- Tudomány
- Ma Is Tanultam Valamit
- Zöld Index
- mohaállat
- tisza-tó
- ráckevei duna-ág
- hortobágyi nemzeti park
Fura lényeket detektáltak a Tisza-tóban
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- Nehezen megy a magyaroknak a takarékoskodás, pedig a kezdéshez már kevés is elég
- Nem Alfred Nobel féltékenysége miatt nincs matematikai Nobel-díj
- Még be sem mutatták, máris hiteltelennek tartják a Gladiátor 2-t
- Használja a józan paraszti eszét!
- Súlyosan mérgezőek voltak a kozmetikumok, de ma is a bőrünkre megy a vásár?
Egyre több az óriás mohaállat a Tisza-tóban – adta hírül a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága. A furcsa kinézetű lények a hazai vizekben viszonylag újak, először a Ráckevei-Duna-ágban tűntek fel a 2010-es évek elején.
Az elsőként 1851-ben Észak-Amerikában felfedezett mohaállatok nagyon öreg fajnak számítanak. A különös lények már bőven a dinoszauruszok előtt, az ordovíciumban megjelentek a földön, a fennmaradt leletek alapján már ekkor a zátonyok részét alkották. Életmódjuk nem sokat változott az évmilliók során, jelenleg is telepeket alkotva, egymásba és a víz alatt valamibe (például kövek, növények, csigaházak) kapaszkodva léteznek. Európában először 1880-ban Németországban fedezték fel, ezt követően elterjedt Nyugat- és Közép-Európában is.
A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága által közölt fotókon is a furcsa látványosság valójában nem egy mohaállat, hanem egy egész telep.
Az egyedek durván húszasával rozettához hasonló formába kapcsolódnak, ezek pedig telepekké állnak össze. A ráckevei ágban 2011-ben talált mohaállatokról a Zöld Vadon blog azt írta, hogy a kolónia méretei egy focilabda méreteinek feleltek meg. A Tisza-tavon is megjelent óriás mohaállat (Pectinatella magnifica) ennél akár nagyobbra is megnőhet, a kolónia 40–60 centiméteres nagyságot is elérhet.
Főként sós vizekben élnek a mohaállatok, a 8000 recens faj közül csupán nagyjából 80-90 édesvízi, ebből tíznél kevesebb található meg Magyarországon. Az édesvízi fajok kedvelik az állandó vízállású, lassú vízfolyású és iszapos medrű környezetet. Az Élet és Tudomány (2015/4-es) cikke szerint nem bírják a szennyezett vizeket, sem a víz hőmérsékletének ingadozását. Az óriás mohaállat által preferált vízhőmérséklet 16 és 20 Celsius-fok között van, 12-13 fok alatt elpusztul. Éppen ezért a nyári hónapokban tűnnek fel általában, télre pedig eltűnnek. Örökítőanyaguk viszont képes túlélni a hideget, így jelenhetnek meg újra ott, ahonnan egyszer eltűntek a víz lehűlésével.
Az elmúlt tíz évben egyre nagyobb számban jelentek meg az óriás mohaállatok a hazai vizekben, így jogosan merülhet fel a kérdés: van-e tőle félnivalónk? A mohaállatok egyrészt esztétikai és gazdasági kárt okozhatnak, hisz kiirtásuk nehéz és költséges, megjelenésükkel pedig árthatnak a turisták által kedvelt célpontok forgalmának, csővezetékekben történő megtelepedésükkel pedig a csőrendszer vízszállító képességein ronthatnak. Emberre nem veszélyesek, és az élővilágot sem károsítják közvetlenül. Szűrögető táplálkozásmódjukkal tisztítják a tó vizét, amivel elősegítik a víz öntisztulását, ám özönfajként kiszoríthatják az őshonos fajokat, amivel egy sérülékeny vízi életközösségnek árthatnak. Mivel pár éve megjelent fajról van szó, így hosszú távú hatásáról egyelőre nem tudunk, a Természetvédelmi Őrszolgálat szerint azonban gyors szaporodásuk a Tisza-tavon nem túl bizalomgerjesztő.
Rovataink a Facebookon