Simon Personal Communicator – mennyivel bénább név ez, mint a smartphone, nem? Az IBM mégis így keresztelte el a Mitsubishivel gyártatott érintőkijelzős okostelefonját, ami az 1994-es bemutatása idején egyesítette a mobiltelefont és a PDA-t – valahogy úgy, ahogy az Iphone, 13 évvel később.

Japánban a lőfegyverrel elkövetett erőszakos bűncselekmény gyakorlatilag nem létező fogalom. 2012-ben csupán 45 ilyen eset volt az országban, ebből 33 eset alvilági leszámolás volt, és csak 8 végződött halállal. Figyelembe véve, hogy Japánban 127,3 millióan laknak, gyanítható, hogy a félrenyelt mocsitól vagy a rosszul elkészített mérgező gömbhaltól nagyságrendekkel többen halnak meg évente, mint lövöldözés miatt. Minderről a szigorú fegyvertartási szabályozás tehet.

Fotó: Chris Mcgrath

A teát ma nagyrészt filteres formában árulják az egész világon, így a teakultúra fellegvárában, Angliában is. Mintha az eleve így rendeltetett volna már a 17. századtól fogva, amikor az indiai gyarmatbirodalomból elkezdett özönleni a tea Angliába. Pedig a teafilter valójában alig százéves találmány, és még az ötvenes években is mélységes megvetéssel nézett rá minden igazi angol teafogyasztó.

Az Egyesült Államokban a lottó és a szerencsejáték az egyik legnagyobb forgalmú iparág; az összesen 44 államban játszott Powerball csak egy a rengeteg lottó közül. A Powerball leginkább a magyar hatoslottóra emlékeztet – itt is hat számot kell eltalálni –, de van hozzá jackpot is, ami nálunk az ötös lottóhoz tartozik.

Fotó: Justin Sullivan

2005 márciusában egyszerre 110-en tették meg ugyanazokat a számokat, így köztük oszlott meg a 19,4 millió dolláros nyeremény. Ez 5,4 milliárd forint, csaknem annyi mint az ötös lottó nemrég kisorsolt főnyereménye.

A krími háború elvesztése után az orosz haditengerészet katasztrofális állapotban volt. A hadihajóikat kitiltották a Fekete-tengerről, a cár elvesztette a Duna torkolatvidékét, és a veszteségek kompenzálására kénytelenek voltak elkótyavetyélni Alaszkát, amit tokkal-vonóval potom 7,2 millió dollárért adtak el az amerikaiaknak.

Az oroszok joggal tarthattak tőle, hogy elveszítik a fegyverkezési versenyt Svédországgal és Amerikával szemben, és nem kapnak majd haditengerészeti megbízásokat. Szükségük volt valami ütőképesre, valami gyilkosra; egy olyan hajóra, ami nyers erőt és felsőbbrendűséget sugároz, és az orosz folyókon azonnal szétzúzhatja a támadó erőket.

Fotó: Science Society Picture Librar

A cár a frissen kinevezett Anderj Alexandrovics Popov ellentengernagyot bízta meg a szárazdokkok felügyeletével és az új hajók megtervezésével. Popov maga is szolgált a krími háborúban, így tudta, hogy mire lenne szüksége a nemzetnek. Ehhez egy glasgow-i hajótervező mérnök, John Elder segítségét kérte.

A hétköznapi jelenségek mögött álló tudomány egyik legnagyobb kérdése, hogy igaz-e, hogy az északi és a déli féltekén eltérő irányba pörögve folyik le a víz a lefolyón. A kérdés igazából nem kérdés, mert a dolog nagyban működik, érdemes ránézni arra, hogy pörögnek a nagy felhőrendszerek a Föld északi és déli felén, máris látjuk, hogy a Coriolis-erőnek nevezett hatás létező dolog.

De vajon hat-e ez olyan kis dolgokra is, mint egy kád víz? Két tudományos vlogger, Destin a Smarter Every Day nevű csatorna házigazdája, és Derek, a Veritasium csatorna tulajdonosa elmentek a falig, hogy pontot tegyenek a vita végére. A kísérletben ugyanis az a legnehezebb, hogy ha a vízre tulajdonképpen bármi más hat (például a töltéshez használt sugár iránya), akkor az felülírja a Coriolis-erőt, és a víz látszólag egyszer így, egyszer úgy forogva tűnik el a lefolyóban.

