Friderika
4 °C
18 °C
Index - In English In English Eng

Meglepett, hogy Tutanhamon szülei testvérek

2010.02.19. 16:53
Szerdán publikálták annak a DNS-vizsgálatnak az eredményét, amit Záhi Havvász, az egyiptomi Legfelsőbb Régészeti Tanács (Supreme Council of Antiquities. SCA) igazgatója vezetésével végeztek Tutanhamon és több vélt családtagja múmiáján. Havvász elmondta, meglepte a tudósokat az, hogy Tutanhamont nem Nofertiti, hanem Ehnaton testvére szülte – az ifjú fáraó anyja tehát egyben a nagynénje volt.

Záhi Havvász neve minden, ókori egyiptomi lelettel kapcsolatos hírben felbukkan. Ha Egyiptomban találnak egy sírt, kolostort vagy múmiát, arról egészen biztosan Záhi Havvász nyilatkozik. Amikor megkérdezem tőle, mi az oka annak, hogy az egyiptológia nevét adó országban a régészeti főtanács vezetője egyben a régészeti fősajtós is, támadásnak veszi a kérdést, megsértődik és kioktat.

„Ha ön felfedez valamit Egyiptomban, azt az ön nevére kell bejegyeznem. Megvannak persze a feltételei, de onnantól kezdve ön azt publikál, amit akar” – mondja. „Én meg a saját munkáimról publikálhatok. A nevemet azért látja mindenhol, mert amiről nyilatkozom, az mind az én munkám, amiért megérdemlem a kreditet. Éjjel-nappal dolgozom, mindig valami projektem, amit én tettem lehetővé. Dr. Pusch és dr. Zink is csak azért volt a mostani projektben, mert kellettek független szakértők. Egyébként a csapatomban csak egyiptomiak vannak.” Kezdem érteni, miért mondják a nyugati régészek, hogy nehéz Havvász professzorral dolgozni.

A nagynénje volt az anyja

Havvász mostanában igen elfoglalt ember, de azért egy negyedórás exkluzív interjú erejéig tudott időt szakítani az Indexre, hogy a Tutanhamonon és családtagjain végzett DNS-vizsgálatok eredményeiről beszéljen. Az eredményeket közlő tanulmány az egyik legrangosabb orvosi szakfolyóiratban, a JAMA-ban (Journal of the American Medical Association) jelent meg szerdán, a genetikai-archeológiai kalandról készült dokumentumfilmet pedig vasárnap és hétfőn adja le a Discovery tévécsatorna Amerikában (nálunk majd májusban lesz látható a Discovery Worldön).

A vizsgálat eredményei már kedden felbukkantak a sajtóban, és rendet tettek a Tutanhamon származásáról szóló elméletek és feltételezések között, amelyek csak gyarapodtak azóta, hogy Howard Carter 1922-ben feltárta az időszámításunk előtt 1325 körül elhunyt fáraó sírját. A DNS-elemzések szerint Tutanhamon apja Ehnaton fáraó volt, anyja viszont nem Ehnaton fő felesége, Nofertiti, hanem a KV35YL jellel ellátott múmia. KV a King’s Valley, azaz a Királyok völgye rövidítése, 35 a sír száma, YL jelentése pedig young lady, azaz fiatal hölgy – a nő valódi neve egyelőre nem ismert.

„Arra számítottunk, hogy Ehnaton lehet az apa, viszont az nagy meglepetés volt, hogy KV35YL, Ehnaton testvére volt Tutanhamon anyja” – fogalmaz Havvász. Vagyis Tutanhamon egy vérfertőzés gyümölcse, és ennek fényében nem meglepő, hogy sokat betegeskedő gyerek volt fejlődési rendellenességekkel (többek között farkastorokkal), aki korán, 19 évesen meghalt.

Az elmúlt kilencven évben voltak vad teóriák arról, hogy Tutanhamont agyonütötték vagy megmérgezték, de a DNS-vizsgálat arra is fényt derített, hogy az uralkodót betegség vitte el. A fiatal fáraónak csontelhalással járó, fájdalmas Köhler-kórja volt – emiatt csak botokkal tudott járni –, és amikor a sérülékeny csontozatú fiú lábát törte, majd maláriát kapott, a szervezete nem bírta a megterhelést. Ez áll legalábbis a tanulmányban, de a Nature-ben máris több tudós arra hívta fel a figyelmet, hogy a malária nem igazolható biztosan.

Szigorúan ellenőrzött minták

Havvász és kollégái 11 múmiát vizsgáltak meg, és múmiánként 2-4 DNS-mintát vettek, leginkább csontvelő-maradványokból. A mintákat a kairói múzeum laboratóriumában elemezték, az eredmények pontosságát pedig a már említett Carsten Pusch, a Tübingeni Egyetem kutatója, és Albert Zink, az olaszországi Eurac múmiakutató központjának tudósa vezetésével ellenőrizték.

Havvász néhány éve még több lapnak is azt nyilatkozta, hogy szkeptikus a régészetben alkalmazott DNS-elemzés hasznát illetően. Mint mondja, a technológia fejlődése és a szigorú protokollok győzték meg arról, hogy a mostani vizsgálatok eredményei megbízhatók.

