Az ember, ha normális, úgy érzi, hogy a testében van. Lehetséges-e viszont, hogy elkülönüljünk testünktől, és mondjuk egy videojáték részévé váljunk? A gémerek egy emberként bólintanának a felvetésre. Arthur B. Markman, a Texasi Egyetem, és C. Miguel Brendl, a francia INSEAD kutatója tudományos alapon vizsgálták meg a jelenséget.
A szakemberek olyan kísérleti játékot készítettek, amellyel tesztkörülmények között tanulmányozhatták az énkép kihelyezését. A kép egy folyosót ábrázolt, félúton a játékos nevével. A feladat az volt, hogy a játékosok a név mögött vagy előtt megjelenő pozitív szavakat egy joystickkel a név felé irányítsák, a negatív szavakat pedig eltávolítsák. A kutatók azt mérték, ki milyen gyorsasággal kezelik a joysticket.
Negatív löket, pozitív huzat
Markman és Brendl kísérletében a résztvevő nevének elhelyezésével elkülönítették az önreprezentációt a fizikai testtől. Ebben az esetben az kísérleti alanyok gyorsabban lökték el maguktól, illetve a nevük felé a pozitív szavakat, és hasonlóképp gyorsabban rántották testük felé a negatív szavakat, a képernyőn megjelenített önmaguktól ellentétes irányba.
A kutatás megrázó végkövetkeztetése: "A számítógépes játékot játszó ember teste helyett ideiglenesen a képernyőn helyezi el önmagát." A játékosok az énkép kihelyezése miatt érzik úgy, hogy a játékban vannak, lelkileg és testileg egyaránt.