Henry Ford várost akart építeni az dzsungelben, de a dzsungel másképp gondolta
Henry Fordnak nagyon sokat köszönhet a világ. Ő többek között az autóipar, a futószalagos gyártósor és a modern tömeggyártás egyik úttörője, de még a hétvégi pihenést is neki köszönhetjük. Nagy szerepe volt Detroit városának felvirágoztatásában és úgy gondolta, ha ezt megcsinálta Amerikában, miért ne tudná megcsinálni Brazíliában, az amazóniai dzsungel közepén is. Főleg, hogy az őserdőben ott a sok gumifa, őt meg amúgy is lehúzzák a drága gumibeszállítók. Így hát megpróbált várost létrehozni a dzsungelben. Kétszer. És a természet kétszer közölte vele a maga sajátos nyelvén, hogy nem kéne.
Amikor az amerikai kormány tudatosan mérgezte a zugivókat
A szesztilalom története még a 19. század végére nyúlik vissza, amikor is az USA-ban az elsősorban Németországból bevándorolt iparosoknak köszönhetően elszaporodtak a sörgyárak és egyre több ipari méretű sörfőzde nyílt az országban. Ezek a sörgyárak, hogy el tudják adni termékeiket és biztosítsák piaci helyzetüket, egyre több "saloont" nyitottak, amit ma szimplán csak kocsmának hívunk. A nagy mennyiségű sörgyártás miatt ezek a szalonok annyira elszaporodtak, hogy bizonyos nagyvárosokban 150-200 főre jutott egy, és néhány közülük prostituáltakkal vagy szerencsejátékokkal igyekezet még több vendéget becsalogatni. A sörgyárak agresszív üzletpolitikája és az ennek eredményeképp növekvő tömeges alkoholfogyasztás természetesen nagy ellenszenvet váltott ki a társadalom jelentős részéből. Ezért is alakulhatott meg 1893-ban az Anti-Saloon League (szabad fordításban: Kocsmaellenes Liga), zászlajára tűzve a tilalom bevezetését.
A szibériai kannibálsziget legendája
Van egy Nazino nevű kicsi sziget Szibériában, 800 kilométerre északra Tomszk városától, amit Halál- vagy Kannibálszigetnek is neveznek. Négyezer, a kommunista hatalom szerint káros és haszontalan elemnek tartott ember halt meg ott, jobb híján egymásra vadászva, emberhúsán tengődve. A Sztálin vezette Szovjetunió egyik legsötétebb horrorsztorija a Nazino-incidens.
Legalább ötszáz évre tervezik a felhőkarcolókat
A felhőkarcolók esetében általában az oldalirányú terhelést okozó események, a szélsőségesen erős viharok és a földrengések okozhatnak meghibásodást, ezek terhelhetik túl az épületet. Az Egyesült Államok nyugati partján inkább a szeizmikus mozgás, míg a keleti parton a hurrikánok jelenthetnek gondot.
A 17. század extrém sportja: a rókadobálás
A pár évszázaddal ezelőtti korokra hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint amikor a technikai és társadalmi fejlettség még elég alacsony volt, cserébe az ember békében és harmóniában élt a természettel, nem pusztította és zsigerelte ki a végsőkig az élővilágot, mint ma. Ebben persze van némi igazság, de a teljes képhez hozzátartozik azért pár, mára elfeledett, vagy legalábbis a történelemkönyvekben csak nagyon apró betűkkel szereplő motívum is.
Ilyen például a 17. század legbizarrabb látványsportja, a főleg a mai Németország területén elterjedt Fuchsprellen, azaz a rókahajítás, ami az állatkínzásnak majdnem azon a szintjén áll, mint az akkoriban Európa-szerte elterjedt ünnepi macskaégetés (erről a szokásról itt írtunk bővebben, macskatulajdonosok óvatosan kattintsanak).
