
Ma is tanultam valamit 1-2-3: Most együtt csak 9990 forintért!
Megveszem most!A kalózokról alkotott képünk valójában kevés forrásból származik. Az egyik Robert Louis Stevenson híres regénye, A kincses sziget (1881). Számtalanszor kiadták (csak magyarul tizenhatszor 1887 óta) és megfilmesítették. Innen jön a romantikus kalózvilág minden ma ismert eleme.
A másik Jack Sparrow, a Karib-tenger kalózai jól ismert, eszelős tekintetű, egyedi mozgáskultúrájú, raszta hajkoronájú kapitánya, aki végleg belénk égetett minden korábbi elképzelést.
Jack az 1700-as évek elején tevékenykedett, a kalózaranykor vége felé.
De már korábban is javában folyt a tengeri rablás. Időszámításunk előtt 75-ben például egy 25 éves római tisztet ejtettek foglyul anatóliai kalózok az égei-tengeri Farmakonisi szigetnél, és csak busás váltságdíj fejében engedték szabadon. Harmincnyolc nap elteltével érkezett meg a váltságdíj, a fogoly pedig hazatérhetett. Rövidesen négy római gálya több száz katonája kereste fel a kalózokat, hajóikat elsüllyesztették, a túlélőket pedig keresztre feszítették. Ez volt az ifjú Julius Caesar bosszúja, amiért túszul ejtették őt. Valószínű, hogy a vele esett közjáték is megalapozta kérlelhetetlenségét ahhoz, hogy később ő legyen az első római császár.
A tengeri és part menti fosztogatókat pirate néven emlegetik szerte a világon a „peiratész” (rabló) görög szóból. De mint oly sok mindenre, nekünk erre is külön szavunk van. A legelfogadottabb vélemény szerint a török eredetű kalauz (vezető) szóból alkottuk a kalózt, aki eredetileg utazók „kalauzolásával” foglalkozott. Hogy ez a segítőkész bizalmi poszt miként fordulhatott ennyire a visszájára, nemcsak nyelvészeti rejtély.
A kalózreneszánsz az Amerika felfedezését követő kétszáz évben bontakozott ki igazán.
Egyik fő színtere pedig Amerika és különösen a karibi szigetvilág. Mesés hajórakományok százai vitorláztak Európába, főleg a Spanyol Királyságba a félig-meddig még törvényen kívüli kontinensről. Sok kalandort vonzott a gyors meggazdagodás lehetősége, akik a legkülönfélébb módokon érték el céljaikat.
Mindenekelőtt félelemkeltéssel.
A francia származású François l’Olonnais (kb. 1635–kb. 1668) volt az egyik legkegyetlenebb közülük. Legalábbis úgy hírlik.
Tudni lehetett róla, hogy hírnevét gondosan ápolta.
Alexander Exquemelin hajóorvos 1678-as könyvében (History of the Buccaneers of America) leírja, hogy apránként darabokra csapta áldozatait, mások nyakát pedig addig szorította zsinórral, amíg ki nem pattant a szemük. L’Olonnais állítólag egyszer még egy férfi szívét is kivágta és beleharapott. Gazdagon, de karmikusan halt meg: midőn Panama tartomány parti vizein hajója zátonyra futott, l’Olonnais és emberei egy sebtiben összeácsolt bárkával kijutottak a partra, ahol elfogták őket a helyi kannibál indiánok, és nemes egyszerűséggel mindnyájukat megették.
Nem marad el tőle az angol Edward Low kapitány sem (1690–1724), aki az angliai Westminsterből származott, és már kiskorától érdekelte a tolvajlás. Végigfosztogatta az Atlanti-óceán mindkét partját. Hírnevét leginkább azzal szerezte, hogy előszeretettel vágta le áldozatai fülét, orrát, amiket azután gyűjteménybe rendezett. Soha nem kapták el, Brazíliában veszett nyoma.
Ha a kalózkodásra üzleti tevékenységként tekintenénk, akkor a karib-tengeri piac topmenedzsere minden bizonnyal Bartholomew Roberts walesi kalóz (1682–1722) lenne 470 elfoglalt hajóval. A krónika, de még Új-Anglia kormányzója is méltatta bátorságát, és több szempontból is kiemelkedett a veszélyes üzletág művelői közül:
1. Mindenki joga van szavazni és minden szavazat egyenrangú.
2. Mindenki egyenlően részesedik a zsákmányból, a csalókat meg kell büntetni.
3. Pénzért kártyázni és kockázni tilos.
4. Éjszaka a fényeket kötelező eloltani.
5. Nem léphet a fedélzetre nő és gyermek.
6. A dezertőröket szigorúan meg kell büntetni.
7. Tilos a verekedés a fedélzeten. A szárazföldi párbaj szabályai a mérvadók.
8. Sérülések után kárpótlás jár.
9. A zenészeknek kötelező játszani, ha a legénység arra kéri őket. Kivéve szombaton.
A magát férfinak álcázó nő egyik archetípusa Mary Reed. Férfiruhában hajózott Amerikába, majd a Karib-tengeren Calico Jack Rackam kalózkapitány fogságába esett. Itt ismerte meg Anne Bonny kalóznőt, akivel számos sikeres portyán vettek részt, mielőtt Jamaicában mindnyájukat elfogták. A legénység tagjait felakasztották, kivéve a terhes Mary Readet és Anne Bonnyt. Mary rövidesen meghalt a börtönben, Anne sorsáról nem szólnak a krónikák.
Samuel Bellamy kapitány (kb. 1689–1717) kegyességéről, nagylelkűségéről, sőt kedvességéről híresült el, miután – feljegyzések szerint – rajtaütései során messzemenő irgalmasságot tanúsított a foglyai iránt.
Magát Robin Hoodhoz hasonlította,
tengerészei pedig Robin Hood embereiként gondoltak magukra. Fekete Samnek is nevezték, mert sutba dobva a divatos parókát, egyszerű szalaggal kötötte meg hosszú fekete haját. Saját ízlését követte a kalózdivatban: kedvelte a nagy mandzsettás bársonykabátokat, térdnadrággal, selyemharisnyával és ezüstös-csatos cipővel. Balján kardot viselt, négy töltött pisztollyal.
Bő egy évet töltött csak az üzletágban, „mindössze” 53 hajót fogott el. Mégis őt gondolják a leggazdagabb karibi kalóznak.
Amint látjuk, sehol egy félszemű, falábú, papagájokkal mutatkozó kalózkapitány.
A halálfejes zászló (Jolly Roger) azonban igaz. És a szelíd, jó modorú, elegáns Bellamy kapitány vonta föl először, hogy udvariasan jelezze: kellene neki az a hajó.
(Borítókép: Jack Sparrow. Fotó: Jesse Grant / Getty Images / Disney)
Ma is tanultam valamit 1-2-3: Most együtt csak 9990 forintért!
Megveszem most!
Rovataink a Facebookon