellentmondást, és egyúttal még egy ajándékozós (vagyis intenzív fogyasztást igénylő) ünnepet teremteni? Nos, miért nem tartunk két karácsonyt egy évben? A júliusi karácsony (Christmas in July vagy Yulefest), más néven tél közepi karácsony (Midwinter Christmas) így a 20. században egészen általános ünneppé – vagy inkább bulivá – vált.

Persze, ez nem jelenti azt, hogy átvette volna a rendes, december 24-i karácsony funkcióját, de sokan nagyon hasonló családi tradíciókat alakítottak ki a júliusi karácsony alkalmából, mint amit az év végén megszoktak, az ünnep vallási jellege nélkül. A új-dél-walesi Kék-Hegység síközpontjainak a turistaszezon legfontosabb ünnepe a júliusi karácsony, szinte a teljes promóciójukat erre az alkalomra alapozzák.

Élvezze a júliusi karácsonyt a ködbe burkolózó csodaszép völgyekben, a tűzben ropogó fahasábok hangját hallgatva, fűszeres forralt bort iszogatva, és hagyományos sülteket kóstolva

– írják a reklámanyagban. A karácsonyi csomagban minden benne van, a Télapó megérkezésétől a karácsonyfáig és a karácsonyi énekeket daloló kórusig. Mindez júliusban.

Még ennél is érdekesebb, hogy ezzel párhuzamosan az Egyesült Államokban is kialakult a júliusi karácsony hagyománya, pedig ott ezt az éghajlat kicsit sem indokolja. A fogyasztói társadalom viszont igen. Pedig a kezdetek még nem az ajándékozásról szóltak, hanem a leánycserkészekről, és az (igazi) karácsonykor folyamatosan haknizó mutatványosokról.

A huszadik század elejének varietéfellépői sosem tudták családjuk körében tölteni a decemberi karácsonyt, mert épp mások családjait szórakoztatták, városról városra utazva. 1914-ben aztán egy csapat New York-i előadó (táncosok, artisták, bűvészek) elhatározták, hogy rendeznek maguknak egy pótkarácsonyt nyáron, amikor egyébként is holtszezon van a showbusinessben. Ettől kezdve évente rendeztek karácsonyi ünnepséget a legnagyobb melegben, az ünnep minden külsőségével együtt.

A hagyomány 1930-ig létezett, amikor a rádió és a mozi felemelkedésével a kabarénak bealkonyult. A varietészínházak többsége csődbe ment, a fellépőket szélnek eresztették, így megszűnt a júliusi karácsony közönsége. De csak három évet kellett várni, hogy a szokás újból életre kelljen, bár az nem egyértelmű, hogy a kettőnek van-e köze egymáshoz. Mindenesetre 1933-ban az észak-karolinai Camp Keystone leánycserkészeknek rendezett nyári táborban felújították a júliusi karácsony hagyományát, és azóta több-kevesebb folytonossággal ez máig él.

1942-ben a washingtoni Calvary baptista gyülekezet kezdett júliusi karácsonyi ünnepséget szervezni, fenyővel, karácsonyi dalokkal együtt. Az esemény célja az volt, hogy a gyülekezet tagjai jó előre beszerezzék és átadják a jótékony célra szánt karácsonyi ajándékaikat az egyháznak, amelynek tisztviselői aztán ezek globális elosztását szervezték. De az esemény önmagában is népszerű lett, így megismételték, hamarosan pedig már a helyi rádió is közvetíteni kezdte.

A júliusi karácsony végső meggyökeresedése az amerikai kultúrában 1944-ben következett be, amikor a posta, a hadsereg és a haditengerészet júliusban tartott egy jótékonysági gálát. Az est célja a tengeren túl szolgáló katonáknak küldött korai karácsonyi képeslapok népszerűsítése volt. A rengeteg katonának küldött karácsonyi jókívánságok kézbesítését a világ másik végére már nyáron el kellett kezdeni,

A fura esemény népszerűségét látva a reklámozók hamar ráéreztek a júliusi karácsonyban rejlő lehetőségekre, és már az ötvenes évektől kezdve karácsonyi körítést adtak a nyár közepi leárazásoknak. A tévék ilyenkor megismétlik a karácsonyra gyártott műsorblokkjaikat, klasszikus karácsonyi filmeket vetítenek, és úgy tesznek, mintha kint havazna, nem pedig 40 fok lenne árnyékban.