A szerelem istennője egy levágott péniszből született
A modern szerelem valami nagyon személyes, valami nagyon a lélekből fakadó, ami akkor is az intimitást sugallja, amikor ezt az intimitást ország-világ elé tárjuk. De a szerelem nem volt mindig romantikus, érzelmes vagy érzékeny: a régebbi korokban sokkal kozmikusabb vágyként képzelték el, amely egyaránt áthatja az állati, az emberi és az isteni világot. Ennek megfelelően a szerelem istennőjének származása az ősi mitológiákban szorosan kapcsolódott a természeti törvények kialakulásához, melyeket a vallásos képzelet a különböző istengenerációk váltakozásán keresztül mutatott be.
A részeg pék, aki utolsóként hagyta el a Titanicot
A brit Charles Joughin pék volt, és ebben a minőségében több hajón is teljesített szolgálatot. A leghíresebb munkája viszont kétségkívül az volt, amikor 32 évesen a Titanic főpékje lett, ahol 13 pék dolgozott a keze alatt.
A tervezői által elsüllyeszthetetlennek titulált Titanic 1912. április 11-én indult el Nagy-Britanniából az Egyesült Államok felé, de három nappal később jéghegynek ütközött, és mégiscsak elsüllyedt, 1517 ember halálát okozva. Bár hivatalosan csak ezt az egyetlen utat érte meg, Joughin kettőn is vele tartott, mert a legénységgel a fedélzeten volt akkor is, amikor a belfasti hajógyárból a southamptoni kikötőbe szállították, ahonnan elindult New Yorkba, ahová sosem érkezett meg.
Az amerikai dollár a szarvas után kapta a becenevét
Aki már látott angolul filmet vagy járt az USA-ban, az egész biztosan hallotta már a buck kifejezést, ha pénzről volt szó. (Ezt magyarul talán a dolcsi szóval lehetne fordítani, ha muszáj valahogy.) Bár ez manapság szlengnek számít, a kifejezés legkésőbb az 1700-as évekből származik és a szarvasoknak köszönhető.
Aki egész életében király volt, hacsak túl nem élte a halálát
Ha valakire azt mondjuk, hogy született uralkodó, akkor arra gondolunk – ahogy a Született feleségeknél vagy a Született gyilkosoknál –, hogy valakik ösztönösen azt csinálják, amihez legjobban értenek. Lásd: Gyurcsány Ferenc egy született... – szóval értik. No, tehát ha valakire azt mondjuk, született uralkodó, azt gondoljuk, hogy igen, őt uralkodásra teremtette a sors.
Ezzel szemben I. János, a sok I. Jánosból az Utószülött művésznevű I. János elmondhatta volna magáról, hogy ő tényleg királynak született: király volt ugyanis a megszületése pillanatától a halála pillanatáig (már feltéve, hogy mint a címben is írtam, ez utóbbit nem élte túl). Hogy miért csak mondhatta volna? Mert I. Utószülött János nemcsak a legfiatalabban trónra került király volt, hanem a legfiatalabban meghalt is: nem egész öt napot élt és uralkodott, már amennyire ez uralkodás volt (semennyire).
Taposóaknák millióit rejti a homok a Szaharát kettévágó fal tövében
Lényegében a második leghosszabb falrendszer a világon a kínai nagy fal után, mégis kevesen ismerik a nyugat-szaharai, vagy marokkói homokfalat, ami 2700 km hosszan vágja ketté a sivatagot Afrika északnyugati csücskében. A Nyugat-Szaharát magához csatoló Marokkó által az 1980-as években nagyrészt kőből és homokból emelt berm vonalában települt a világ egyik legsűrűbb aknamezője is, becslések szerint összesen akár több millió akna is megbújhat a homoktenger alatt. A fal árnyékában húzódó megoldatlan konfliktus már évtizedek óta tart, és nem igazán látszik a vége.
Miért hűt jobban nyáron a forró tea, mint a hideg sör?
Már alig bírod a kánikulát? Ne hideget igyál, inkább egy bögre jó forró teát! - a jótanácsot mindenki sokszor hallotta már, talán ki is próbálta, és csodálkozott, hogy tényleg működik. Mert tényleg működik, trópusi országokban régi hagyománya van a hőség ilyen enyhítésének. Pedig ez ellentmondani látszik a fizikának meg a józan észnek is, ami azt diktálná, hogy a hideg hűt, a meleg meg fűt.
Csakhogy az emberi testben ennél egy kicsit bonyolultabban működnek a dolgok.