„A világon két olyan DNS-labor létezik, amik kifejezetten múmiákkal foglalkoznak – az egyik Kairóban van, a másik nemrég nyílt Zürichben. A két intézmény messze van egymástól, és az egyik labornál dolgozó tudósok nem léphetnek be a másikba. Aki a laborokban dolgozik, azoknak a DNS-éből mintát vesznek, hogy ki tudják szűrni az esetleges szennyezéseket” – magyarázza a főrégész. „Miután a kairói labor elvégezte az elemzéseket, átvittük a mintákat a zürichibe, ahol a JAMA előírásainak megfelelően nyolc, DNS-vizsgálatban és CT-ben jártas szakember ellenőrizte a mintákat. Nyolc hónapig tartott az ellenőrzés, csak ezután fogadták el a tanulmányt.”

A Discovery filmjének előzetese

Ki volt az 55-ös sírban?

A vizsgálatokkal kapcsolatban mégis felmerülnek kérdések. A DNS-elemzés pontosnak tűnik, de az vitatott, hogy melyik múmia kié. Tutanhamon és Tije királynő (KV35EL, vagyis a Tutanhamon anyja mellett fekvő idős hölgy, Ehnaton anyja) múmiáját illetően kevés a bizonytalanság, viszont Ehnatonét némi homály veszi körül. Havvászék a Királyok völgye 55-ös sírjában talált múmiát vizsgálták, és a DNS-elemzések szerint biztos, hogy ez a múmia volt valaha Tutanhamon apja. Viszont korábban több kutató vitatta, hogy Ehnaton lenne ez a múmia, inkább Szemenhkaréra gyanakodtak.

Szemenhkaré titokzatos illető az ókori Egyiptom történetében. Annyi szinte biztos, hogy Ehnatont követte a trónon (majd őt követte Tutanhamon), de hogy ki volt, nem tudni. A legvalószínűbb feltételezés szerint Ehnaton öccse vagy féltestvére, de az sem kizárható, hogy a fia, és az is könnyen lehet, hogy valójában nem is létezett, hanem Szemenhkaré felvett név, amit esetleg Nofertiti használt.

Az 55-ös sírban talált múmiát először Ehnatonnak tulajdonították, de Cyril Aldred egyiptológus a nyolcvanas évek végén arra jutott, hogy a múmia a húszas éveiben halt meg, ami kizárta azt, hogy Ehnaton lenne (ő ugyanis tizenhét évig uralkodott, és nem gyermekként lépett a trónra). Aldred szerint az 55-ös sír múmiája a fiatalon meghalt Szemenhkaré porhüvelye, és szerdáig ez volt az egyik elfogadott álláspont a régészetben – vagy legalábbis Ehnatont több szakember kizárta.

Havvász nem osztja ezeket a nézeteket. „CT-vizsgálatokkal újra megvizsgáltuk a múmiát, és arra jutottunk, hogy 45 és 55 éves kora között halt meg, ezért nem lehetett Szemenhkaré az 55-ös sír halottja. Biztos vagyok benne, hogy a múmia Ehnaton, és így a Tutanhamon apja is” – mondja Havvász. Mindenesetre, bár a DNS-vizsgálatok eredményeit senki nem kérdőjelezi meg, régészeti szempontból lehetnek még heves viták az 55-ös sír lakójáról a következő hetekben.

Egy dinasztia vége

Az ókori Egyiptom az Újbirodalom első dinasztiája, a 18. dinasztia uralkodása alatt élte egyik fénykorát. Ennek a dinasztiának a hanyatlása kezdődött a dinasztia tizedik fáraója, Ehnaton uralkodásával. Ehnaton IV. Amenhotep néven lépett trónra, de uralkodásának ötödik évében nevet változtatott, és gyakorlatilag egyistenhitet, Aton napisten imádatát követelte meg népétől. Ezt a reformot Ámon isten papságának túlzott befolyása miatt vezette be, de nem bírt a papokkal – sőt, egyes feltételezések szerint a papság tette el láb alól. Uralkodása után két évig Szemenhkaré követte a trónon, majd Tutanhaton, aki visszaállította a régi főisten tiszteletét, és a nevét is Tutanhamonra változtatta. A fiatalon elhunyt Tutanhamon azonban gyermektelenül halt meg, és két további, Tutanhamonnal nem vérrokon fáraót követően új dinasztia kezdődött I. Ramszesszel.

Nofertiti nyomában

A közeljövőben azonban további felfedezések is várhatók, Havvászék ugyanis Tutanhamon és felmenői egyéb családi kapcsolatait is vizsgálják – úgy a DNS-laborban, mint terepen. „Szeretnénk minden kétséget kizáróan azonosítani Nofertiti és Tutanhamon felesége, Anheszenamon múmiáját. Reméljük, már csak pár hónap van hátra a sikerig. Még az is lehet, hogy kiderül, ki volt KV35YL” – mondja.

Más, kellemetlenebb ügyek is lefoglalják majd a főrégészt a következő hónapokban, amitől nem fogják jobban szeretni a nyugati világ archeológusai: az általa vezetett SCA egyik törekvése, hogy hat neves, ókori egyiptomi lelet – például a British Museumban látható Rosette-i kő vagy Nofertiti mellszobra, ami most Berlinben van – visszakerüljön Egyiptomba.

„Ezeknek a leleteknek a szülőföldön lenne a helyük” – fogalmaz. „Most szervezek egy nagy konferenciát harminc olyan országgal, ahonnan leleteket és műkincseket loptak ki, és listát írunk arról, hogy mit akarunk visszakapni. Eddig leginkább egyedül harcoltam, de mostantól együtt fogunk.”