A két videós ezért a világ két oldalán, az USA-ban és Ausztráliában forgatva két olyan, 1,5 méter átmérőjű gyerekmedencét használt, amit a megtöltés után 24 órán át pihenni hagytak. Sőt, eleve úgy töltötték meg a medencéket, hogy a slagból kijövő víz az ellenkező irányba forgassa a medence tartalmát.

A medence aljának közepére fúrt lyukból sem simán, kézzel húzták ki a dugót, hogy azzal se keltsenek véletlenszerű áramlatokat a vízben. Érdemes összehangoltan elindítani a két videót, a következő módon:

1. Indítsuk el a bal oldali videót.
2. Várjuk meg, míg a műsorvezető eléri az egyet a visszaszámlálásban
3. Indítsuk el a jobb oldali videót is.

A Happy Planet Index szerint Costa Rica a világ egyik legboldogabb országa. Van, ahol magasabb a GDP, nincsenek hetekig tartó esőzések, és ötezernél kevesebb rovarfaj él, mégis az itt élők a legelégedettebbek a sorsukkal. Nyilván abba is beletörődtek már, hogy nincsenek utcanevek és házszámok. Sehol. Még a fővárosban, San Joséban sem. Vagy ha vannak is, ügyet sem vetnek rá.

Fotó: Yuri Cortez

Észrevette már, hogy a repülők összes ablakán van egy pici lyuk ott alul? És nem fél?

Egyes állatok – például a mókus és a bozótszajkó – ételt spájzolnak el későbbi fogyasztásra. Ez azt jelenti, hogy több nap elteltével is emlékezniük kell arra, hova dugták el az ételt. A tudósokat mindig is foglalkoztatta, hogyan képesek ilyesmire az állatok, és ezt kutatta a kilencvenes években Eleanor Maguire is, a University College London idegkutatója. Neki és kollégáinak feltűnt, hogy azok az állatok, amik rendelkeznek a fenti, jó memóriát igénylő képességgel, általában nagyobb hippokampusszal bírnak.

Fotó: Dan Kitwood

A hippokampusz azon kevés agyterület egyike, ahol tanulás hatására felnőttkorban is fejlődhetnek új neuronok, és fontos szerepet játszik az információk elmentésében. Maguire kíváncsi volt, hogy a hippokampusz méretének változása felfedezhető-e az embereknél is, ezért elkezdett londoni taxisokat vizsgálni. A brit fővárosban ugyanis nincs olyan könnyű dolguk a taxisoknak, mint New Yorkban, ahol számozva vannak az utcák: London körzeteit és utcáit kiismerni nem kis agymunka, és aki igazi taxis akar lenni, annak keményen kell memorizálnia. A taxisjelöltek általában három-négy évig csak mopeddel utaznak és tanulnak megállás nélkül – majd jön egy brutális vizsga, ahol nem csupán a város 25 ezer utcájából kell levizsgázniuk. A vizsgabiztos ugyanis belekérdez abba is, hogy milyen látványosságok és éttermek vannak közel egy adott kereszteződéshez. A vizsgázók fele általában elbukik.

Maguire a 2000-es évek elején publikálta első komolyabb eredményét: elváltozást figyelt meg a sikeres vizsgázók agyában. A taxisok hippokampuszának hátsó részében nagyobb volt a szürkeállomány, mint a hasonló korú és intelligenciájú kontrollszemélyek agyában. Ennek az agyterületnek egyebek között a navigációban is igen fontos szerepe van, így az összefüggés érthető volt. Viszont a tyúk és a tojás problémája nem volt megoldott: nem lehetett kijelenteni, hogy a tanulás miatt nőtt meg a hippokampusz – hiszen az is elképzelhető volt, hogy azoknak sikerül a vizsga, akiknek eleve nagyobb a vizsgált területen a szürkeállományuk, és ezért jobban tudnak memorizálni navigációs tudnivalókat.

