Pár nap múlva „börtönbe” vonulnak a bíborosok

Kifejezetten rövid idő alatt, valamivel több mint egy nap elteltével, öt szavazás után választották meg 2013 márciusában az argentin Jorge Mario Bergoglio bíborost, aki Ferenc pápa néven most április 21-én, húsvéthétfőn hunyt el. Elődje, XVI. Benedek is gyorsan, két napon belül megkapta a bíborosok kétharmadának támogatását 2005 áprilisában, ám a döntések többnyire nem szoktak ilyen flottul menni. A kereszténység kétezer éves történetének nagy részében vérre menő viszályok, botrányok, álság, korrupció, összeesküvések és végeláthatatlan viták kísérték a mindenkori új pápa megválasztását. Ezért már 800 éve rájöttek, hogy

Hagyományosan Róma mindenkori püspöke vezeti a katolikus egyházat, pontosabban az első római püspök, Péter apostol (Szent Péter, aki 33–67 között szolgált) utódai a pápák. A kezdeti illegális évszázadokban, a római császárkorban azonban finoman szólva sem volt életbiztosítás ez a cím. Az első 28 pápát megölték, mártírhalált haltak hitükért, köztük Péter is, őt Nero császár idején keresztre feszítették. Miután elterjedt és hivatalos állami vallás lett a kereszténység, egy ideig még a hívek közössége választotta ki tagjai közül az egyházfőt. Aztán minden megváltozott. 

Azokban a kaotikus időkben (a sötétnek nevezett középkorban) az egyetlen szilárd pont a katolikus egyház volt, a pápai rang pedig az évszázadok során egyre nagyobb hatalommal, befolyással és vagyonnal járt. Nem véletlen, hogy szemet vetettek a szentszékre az itáliai, főleg a római arisztokrata családok, és annyira aktívak voltak, hogy a 900-as évekre már teljesen megkaparintották a döntés jogát. Minden nagyobb dinasztiának volt egy-egy pápajelöltje, és ha sikerült trónra emelniük, akkor valósággal tobzódni kezdtek a hatalomban. A világiak elhozták a pápaság (egyik) legsötétebb korát is, az erkölcsi fertőben fürdőző, „pornokrácianak” nevezett pápai időszakot.

Szodoma és Gomora a Vatikánban

III. Szergiusz pontifikátusára (904–911) „a szajhák uralmaként” emlékeznek a katolikus források. Egész életében a Tusculani család, benne Theodora nagyasszony bábja volt, bebörtönzött és megfojtatott két rivális pápát, az egyik Tusculani lány pedig az ágyasa volt, és egy gyerekük is született, a későbbi XI. János pápa. De ott van XII. János (955–963) is, aki minden idők legfiatalabbjaként, 18 évesen foglalt helyet Szent Péter trónján, majd rezidenciáját kisvártatva bordélyházzá változtatta. Nem állt meg a bujaságnál, az ellenlábas bíborosokat megcsonkíttatta, az egyiket kiheréltette. Élete is extravagánsan ért véget: amikor egy féltékeny férj rajtakapta hitvesével parázna helyzetben, feldúltságában – korabeli krónikák szerint – egyszerűen kidobta az ablakon a szentatyát.

Hatvan évig tartott a Vatikán kora középkori mélyrepülése, ami arra ösztökélte a későbbi pápákat, hogy a mérhetetlen befolyást szerző nemesi családoktól visszavegyék az egyházfők megválasztását. Először saját tanácsadó testületüket bízták meg ezzel, 1179-től pedig a bíborosok hatáskörébe került a feladat. Sikerült valamennyire elhárítani a direkt világi nyomást, csakhogy adódott egy másik gond: sokszor hónapokig, de akár évekig is elhúzódott, mire az akkor még csak maroknyi (20-30) bíboros megállapodott az új pápa személyéről.

Ezért legtöbbször csak nagy keservesen jött össze a kétharmados egyetértés.

Akkoriban még azon a helyen gyűltek össze választani méregdrága ruhájukban a bíborosok, ahol a pápa eltávozott, és jellemzően vége-hossza nincs csatározások kezdődtek. A szentszéküresedés (interregnum) bizonytalan állapotába, na és a bíborosok költséges eltartásába beleunt városok pedig gondoltak egyet, és – motivációs célzattal – elkezdték rázárni az épületeket a torzsalkodó főpapokra. Se ki, se be. Először a közép-itáliai Perugiában lakatolták rájuk egy palota kapuit 1216-ban, az ösztönzés pedig sikerrel járt. Példájukat más öntudatos városok is követni kezdték.

