A rákon és a fájdalomcsillapításban is segít a hipnózis

A hipnózis a fájdalom, a PTSD, a szorongás és sok egyéb állapot hatékony gyógyászati kezelési módszere, mégis sötét, színpadi bűvésztrükként égett be az emberek agyába. Ehhez persze a művészeti feldolgozások is hozzájárultak, gondoljunk csak a Mario és a varázslóra.

Amikor valaki hipnózisban van, úgy érzi, a karja magától mozog, a tükörben idegent lát, az ujjai összeragadnak – ha erre kap utasítást. Szemfényvesztésnek tűnik, pedig értékes terápiás eszköz krónikus fájdalom, stressz, PTSD vagy szorongás gyógyítására.

A hipnózisra nagyon hasonlító gyakorlatok évszázadok óta léteznek a világ számos kultúrájában, ilyenek például a dél-afrikai gyógyító eljárások, a szibériai sámánok transzállapotai, az indián orvoslás.

Kis transztörténet

A hipnózis nyugati változata a 18. század végéről ered, amikor Franz Mesmer német orvos elkezdte népszerűsíteni a „természetes energiaátvitelen alapuló” elméletét. Eszerint tárgyak és élőlények között és az emberi test belsejében is animális magnetizmus, vagyis spirituális energiák, mágneses folyadékok áramlása történik.

A mágnesesség elmélete egy ideig nagy népszerűségnek örvendett, de sok vita és kétes gyógyítás után kiment a divatból. 1843-ban James Braid skót orvos kezdte el használni a hipnózis kifejezést Hüpnosz, az alvás görög istenének nevéből eredeztetve a kifejezést. Eleinte őt is magával ragadta a mágnesesség trendje, de idővel túl misztikusnak találta, úgyhogy kikísérletezte saját módszerét. Rájött, hogy a hipnózis alváshoz közeli állapota a tudat koncentráltságával és annak kifáradásával van kapcsolatban. Betegeit egy közeli tárgyra összpontosította, ami kifárasztotta a szemüket. Ő már érzéstelenítésre is használta a módszert.

Csalók és sarlatánok garázdálkodnak Európa-szerte

A hipnózisról szóló nyilvános vita az 1880-as években tetőfokára hágott, egyes országok törvényt is alkottak a gyakorlat szabályozására, mert rengeteg vásári mutatványos, kamuhipnotizőr járta az öreg kontinenst, és próbálta mindenféle gyanús vagy nevetséges dologra rávenni a nézőket (viselkedjenek csirkeként, merevedjenek meg). Ilyen volt az olasz Alberto Santini Sgaluppi, akit három éven keresztül a hipnózis orvosszakértőjeként tartottak számon, ekkor lepleződött le, hogy csaló. 1890-ig azonban arisztokraták magánpartijain vett részt hipnotizőrként, és még az orvostársadalom egy részét is sikerült megvezetnie. Egy szintén igen híressé váló transzmágus a magát Onofroffnak hívató, ismeretlen nációjú hipnotizőr és telepatikus volt, akinek előadására Oscar Wilde ellátogatott, Dalí pedig írt róla. Onofroff letarolta Spanyolországot, és noha nem volt orvos, ahogy állította, mégis nagy hatású, a doktorok között is népszerű show-kkal szórakoztatta a közönséget.

A hipnózis hatásai miatti aggodalom a századforduló közeledtével kulminált, amikor 1894-ben éppen Magyarországon megtörtént az első haláleset is. Salamon Ella gyógyulást remélt a hipnózistól, de a kezelés után elhunyt.

A 20. század elején új erőre kapott a hipnózis, mikor Freud is alkalmazta egy ideig páciensei gyógyításában. 

Ki hipnotizálható?

A lakosságnak csak körülbelül 10-15 százaléka tartozik „nagyon hipnotizálható” kategóriába, akik minden parancsot végrehajtanak transzállapotban, a többség azonban kevésbé engedelmeskedik, és fennmarad ugyancsak 10-15 százalék, aki egyáltalán nem hipnotizálható.

Mitől függ a változatlan hipnotizálhatóság egész életen át megmaradó foka? Vannak olyan magyarázatok, melyek szerint a dopamin szintjétől, az egyik agyi kémiai hírvivőtől függ.

A könnyen hipnotizálható emberekre általában önfeledtség, éberség (a külső környezeti változásokra) és a dolgokba való könnyű belefeledkezés a jellemző.

Varázsszavak?

A legújabb felfedezések szerint az az agyterület aktív hipnózis alatt, amely segít felismerni, hogy a környezet mely részeire kell figyelnünk, ami kiszűri a releváns információkat, ezért lehet jellemző a hipnózis alatti intenzív összpontosítás. De miért érzi az ember, hogy testét nem irányítja, és az a saját akaratából csinál dolgokat?

Segítek ellazulni, és közben adok néhány, hipnózist elősegítő utasítást: erősen koncentrálj, figyelj a szavaimra, tedd meg, amit kérek.

Az elülső mediális prefrontális kéreg, az álmodozás és elmélkedés agyterülete döntő szerepet játszik a hipnózisban. Úgy tűnik, hogy ez a régió részt vesz a metakognícióban (a gondolkodásról való gondolkodásban) és a saját gondolataink irányításának képességében. Ezek a folyamatok a hipnózisra lelassulhatnak, és az ember úgy érzi, nem rendelkezik a saját teste fölött.

Mire igazán hatásos?

A hipnózis talán legjobban feltárt gyógyászati felhasználása a fájdalomcsillapítás. Krónikus, több mint három hónapja fennálló fájdalom esetén már nyolc hipnóziskezelés is megszüntetheti a fájdalmat, vagy csökkenti annak intenzitását. De az egyik legjelentősebb magyar hipnózisszakértő, Bányai Éva professzor rákbetegek gyógyításában is használja.

A 2000-es évek után felderítették az idegtudományos hátterét, magyarázatát, mostanra talán sikerül levedlenie magáról az „okkult” kontextust. Azt is Bányai Évától tudhatjuk, hogy az új hipnózisfelfogás az aktivitással hozza összefüggésbe ezt a transzállapotot. Aktivitásfokozással hozzák létre: a folyamatos mozgás miatt módosult tudatállapotba kerül a páciens, ami aktív, éber hipnózist jelent. Ez a hagyományostól eltérő hipnózis ugyanúgy használható gyógyításra, például pszichoszomatikus betegségeknél, immunerősítésben, regenerációban.