Hogy eldöntse a kérdést, Maguire újabb kutatásokba kezdett, és évekig követett taxisjelölteket, a tanulási folyamat elejétől a sikeres taxissá válásig. 79 aspiráns és 31 kontrollszemély agyáról készített rendszeresen MRI-felvételeket (a drága és pontos MRI-kutatásoknál teljesen normális ilyen kis minta), és a kutatás elején egyik vizsgált alanynak sem volt kiugróan magas a hippokampusza. A követéses vizsgálat 2011-re ért révbe, amikorra a 79 jelöltből 39 sikeresen átment a vizsgán. Az újdonsült taxisok agyát megvizsgálva megfigyelhető volt, hogy a hippokampusz hátsó szürkeállománya növekedésnek indult, és bizonyos memóriateszteken is jobban teljesítettek, mint azok, akiknek nem sikerült a vizsga.

Ugyanakkor volt olyan memóriateszt is, amin a taxisok az átlagnál rosszabb eredményt hoztak. Ebben a feladatban egy ábrát kellett megjegyezni, majd fél óra múlva lerajzolni, és ez a sikeres vizsgázóknak rosszabbul ment. Maguire szerint ennek az lehet az oka, hogy a feladat olyan kognitív képességeket is igényel, amikért a hippokampusz első része felel, és a hippokampusz hátsó részének növekedése az első rész teljesítményének romlásával járhat. A kutatónő korábbi munkáiban meg is figyelte, hogy a veterán taxisok agyában a hippokampusz első része kisebb, mint az átlagos emberekében. Ez a méretcsökkenés nem jött ki a követéses kutatásban – Maguire úgy véli, hogy e terület zsugorodása akkor indulhat be igazán, amikor a taxisok elkezdenek dolgozni, és nap mint nap a hippokampusz hátsó részét edzik.

Az, hogy a boltban vett minden élelmiszeren rajta van a pecsét a lejárati dátummal, a világ legtermészetesebb dolga. Elgondolkodott már azon, hogy vajon mióta van ez így, és kinek köszönhetjük? Az első kérdésre könnyebb a válasz: általánosan a hetvenes évek óta szabályozzák az élelmiszerek ilyen felcímkézését, de egyes romlandó termékeknél már az 1930-as években bevezettek ilyen szabályozást. A másodikra már meglepőbb a válasz, az ember, aki kilobbizta, hogy a tejesüvegekre kötelező legyen a lejárati dátumot felcímkézni, nem más, mint

Itt a tudományos bizonyíték, hogy a köldökbámulás is lehet hasznos tevékenység! Georg Steinhauser három éven át kutatta a köldökben összegyűlő szöszcsomó jelenségét, és több fontos megállapítást is tett a témában. A visszajelzések és a kutatását övező érdeklődés láttán pedig megjegyezte:

Úgy tűnik, a köldökszösz természetének kérdése több embert foglalkoztat, mint elsőre gondolnánk.

Ma már el sem tudjuk képzelni a napunkat a Youtube nélkül, pedig kis híja volt, hogy az lett belőle, ami: a világ legnézettebb videomegosztó oldala. Mert hogy eredetileg párkereső oldalnak indult csak aztán befuccsolt.

A készítők, Chad Hurley, Steve Chen és Jawed Karim a PayPal alkalmazottaiként ismerkedtek meg egymással. Az első nagyobb összeghez akkor jutottak hozzá, mikor az Ebay 2002-ben felvásárolta a PayPalt. Ekkor a három munkatárs úgy döntött, hogy saját projektbe kezd, hogy legközelebb az övék legyen az a cég, amivel milliárdokat lehet kaszálni, ne csak alkalmazottak legyenek.

Az első ötletük, a Tune In Hook Up névre hallgató társkereső elég csúnyán beleállt a földbe. Ha az internetes oldalakat archiváló szolgáltatások valamelyikével, például a Wayback Machine-nel megnézzük, hogy nézett ki a youtube.com a megjelenés környékén, 2005. április 28-án, láthatjuk, hogy a korai változatok egyikén még szerepelnek a párkereső oldalak alapkövei: lenyíló menükben lehet beállítani, hogy milyen nemű a felhasználó, és milyen párt szeretne magának. A következő, alig egy nappal később született képről ez a menüsáv már hiányzik.

A Youtube keletkezése körül elég sok a legenda, és a ködöt a három alapító sem feltétlenül szeretné eloszlatni. A lehetséges változatok szerint a készítők akkor kaptak ihletet, amikor

• egy házibuliról készült videókat akartak szétküldeni a haveroknak,
• nem találtak videót Janet Jackson és Justin Timberlake 2004-es Super Bowlos akciójáról,
• besült a videós párkeresős oldaluk.