A meteor, ami megmentette a kereszténységet
A kereszténységnek Jézus halála után még jó pár évszázadig elég sanyarú sors jutott a Római Birodalomban: maga a vallás az ókeresztény gyülekezetekkel együtt tiltottnak számított, a híveket üldözték, sűrűk voltak a mártírhalálok. Ez egészen 313-ig tartott, amikor Nagy Konstantin császár kiadta a szabad vallásgyakorlást engedélyező milánói ediktumot, és azzal legalizálta a kereszténységet, utat adva ahhoz, hogy aztán a birodalom, majd egész Európa domináns vallásává nőjön. Később ő hívta össze az első niceai zsinatot, ami történelmi jelentőségű volt az egyház szervezetté válásában és megerősödésében. Például itt fogadták el a Húsvét időpontját, és a niceai hitvallást, amit máig szinte az összes keresztény felekezet elfogad és használ (a magyar köznyelv Hiszekegy néven ismeri).
Szóval Konstantinnak (akit az első keresztény római császárnak is tartanak, bár elég homályos, hogy hivatalosan valaha megkeresztelkedett-e) nagyon sokat köszönhet a kereszténység. De vajon mi indította erre az uralkodót? Hát az, hogy jelet látott, egyenesen az Úrtól, ami segített neki megnyerni élete legfontosabb csatáját, és azzal felülni a trónra.
És ami a kutatások szerint valójában nem volt más, mint egy hullócsillag, kicsit tudományosabban egy meteor, vagy inkább meteorraj.
A tarkóra nőtt Voldemort a valóságban is létezhetett
Gyerekkoromnak meghatározó része volt a Harry Potter-univerzum. Csak Harry Potter-könyveket voltam hajlandó elolvasni, a filmeket (legalábbis az első hármat, amíg még hűek próbáltak lenni a könyvekhez) számtalanszor láttam, a számítógépes játékokat is végigjátszottam, egyszerűen imádtam az egészet. Mindössze két dolog volt, amitől féltem: a kis gnómoktól és Mógus professzortól a tarkójára nőtt Voldemort nagyúrral. Fene se hitte, hogy utóbbi a valóságban is létezhetett.
Létezik egy cápafaj, amit akár meg is lehet sétáltatni
A kilencvenes években csak úgy pörgött az USA-ban a rajzfilmgyártás, sok amerikai mese – mint a Jumanji, a Dexter laboratóriuma, a Godzilla vagy A bolygó kapitánya – hozzánk is eljutott. Arra már nem emlékszem, hogy valamelyik tévé adta-e, de videón meg lehetett venni az Utcai cápák című rajzfilmsorozatot is, amiben cápává mutálódott fiatalok szántották fel az utcákat nagyon menő módon.
Azt nem tudni, hogy a cápákat gyűlölő Donald Trump erre alapozza-e az utálatát, minden esetre ha valaki ki szeretné borítani az amerikai elnököt, akkor jó ha tudja: valóban létezik egy olyan cápafaj, amit akár meg is lehetne sétáltatni a Fehér Házban.
Az ember, akinek bíróságon kellett bizonyítania, hogy él, de nem sikerült
Megvan a Gyalog-galopp klasszikus jelenete a hullaszállítókkal, meg az öregemberrel, aki bőszen bizonygatja, hogy ő még él? Azért elevenítsük fel a biztonság kedvéért:
Ilyen abszurdot csak a Monty Python tud kitalálni, ugye? Hát, nem: egy Donald E. Miller, Jr. nevű fickó egészen hasonlóan járt az amerikai bíróságon pár éve (igaz, őt a végén nem csapták tarkón egy bunkósbottal).
Texasban elismerték egy sorozatgyilkos népességszabályozó módszerét
Tom Moore demokrata képviselő 1971-ben elkövette az év legnagyobb átverését, amikor rávette törvényhozó kollégáit egy állami elismerés megszavazására, ebben ugyanis a bostoni fojtogatóként elhíresült Albert De Salvo érdemeit méltatták. Az ehhez hasonló elismerésekben általában híres alkotók munkáját szokták honorálni.