Két év kilenc hónap a konklávérekord

A leghíresebb civil nyomásgyakorlás Rómától 60 kilométerre északra, Viterbóban esett meg 1271-ben, miután rekordideig, két év és kilenc hónapig (!) vitatkoztak azon (nyilván hosszabb megszakításokkal), ki legyen a pápa, az akkor épp egy francia és egy olasz pártra szakadt bíbornokok. Erre a város elöljárói a tanácsasztalra ütöttek, és

• először bezárták őket,
• majd megvonták tőlük a finom falatokat, és csak vizet és kenyeret adtak nekik (végül is mindkettő az élet bibliai jelképe),
• miután ez a nem éppen burkolt ráhatás sem hozott eredményt, elbontották a tetőt a bezárt kardinálisok feje fölül.

Ekkor csoda történt: három nap múlva pápává választották Liege város főesperesét, aki nemhogy nem volt bíboros, és nem tartózkodott a helyszínen – Jeruzsálem falai előtt kapta a váratlan hírt –, de még pappá sem volt szentelve. Viszont kívülállónak, ezért befolyásolható embernek tekintették őt az évekig veszekedő pápacsinálók. Tévedtek.

És megteremté a Szent börtönt

X. Gergely pápa néven lépett trónra az új pápa, akinek első dolga volt intézményesíteni (méghozzá egy általa összehívott zsinaton 1274-ben) a pápaválasztás máig alig változott eljárásrendjét. Mivel nem akart több hasonló égbekiáltó cirkuszt, biztosra akart menni, ezért a pápaválasztás procedúráját a cum clave („kulccsal” vagy „bezárva”) szóval nevezte el: megszületett a konklávé intézménye.

Előírta, hogy a pápa halála után 10 nappal (ma 15) a bíborosoknak össze kell ülniük egy zárt, elválasztók nélküli, egy légterű terembe, ahonnan, kiközösítés terhe mellett, tilos bármiféle külső kapcsolatot létesíteniük. Úgy is mondhatnánk, hogy

ahol közösen étkeznek, az ételeket pedig ablakon keresztül kapják meg – alapos ellenőrzés után, hogy még csak véletlenül se jusson be bármiféle üzenet. Ha három nap alatt sem tudnak dűlőre jutni, akkor az ételadagot felére csökkentik, újabb öt napra rá pedig már csak bibliai menü, kenyér és víz jár.

Csak egyszer tört ki verekedés

Többé-kevésbé bejött a kardinális szigor – néhány esetet kivéve –, így évszázadok óta hatékonyan tereli gyors döntés felé a főpásztorokat az elzártság és a krisztusi diéta. Egyszer esett csak meg, hogy dulakodásba torkollott a konklávé. 1605-ben Rómában lökdösni kezdték egymást a más-más jelöltet támogató bíborosi frakciók, a perpatvarban pedig az idős Visconti bíboros több csonttörést szenvedett. A zűrzavart még a gondosan lezárt épületen kívül is lehetett hallani. Végül az izoláció és a spártai ellátás kombinációja megegyezésre bírta őket,

Eredetileg közfelkiáltással is lehetett szavazni, de ez is csak egyszer fordult elő, még az ókori Rómában 236-ban, ahol a pápaválasztó hívek gyűlésén egy Fabianus nevű, alig ismert őskeresztény férfi fejére szállt egy fehér galamb, amit a Szentlélek égi jelének tulajdonítottak az elektorok, ezért hamarjában meghozták a döntést. Erre most nem sok esély adódik. 

Michelangelóval zárják össze a bíborosokat

A Szent börtön már régóta a Sixtus-kápolna a Vatikánban. Itt kezdődik vélhetően május 5. és 10. között a Ferenc pápa utódját megválasztó konklávé. 120 bíboros gyűlik össze napokon belül 680 négyzetméteren, 21 méterrel a világ egyik legismertebb és legnagyobb freskója alatt (amelyet Michelangelo festett). Hermetikusan lezárják a reneszánsz épületet, a környéket lekapcsolják a mobilhálózatról, és még a közeli szállásukra, a Szent Márta-házba is szigorú elzártságban juthatnak csak el a főpapok. Szinte madarak sem repülhetnek majd arrafelé.

Hogy milyen lehet ez a titokzatos folyamat, mi történhet a falakon belül, azt talán a Robert Harris azonos című bestsellere alapján készült, 2024 őszén bemutatott, Konklávé című film mutathatja meg a legélethűbben (főszereplők: Ralph Fiennes és Stanley Tucci). Ugyan a fiktív jelenben játszódó történetben botrányok, ármány és balsejtelem borzolják a kardinálisok idegeit, egy bomba pedig betöri a Sixtus-kápolna ablakait, a kulisszák azonban hitelesek. Merthogy a filmet vatikáni helyszínek alapján forgatták Rómában.

Habár a filmben nem kellett extra bíbornokösztönzőket bevetni, de még ha a valóságban sokat vacillálnak is, akkor sem éheznek. Ma már nem kell kenyéren és vízen tengődniük, akármennyi ideig is elhúzzák a konklávét. Az egész világ figyelme és egy dagadó botrány lehetősége most a legerősebb motiváló erő. Nem valószínű, hogy napokat, netán heteket kell várni Ferenc pápa utódjára. Addig is nézze meg, hogy kik az esélyesek.