A Youtube.com domaint 2005. február 14-én jegyezték be, a videomegosztó a következő néhány hónapban fejlődött fel igazán. 2005 májusában indult a bétateszt, novemberben az éles oldal. 2006 júliusában már naponta 65 ezer új videót töltöttek fel a felhasználók, és 100 millió videót néztek meg ugyanennyi idő alatt.

2006 novemberében, vagyis alig egy évvel az indulás után a céget (és ezzel az oldalt is) felvásárolta a Google: 1,65 milliárd dollárt fizettek a mai népszerűségéhez képest aprócska, de már akkor is jelentős forgalmat generáló Youtube-ért.

Kicsit jobb ötlet volt tehát ez a videós dolog, mint egy újabb párkereső oldal.

Mijakedzsima (Miyake-jima) egy Japánhoz tartozó, 55 négyzetkilométeres sziget a Csendes-óceánban, Tokiótól 180 kilométerre délre. 2400-an laknak itt, a klíma barátságos, a környezet gyönyörű, búvárok és természetjárók számára igazi paradicsom. Egyetlen apró bökkenő van: az, hogy a levegőben olyan sok a mérgező kén-dioxid, hogy az olykor eléri a halálos dózist. Éppen ezért a sziget lakóit törvény kötelezi arra, hogy mindig hordjanak maguknál gázmaszkot, és azt vegyék fel, ha megszólal a kén-dioxid-riasztó szirénája. Az interneten keringő, bizarr, horrorfilmbe illő fotók a gázmaszkos kisgyerekekről az iskola udvarán, vagy a gázálarcot viselő ifjú párról és násznépről az esküvőn – na, ezek mind valódiak.

Japán és környéke alapból elég aktív szeizmológiailag, mindennaposak a kisebb földrengések, és a 2011-es, atomkatasztrófával és cunamival súlyosbított rengésből mind emlékezhetünk arra, milyen, amikor beüt egy nagyobb. Mijakedzsima szigete még ezen belül is különösen kockázatos helyen fekszik: gyakorlatilag az egész sziget egy aktív vulkán, az Ojama (Oyama) óceánból kilógó része. Az Ojama az elmúlt száz évben hatszor tört ki, a legutóbbi kitörés, 2000 júliusában olyan sok mérgező kén-dioxidot szabadított fel (a mérések szerint napi 10 és 20 ezer tonna között mozgott a levegőbe kerülő mérges gáz mennyisége) , hogy a japán kormánynak nem volt más választása: a lakók biztonsága érdekében evakuálták az egész szigetet.

A világ legnagyobb hangtompítójáról sokszor hiszik azt az emberek, hogy egyszerű photoshopos csalásról van szó, pedig nem. A képen látható eszköz valóban létezik, és valóban arra használják, hogy halkabbá tegyék vele azt, ahogy egy tank lő.

Fotó: guns.com

Egész pontosan egy M109-es önjáró tarack van a képen, illetve az a furcsa formájú hangtompító, amit a német Rheinmetall vállalat dolgozott ki. A lényeg nem a harctéri alkalmazás, hanem a gyakorlatozással járó hatalmas zaj csökkentése. Amikor a 155 milliméteres tarack elsül, az elég messze elhallatszik, így a Németországban állomásozó amerikai, illetve a régebben szintén ezt a típust használó német hadsereg szeretett volna valamit, ami elnyomja a kellemetlen mellékhatást. Nem is annyira a katonákat zavarta a dolog, inkább a lőterek közelében élők szerették volna, ha a hatalmas fegyverek halkulnak valamennyit.

A megoldás ez a nagyon furcsa kinézetű, több tágulási kamrával, illetve egyéb, a gázok gyors térfogatváltására kitalált alkatrésszel szerelt valami lett. Érdekesség, hogy valamiért ezt is terepszínű álcafestéssel borították be, függetlenül attól, hogy éles helyzetben sosem tervezték bevetni az eszközt. De akkor mégis miért? Hivatalos válasz nincs, de valószínűleg azért, mert egyszerűen adta magát pont ugyanolyanra festeni, mint minden mást a hadseregben.

