Mi végre a májusfa, amikor ott a Tinder?
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- Csehszlovák kém lehetett a saját halálát eljátszó brit politikus
- A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni
- 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
Itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse! – recsegték a magyar BEAG hangszórók a műmosollyal felvonulók felé május elsején, akik közül többen nem a Párt által jóváhagyott molinót, hanem hordozható májusfát, szalagokkal díszített zöld faágat emeltek a magasba. De mi is ez a májusfa, amire a munkásmozgalom is alaposan rátelepedett?
Május elseje szinte minden népnél határpont és ünnep, elérkezett az esztendő napos fele, végre vége a hidegnek (hivatalosan április 15-én zárták le a központi fűtést a szocialista lakótelepeken, aztán, ha úgy adódott, lehetett fázni még pár hétig).
Az Európa nyugati felét uraló ősi kelták például két évszakra osztották föl az évet, és május 1-je náluk is az élet, szerelem és termékenység ünnepe volt.
Ahogyan nálunk is, májusfák meredeznek az égbe még mindig sokfelé. De mire fel ez a bugalom? Miért imádjuk ezt a napot?
Szentek is közbeléptek
A katolikus egyház (amely mindig igyekezett magához igazítani és magáévá tenni a pogány ünnepeket) elmondása szerint azért, mert az első században élt szent Fülöpnek és Jakabnak térítő útjuk során egy Valburga nevű szűz leány volt a segítőtársuk. Ám a pogányok megkérdőjelezték Valburga tisztaságát, mire ő elővette vándorbotját, letűzte a földbe, letérdepelt, és imádkozott istenhez. A száraz fa pedig, a pogányok szeme láttára, kizöldült.
Egészen másként látták ezt a kapitalizmusban.
Amikor 1886. május 1-jén chicagói munkások százezrei (350 ezren) sztrájkot szerveztek a nyolcórás munkaidő bevezetéséért, az esemény negyedik napján anarchisták a Haymarket Square-re bombát dobtak a kivezényelt rendőrök közé, akik azonnal tüzet nyitottak. Több tucat sebesült és halott volt, a történtek pedig olyan nagy hatással voltak a mozgalomra, hogy 1891-ben május elsejét hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították az Egyesült Államokban.
Még a Vatikán is elfogadta a jeles napot 1955-ben, igaz, XII. Piusz pápa május 1-jét Munkás Szent József (Jézus nevelőapja), a munkások védőszentje tiszteletére tette katolikus ünneppé.
Volt bukolikus megközelítés is
Ehhez képest a valódi májusfaállítás eredetileg egészen másról szól. A szerelemről, termékenységről, végső soron az életről. És akármilyen tabu is, bizony a májusfa egy fallikus szimbólum, amelyet fiúk (legények) állították a kiszemelt lányoknak. Április 30-án beültek a kocsmába, majd az éj leple alatt nekiiramodtak megfelelő fát szerezni, amit feldíszítettek virágokkal, szalagokkal (egyes helyeken a rátarti udvarlók csak a fát vitték a menyecske háza elé, és megvárták, amíg maga készíti el a mágikus dekorációt).
Közkedveltebb, rokonszenvesebb, sikeresebb leányok háza elé több fát is állítottak.
De akinél egyetlen májusfa sem meredezett, annak bizony ez nagy szomorúság volt.
Mivel egyértelműen metaforákba csomagolt udvarlásról szólt az egész, nyilván virtuskodásba és versenyzésbe torkollhatott a májusfás széptevés a legények között. Volt hely, ahol őrizték is a szimbólumot, mert a vetélytárs kiszedte volna a szívélyes ajándékot.
Pünkösdkor, de legkésőbb május végén aztán kitáncolták a nyilvánvaló jelképet, méghozzá úgy, hogy táncos ünnep keretében addig rúgták a port körülötte, míg ki nem dőlt.
Mára leginkább közösségi májusfát állítanak. Egy település községháza előtt vagy kreatív fiatalok egy városszéli helyen, de a bővérű hagyomány, a locsolkodáshoz hasonlóan, kiveszőben van. Pedig mennyivel életszerűbb, gazdagabb és vagányabb módja ez az udvarlásnak, mint ha a Tinderen blazírt fejjel jobbra húzunk egy profilképet.
Rovataink a Facebookon