Oscar macska kiszagolja a halált
Bostontól alig egy órányira délre, Providence városban él Oscar, a macska, aki képes megjósolni az emberek halálát. A különleges képességű állat 2007 óta él a Steere House idősek otthona harmadik emeletén, ahol főleg Alzheimer-kórban és időskori demenciában szenvedő pácienseket gondoznak.
A szovjetek lézerrel akartak műholdra vadászni
Kevésen múlott, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió hidegháborús fegyverkezési versenye a világűrben folytatódjon. Az űrháborús verseny kiindulópontja Ronald Reagan egykori amerikai elnök 1983-as tévés beszéde volt, amikor pár percben kifejtette a később csillagháborús tervként emlegetett elképzelését az ellenséges atomrakétákat semlegesítő SDI-programról.
A bejelentés igencsak megrémítette a szovjet vezetést, hiszen ezzel borult volna a kölcsönös megsemmisítés elve, a hírhedt MAD doktrína. Villámgyorsan kidolgoztak egy tervet arra, hogy hatástalanítani tudják az Egyesült Államok műholdjait.
Arra akarták használni az űrprogramot, hogy lézerfegyvert és rakétákat küldjenek Föld körüli pályára.
Törekvésük a Poljusz-Szkif küldetésben ért véget 1987. május 15-én, és ha akkor sikeresen pályára állt volna a felbocsátott műhold, ma egészen más világban élnénk.
A történelem legsúlyosabban elcsalt választása
Libéria egy nagyjából Magyarország méretű ország Nyugat-Afrikában, azon a környéken, ahol annak idején Aranypart (ma: Ghána), Rabszolgapart (ma: Togo és egy kicsit Nigéria), és Elefántcsontpart (ma: Elefántcsontpart) terült el, erre rímelve az ország neve is Bors-part volt, a gazdag fűszernövény-ültetvényekre utalva. Libéria 1847-ben lett Libéria, Afrika első független köztársasága, amit az Amerikából visszatelepített, felszabadított rabszolgák alapítottak, persze erős segítséggel az Egyesült Államoktól. Ezt mutatja többek között a zászlajuk, ami ugyanolyan csillagos-sávos, mint az amerikai (csak egy szál csillaggal), illetve a főváros Monrovia, amit az akkori amerikai elnök James Monroe-ról neveztek el, ahogy Washington D.C-t George Washingtonról az óceán túloldalán.
Ilyen indulás mellett az országnak illene igazi mintademokráciának lennie, de a biztató kezdet után pár dolog félrecsúszott, így aztán nagyjából száz éven át gyakorlatilag egypártrendszer volt az országban. Az ellenzék elvileg nem volt betiltva, csak valahogy a választásokon mindig a nacionalista-konzervatív Whig párt kapott elsöprő többséget. (A Whig párt is amerikai mintáról kapta a nevét, ott a mai Republikánus Párt elődjét hívták így, még maga Abraham Lincoln is a tagja volt 20 évig, mielőtt az első republikánus elnök lett volna.)
Képes-e az ember halálra enni magát?
Addig enni, míg bele nem halsz – az ember tulajdonképpen minden karácsonyi családi vacsora alkalmával, valahol a halászlére és a töltött káposztára ráküldött első rúd bejgli magasságában elgondolkodik azon, hogy lehetséges-e ez. (És itt az elején szögezzük le, hogy nem a hosszú távú halálra evésről beszélünk, ami nagyon is lehetséges, sőt, az elhízás és az abból fakadó betegségek éves szinten több millió áldozatot szednek világszerte.)
A művészeket is régóta izgatja a kérdés, elvégre van valami költőien bizarr abban, hogy az ember a túlzásba vitt létfenntartásba haljon bele. Persze ők inkább metaforikusan értelmezik a dolgot: volt már az önmagát felemésztő fogyasztói társadalom allegóriája a hetvenes évek botrányfilmjében, a Nagy zabálásban; a kisember groteszk és kudarcba fúló lázadása a hatalom ellen Móricz novellájában, a Tragédiában; vagy a bibliai főbűnökben fürdő társadalmat figyelmeztető büntetés a Hetedikben.