Ha sokat vagyunk a napon, a bőrünk lebarnul. Ha túl sokat a túl erős napon, leég. És az egészről a napfényben levő UV-sugárzás lehet - ezt eddig mindenki tudja vagy tapasztalatból, vagy az iskolából, vagy a reklámokból. De miért lesz barna a bőr az UV-től, és égővörös, ha túl nagy adagot kap belőle? Az a helyzet, hogy a barna még csak-csak stimmel, de a vörös csak a látszat, a bőr a leégés hatására valójában nem pirul el, csak úgy tűnik, mintha.

Az 1940-es években az Oregon állambeli Portlandben elkezdtek lámpaoszlopokat telepíteni, de egy helyet valamiért kihagytak, és sohasem pótolták a hiányzó oszlopot. Erre figyelt fel az Írországból bevándorolt Dick Fagan, az Oregon Journal újságírója, aki egyszer csak unalmában lesétált a szerkesztőség ablakából látható kereszteződésbe, és a szegéllyel körülvett árokba beültetett néhány virágot.

Fotó: lavaporeon / Tumblr

Mauritániában egy nő mérete mutatja, hogy mekkora helyet foglal el a férje szívében

– magyarázza Aminetou Mint Ely, egy helyi nőjogi aktivista. A romantikusan hangzó elképzelés valójában egy rendkívül kegyetlen tradíciót fed, amely néhány éve újra népszerűvé vált Nyugat-Afrikában.

Emlékeznek, amikor a Harcosok klubjában Tyler Durden elmeséli, hogyan készít a szépségipar emberi zsiradékból luxusszappant? Nem rossz, de akad még ennél is meghökkentőbb szépségipari forrás: a ránctalanító termékek alapjául használt babafityma.

A modern marketing történetében volt jó pár félresikerült nyereményakció (néhányról meg is emlékeztünk már itt), de annyira durva következményekkel talán egy sem járt, mint a Pepsi Number Fever fantázianevű nyereményjátéka 1992 tavaszán a Fülöp-szigeteken. A Pepsi akkoriban elég gyengén muzsikált egész Délkelet-Ázsiában, 17%-os piaci részesedést tudtak csak felmutatni az üdítőital-piacon a Coca-Cola 75%-a mellett.

Az eladások felturbózására egy már több országban bevált trükköt dobtak be, a kupakokba elrejtett számkódokat, amelyekkel pénzt lehetett nyerni. A fődíj egymillió peso (kb. 11 millió forint) volt, ami akkoriban mesés vagyonnak számított az országban.

A sztálinizmus rohamléptekkel foglalta el éppen Magyarországot, amikor egy magyar kalandor előállt Afrika felosztásának tervével. A többi kis európai államhoz hasonlóan nekünk is kanyarított volna egy bő 20 ezer négyzetkilométernyi területet, de hiába dobott be olyan érveket, hogy legalább lesz hova tenni az elégedetleneket, akik majd az Egyenlítő mellett ábrándulnának ki maradi eszméikből, az Országos Tervhivatal nem kért a fantaszta álmából.

1945-ben, amikor az amerikaiak ledobták az atombombát Hirosimára és Nagaszakira, Sztálin kiadta a parancsot: a Szovjetuniónak is szüksége van nukleáris fegyverre, minél hamarabb és bármilyen áron. A kívánsága teljesült, az árat pedig azok fizették meg, akik a következő évtizedekben olyan szerencsétlenek voltak, hogy Cseljabinszk környékére születtek.

Az emberek 70 százaléka lebegő fonalakat, cirádás kis vonalakat, pöttyöket, pókhálókat lát, bárhova is néz, legfeljebb már annyira megszokta, hogy szinte észre sem veszi. Ez nem hallucináció, a kis izék mi magunk vagyunk, pontosabban a szem belsejében lebegő darabkáink árnyékai. 

Amikor hatalmas olajlelőhelyet találtak Alaszkában, az északi állam elhatározta, hogy az ebből származó bevétel egy részét félreteszi a következő generációknak, mert nem biztos, hogy nekik is lesz ilyen jó bevételi forrásuk. Az alaszkai alkotmányba is bekerült, hogy a nyersanyagból származó állami bevétel 25 százalékát egy alapban kell elhelyezni, ez az Alaska Permanent Fund.

