Megrendezték és retusálták a világhírű győzelmi fotót, több kínos körülmény is kiderült róla

Nyolcvan éve bukott el Hitler Németországa, és szinte mindenki ismeri a Földön a híres fotót, amin szovjet katonák győzelmi zászlót tűznek ki a Reichstagra Berlinben, hivatalos szovjet beszámolók szerint 1945. április 30-án. Kitűnő felvétel, felemelő jelenet, a történelem legvéresebb háborújának végét lezáró drámai kép, valósággal beleég a retinánkba. Ezen felül a Vörös Hadsereg katonái számára az egykori német szövetségi parlament elfoglalása a náci Németország elleni háborúban hozott áldozatuk és végső győzelmük legerősebb szimbóluma is. Csakhogy a nevezetes fénykép nem április 30-án készült.

Azon a napon már több mint egymillió szovjet katona hatolt be és harcolt utcáról utcára, házról házra Berlinben. Hitler előző nap feleségül vette Eva Braunt, majd 30-án reggel – miközben a harcok már csak pár száz méterre folytak a Birodalmi Kancelláriától – még eligazítást tartott föld alatti bunkerében. Délután fél négy körül mindketten ciánkapszulát vettek be, a Führer pedig, hogy még csak véletlenül se kerülhessen a szovjetek fogságába, főbe is lőtte magát. A holttesteket ezután előzetes utasításának megfelelően elégették egy bombatölcsérben.

Több változat is létezik arról, mi történt

A propagandisztikus ferdítések-tódítások miatt nehéz pontosan visszagöngyölíteni az eseményeket. Az viszont tudható, hogy Sztálin határozott utasításba adta, hogy még az amerikaiak és a britek előtt, május 1-jére, a munka ünnepére el kell foglalni Berlint, a világraszóló diadalt pedig az egykori német szövetségi parlamentre kitűzött szovjet zászlónak kell jelképeznie.

Állítólag ez sikerült is. Mihail Minin szovjet közkatona néhány társával éjszaka bejutott az épületbe, mielőtt felértek volna a padlásra, zászlórúd gyanánt letéptek egy másfél méteres csövet a falról, kimásztak a tetőre és egy szobor tetejére kitűzték a vörös lobogót. Erről a fegyvertényről azonban – mint azóta kiderült – nem készült fotó. Ráadásul

Egy hónappal Adolf Hitler hatalomátvétele után, 1933. február 27-én ugyanis máig nem teljesen tisztázott körülmények között teljesen leégett (innen jön az „Ég, mint a Reichstag” szólás), a gyújtogatással pedig Hitler a kommunistákat vádolta. Erre hivatkozva nyirbálta meg erősen az alkotmányos szabadságjogokat és építette ki totális náci diktatúráját Németországban. A Reichstag tehát sokszorosan erős szimbólum volt.

Egy másik, a kommunizmus évtizedeiben mesélt verzió szerint két nappal később, május 2-án tűzte ki a győzelmi zászlót Sztálin földije, a grúz Meliton Kantarija őrmester Alekszej Bereszt hadnagy vezetésével, Mihail Jegorov tizedes társaságában. Sokáig tartotta magát ez a történet, de a most elfogadott hivatalos álláspont szerint a 18 éves kijevi Alekszej Kovaljové az érdem, valamint az őt alulról segítő bajtársáé, a dagesztáni Abdelhakim Iszmaljové, a harmadik katona a minszki Leonyid Goricsev volt, aki a megvágott képváltozaton nem látszik.

Csak a fényképész személye biztos

Egyetlen biztosat tudunk csak a képről, hogy azt a 28 éves, Ukrajnában született Jevgenyij Haldej, a TASZSZ szovjet hírügynökség fotósa készítette, legkorábban május 2-án, de nem kizárt, hogy valamelyik rá következő napon, amikor már végleg elfoglalták a Reichstagot. Az utcán járó-kelő embereket nézve is erős a gyanú, hogy

A diadalmas rekonstrukcióra állítólag három arra járó szovjet katonát kért meg, ők voltak Alekszej Kovaljovék. Egy egész tekercs filmet elhasznált, közülük az egyik a 20. század ikonikus fotója lett, és a világ szinte valamennyi iskolai történelemtankönyvében szerepel. 

Kínosan mutattak a karórák a füstben

Haldej már 1941-től kezdve haditudósítóként és frontfotósként kísérte a Vörös Hadsereget, többek között Budapesten és Bécsen át. Amikor a szovjet erőknek már nem sok kellett, hogy elfoglalják Hitler fővárosát, éppen a moszkvai TASZSZ-központban tartózkodott.