De vajon képes-e az ember valóban halálra enni magát, vagy a szervezet ugyanúgy átveszi az irányítást és megvédi magát ilyen esetekben, ahogyan azt sem hagyja, hogy a fulladásos halálig tartsuk vissza a lélegzetünket?
Az évtized szökése: egy csapat japán majom kikatapultált a fogságból
Mindenki tudja, hogy a majmok elég ügyesek, például megértik a jelbeszédet, képesek megtanulni a kő-papír-ollót, és még szelfizni is tudnak. (Na jó, ez utóbbit nem feltétlenül direkt.) Arra viszont a kutatók se számítottak, hogy úgy fognak átszökni egy öt méter magas kerítésen, hogy egyszerűen átkatapultálják rajta magukat.
A szovjet tudósok inkább éhen haltak, mint hogy megegyék életük munkáját
Leningrádnak éhen kell halnia!
– adta ki a parancsot Adolf Hitler 1941. november 8-án. Addigra már éppen két hónapja tartott a szovjet város ostroma, ami a második világháború és egyben a történelem egyik legpusztítóbb eseménye volt.
A 872 napon, vagyis bő 28 hónapon át tartó ostrom alatt több mint egymillióan haltak meg, nagy részük az élelemhiány miatt. A város élelmiszerkészlete elpusztult, az utánpótlást a megszállók vágták el. Az éhező lakosság kínjában azt ette, amit talált: füvet, cukorral kevert sarat, háziállatokat, sőt később egymást is: egy nő például a haldokló férje lábából etette a gyerekeit. A háború után ezreket csuktak le kannibalizmus miatt.
Európa legnagyobb banánültetvénye Izlandon van
A banán az egyik legtipikusabb trópusi gyümölcs: meleg, magas páratartalom, és sok fény kell neki, nem is csoda, hogy Európában alig-alig terem meg pár helyen. A Kanári-szigeteken, és Madeirán kívül Olaszország és Görögország déli részein vannak csak igazi banánültetvények. Ja igen, és Izlandon. Alig pár száz kilométerre az északi sarkkörtől.
Ennél magasabbra nem épült ház Európában
A menedékházat nem egyszerű megközelíteni. 3275 méterig ugyan felvisz egy felvonó, de onnan gyalog kell megtenni a maradék 1300 méternyi magasságot a csúcsig. Tulajdonképpen bárki nekivághat, de profi alpinista felszerelés és hegyi vezető ajánlott az utat keresztező veszélyes gleccserhasadékok miatt.
Ha kíváncsi, hogy néz ki a ház közelről, nézze meg ezt a rövid videót:
Négyezer méteren már a körülmények sem hétköznapiak. Jelentkezhet hegyi betegség, légszomj azoknál, akik nem járnak gyakran a magas hegyekben. Ha a kisüt a nap, akkor védelem nélkül pillanat alatt leég vagy napszúrást kap a hegymászó, a vakítóan csillogó hó pedig hóvakságot okozhat. A fényvisszaverődés olyan erős a hóról, hogy alulról sebesre képes égetni egy nap alatt a túrázó orrlikait. Ha köd vagy vihar van, könnyen el lehet tévedni, ami a hidegben végzetes lehet.
Az ember, aki 1979-ben feltalálta az iPodot
Hogy Steve Jobs zseni volt, az kétségtelen, elvégre ő vezette az Apple-t, amikor a cég piacra dobta a kétezres évek két emblematikus készülékét: az iPodot és az iPhone-t. Az iPod nem az első hordozható mp3 lejátszó volt, ahogy az érintőképernyővel sem az iPhone rukkolt elő, mégis ez a két eszköz lett „A” Hordozható Lejátszó és „Az” Okostelefon.
Az iPod 2001 októberében jelent meg. Ijesztő belegondolni, hogy annak már lassan 17 éve, ugye? Pedig lehet ezt még tovább fokozni:
az eredeti iPod terveit már 1979-ben papírra vetették, és akkor az Apple-nek még semmi köze nem volt hozzá.