Hogy Hitler milyen csodafegyverekkel akarta meghódítani a világot, arról sokat lehet olvasni, regények, filmek szólnak róla. Annál kevesebb a britek csodafegyveréről, amit Hitler ellen vetettek be: az asztrológiáról. Pontosabban egy magyar származású asztrológusról, akit a brit titkosszolgálat alkalmazott arra, hogy a csillagokból jósolja meg a németek terveit.

Lajos Theodor von Wohl Németországban nőtt fel, eredetileg bankárnak készült, de aztán inkább író lett - a harmincas évek elejéig több mint húsz forgatókönyvéből lett mozifilm Németországban. Ahogy a nácik elkezdtek a hatalom közelébe kerülni, Angliába emigrált (a családja részben zsidó származású volt), ahol hirtelen felfedezte magában az asztrológia iránti érdeklődést. Ilyen témájú könyvei nagy sikert arattak, és bevitték a londoni felső tízezer köreibe, ahol nagy üzletet csinált a személyre szabott horoszkópkészítésből és -értelmezésből. Egy horoszkópért 30 guinea-t kért, ami mai pénzben 800 fontot, kb. 340 ezer forintot jelent.

A Grand Theft Autók és radioaktív minilaborok korában elég nehéz ártatlanabb és veszélytelenebb játékot mondani a jó öreg sakknál. Persze nem mindig volt ez így: pár évszázaddal ezelőtt az egyház a sakkot bűnös szenvedélynek tartotta, és betiltotta.

Most mindenki természetesnek veszi a kétnapos hétvégéket, pedig a legtöbb kultúrában sokáig hatnapos munkahetek voltak. A muszlimok péntekenként, a zsidók szombatonként, a keresztények pedig vasárnaponként igényelnek egy-egy pihenőnapot, hogy a vallásra is áldozhassanak egy kis időt. Később azonban az országok többsége átállt a kétnapos hétvégére, és ez részben egy vérbeli kapitalistának, Henry Fordnak köszönhető.

A mesterséges édesítőszerek körül évtizedek óta állandóak a botrányok, az ijesztő kutatási eredmények, és azok cáfolatai. Mindjárt másképp nézünk azonban a szacharin vagy az aszpartám állítólagos rákkeltő hatásaira, ha megtudjuk, mi volt a világ első mesterséges cukorpótléka: az ólom. Pontosabban az ólom(II)-acetát, a köznyelvben ólomcukor, kémikusul Pb(C₂H₃O₂)₂. Ez egy kristályos, színtelen vegyület, a kristálycukorra emlékeztet kinézetre, és az édes ízében is. Csak persze mérgező a nehézfémtartalma miatt, de az ókori rómaiak erről mit sem tudtak.

A homár nagyon drága, nagyon különleges és nagyon arisztokrata étel, valahol a beluga-kaviár és a szarvasgomba magasságában, a gasztronómia átlagember számára elérhetetlen magasságú ormain. Nem mindig volt ez így: 150-200 éve Amerikában a legolcsóbb szemétkajának tartották, a tenger csótányának csúfolták, disznókat etettek vele. Még az is megesett, hogy törvényt kellett hozni, hogy a börtönben a raboknak legfeljebb heti háromszor lehet homárt adni, mert annyira utálták a rabok, és annyira megalázónak tartották, hogy lázongani kezdtek ellene.

Rovatunkban már volt szó a szélhámosról, aki eladta az Eiffel-tornyot, most pedig azt a csalót fogjuk bemutatni, aki még ezen a kunszton is túltett: egy egész országot adott el. Amit ő talált ki.

Fotó: Wikipedia

Gregor MacGregor Skóciában született, a híres skót népi hős, Rob Roy leszármazottjaként. 17 éves korában tengerésznek állt, a brit királyi hadiflottával a Karib-tengeren szolgált, aztán a venezuelai függetlenségi háborúban harcolt a legendás Simon Bolivar oldalán, akinek a seregében egészen az ezredesi rangig vitte. 1820-ban tért vissza Angliába, mint Poyais országának hercege, akit személyesen Frederic Augustus, Moszkitópart királya tett az arisztokrácia tagjává, és bízta meg azzal, hogy az országába csábítsa az angol telepeseket.

Ebből csak Poyais országa, a hercegi rang, a király személye, és megbízása volt ordas nagy hazugság.