Van olyan változat, hogy a képen látható sarló-kalapácsos zászlót nagybátyja varrta kérésére három éttermi abroszból, egy másik szerint maga hozta a vörös lobogót Moszkvából a bőröndjében. Akárhogy is történt, megjelenése előtt végrehajtott pár módosítást a fotón:

• a drámaibb hatás kedvéért némi füstöt a varázsolt a Reichstag köré,
• a zászlót kitűző Kovaljov egyik csuklójáról és az őt tartó dagesztáni Abdelhakim Iszmaljov mindkét karjáról pedig kiretusálta a kompromittáló karórákat,

amiket valószínűleg nem a Szovjetunióból hoztak magukkal, hanem valahol útközben „szerezték”, talán éppen Berlinben. Mire Haldej Berlinbe érkezett, a szovjet katonák már javában fosztogattak. 

Több mint propaganda

Elképzelhető más manipuláció is, ami nem derült ki. 1945. május 13-án közölte a győzelmi fényképet a szovjet Ogonyok folyóirat.

Ettől függetlenül a kép egy csapásra híressé tette. Több más, erős érzelmi töltetű, jelentős képet is készített a háborúban és azután, amelyeken embereket mutatott minden szenvedésükkel és fájdalmukkal együtt. A berlini győzelmi képe is több mint propaganda, nem giccses hősiességet, hanem valódi élethelyzetet jelenít meg. A zászlót valóban kitűzték pár nappal korábban, éles szituációban, de az épületet visszafoglaló németek lelőtték onnan. 

Berlinben amúgy még napokig folytak szórványos és elkeseredett harcok. Tudták, hogy semmi esélyük, de a német katonák bármit megtettek volna, hogy ne essenek szovjet fogságba. Egyetlen céljuk volt: valahogy kitörni és megadni magukat a Berlin előtt megálló amerikaiaknak. 

Egy amerikai kolléga fotója inspirálta

A romos Berlin felett kitett szovjet zászlós képet gyakran hasonlítják Joe Rosenthal (Associated Press) 1945 februárjában készített Pulitzer-díjas fotójához, amin amerikai katonák egy USA-zászlót emelnek fel a csendes-óceáni Ivo Dzsima-sziget magaslatán. Az apró földdarab elfoglalása jelentős haditett volt a japánok elleni harcokban, a második világháború csendes-óceáni hadszínterén. (A különösen véres csatáról Clint Eastwood készített filmet Levelek Ivo Dzsimáról címmel.)

Itt sem éles helyzetet örökített meg a fotós, az amerikai parancsnokok javasolták, hogy játsszák el a nem sokkal korábban valóban megtörtént, felemelő jelenetet egy nagyobb zászlóval és jól beállított kompozícióban. A világsajtót bejáró képet látta Jevgenyij Haldej is, és annyira mély benyomást tett rá, hogy az Ivo Dzsima-i zászlóállító katonák inspirálhatták a Reichstag-jelenet ötletét.

Jó barátja volt Robert Capa

Haditudósítóként Haldej megismerkedett a magyar származású Robert Capával. Együtt fotózták végig a szövetségesek 1945. júliusi potsdami konferenciáját és a náci vezetőket bíróság elé állító nürnbergi pereket. Barátok lettek, Nürnbergben Capa megajándékozta szovjet kollégáját egy „Speed Graphic” fényképezőgéppel. Amikor egy magazinmegbízatás keretében Capa és John Steinbeck író 1947-ben a Szovjetunióba utaztak, az állambiztonsági hatóság ragaszkodott hozzá, hogy Capa ott készített fotónegatívjait ellenőrizze. Az akkor már világhírű fotós azt mondta, ezt

Így is történt, az állambiztonsági személyzet feszülten figyelő tekintete közepette.

Capa romantikus szerelmi viszonyba keveredett Ingrid Bergman színésznővel közvetlenül a háború után, Párizsban, majd követte őt Hollywoodba. 1954-ben halt meg fotózás közben az első indokínai háborúban, Laoszban. Haldej a Szovjetunió egyik legismertebb fotósa volt ugyan, még Sztálint is fényképezte, de, mint mondja, zsidó származása miatt kirúgták a TASZSZ-ból és a Pravdától is. Életében nem kapott nagy elismerést és sokat mellőzték. Egy egyszobás lakásban lakott Moszkva külvárosában, havi 80 dolláros nyugdíjjal. 1997-ben, 80 éves korában, ágyban halt meg.