Guillotin úgy irtózott a guillotine-tól, hogy méregpirulákat osztogatott a barátainak
A halálbüntetés évezredek óta tartó története során a lefejezés mindig is a legenyhébb kivégzési módnak számított, melyet a középkori Európában például jórészt a nemesek kiváltságának tartottak. Egyfelől azért, mert az ítéletvégrehajtás hemzsegett az elítéltet emberi mivoltából kiforgató, iszonyatos szenvedést okozó módszerektől; egy karóba húzáshoz, kettéfűrészeléshez vagy máglyán elégetéshez képest nem is tűnik olyan szörnyűnek az a nyisszantás. Másfelől a korabeli kivégzések nemcsak a fizikai megsemmisítést szolgálták, vagy a büntető hatalom totalitását voltak hivatottak demonstrálni, hanem meg akarták alázni az elítéltet is. A lefejezés viszont „katonás” kivégzés volt, melyet a nemesség fő fegyverével hajtottak végre, és híján volt a lealacsonyító szenvedésnek.
A matrjoska Japánban született
Végtelen nyírfaerdők, medve, vodka, balalajka, szamovár, matrjoska baba - megannyi, az orosz léttől elválaszthatatlan motívum. Az első kettőben nincs vita, a továbbiakban igen. A vodka nem jött volna létre a 15. században itáliaiak által bevitt technológia nélkül; a balalajka inkább tatár eredetű, csak a 19. századra alakult ki végleges formája; a szamovár meg Perzsia felől érkezett. De ezek legalább fokozatosan jelentek meg, történetük évszázadokra nyúlik vissza az oroszoknál is. A matrjoska története viszont meglepően rövid.
Az ember, aki lyukkal a hasán élt, és ennek az orvosa nagyon örült
A Mackinac-sziget festői, bár kicsit esős sziget a Michigan- és Huron-tó találkozásánál. A 19. század elején nagy biznisz volt errefelé a szőrme, a helyi vegyesboltban egymásnak adták a kilincset a prémvadászok. Egy ilyen napon, 1822. június 6-án kisebb tragédia történt: egy figyelmetlen vevő csőre töltött muskétája elsült, és a közvetlen közelről telibe trafált egy másik vásárlót.
A világ egyik legmagasabb épületét egy óriási golyó védi a földrengéstől
Tajpejben, Tajvan fővárosában áll a Taipei 101 nevű torony, amely 508 méteres magasságával egy csapásra a világ legmagasabb épületévé vált a 2004-es átadásakor, és egészen 2010-ig tartotta ezt a rekordot, ameddig el nem készült a máig a legmagasabbnak számító Burdzs Kalifa Dubajban. (A Taipei 101 ma a kilencedik a legmagasabb épületek sorában.)
A torony nemcsak óriási, de igen cudar körülményeket kell kiállnia, hiszen egy fő tektonikai törésvonal közelében áll, ráadásul a tájfunok se ritkák arrafelé. A mérnököknek tehát duplán kihívást okozott: egyszerre kell elég rugalmasnak lennie ahhoz, hogy legyen egy kis kilengése a szélben; de elég erősnek is, hogy ne dőljön össze az első kósza földrengéstől.
50 éve négy hidrogénbomba hullott Grönlandra
1968. január 21-én, egy szép vasárnap délután “HOBO 28”, az amerikai légierő B-52G Stratofortress stratégiai nukleáris bombázója komótosan zabálta a kilométereket a Szovjetunió határáig terjedő járőrútvonalán, a hétfős legénységen kívül négy hidrogénbombát is cipelve gyomrában. A HOBO 28 hidegháborús légi készültség részeként repült a grönlandi légtérben: a titkos Krómkupola kódnevű küldetések során 1960 és 1968 között termonukleáris fegyverekkel fölszerelt B-52-esek járőröztek az USA és Kanada körül, több szakaszon is megközelítve az ellenséges szovjet területeket, átröpülve a Dániához tartozó jeges sziget nyugati csücske fölött. Az atomjárőrözés célja az volt, hogyha netalán szovjet atomcsapás érné az Egyesült Államokat, akkor a folyamatosan levegőben lévő bombázók a legrövidebb időn belül válaszcsapást mérhessenek a kijelölt távol-keleti célpontokra. Hogy miért ért véget 1968. január 22-én a Krómkupola, arra rémálomba illő magyarázat következik.
Rovataink a Facebookon