Gyerekcsontvázak mesélnek az inkák áldozati szertartásairól

A gyermekek földi maradványai, amelyeket egy inka épületben fedezték fel 2004-ben, most vizsgáltak meg, és arról tanúskodnak, hogy az inka birodalom különböző vidékein nőttek fel. A tudósok reményei szerint a lelet révén többet megtudhatnak az inkák hitvilágáról és áldozati szertartásairól.

Az inka birodalomban honos gyermekáldozati gyakorlatról az utókor legfőképp serdülőknek az Andokban talált, természetes úton mumifikálódott földi maradványai által alkothattak képet. A hegycsúcsokon megfagyott fiatalok tetemei köré emberszobrocskákat és egyéb értékes tárgyakat helyeztek el.

Meglepetésünkre a Cuzco-völgyben eltemetett áldozatok mellé majdnem ugyanolyan tárgyakat helyeztek, mint az andokbeli múmiák köré - hangsúlyozta Valerie Andrushko, a New Haven-i Dél-Connecticuti Egyetem antropológusa.

A hétből hat gyermeket egymás mellett temettek el, köréjük ezüst és arany női szobrocskákat, lámafigurákat, csodaszép kerámiaedényeket, aranyozott fémkorongokkal díszített ruhaneműt helyeztek. A hetedik gyermek a többiektől három méterre feküdt, mellé egy nagyobb ezüst férfiszobor került, amelyet aprócska arany és ezüst férfialakok és lámafigurák fogtak körbe.

Az inkák életéről szóló korabeli spanyol beszámolók szerint a feláldozandó gyermekeket a birodalom különböző részein választották ki tökéletes fizikai megjelenésük alapján. A gyerekeket Cuzcóba, a birodalom vallási és politikai központjába vitték speciális rituálék céljára, majd a fővárostól távolabb eső áldozati helyre szállították őket.

Egy 2007-es vizsgálatban az Andokban talált négy gyermekmúmia haját elemezték, és arra derült fény, hogy az áldozatok haláluk előtt legalább négy hónapon át, vélhetően a hegyre vezető út állomásain hihetetlen mennyiségű kukoricát fogyasztottak. Az ilyen vizsgálatok igen ritkák. Nagyon kevés tudományos adatunk van arról, hogy kik voltak ezek a gyermekek, és honnan származhatnak - nyilatkozta Tamara Bray, a detroiti Wayne Egyetem antropológusa.

A most vizsgált hét gyermekáldozatra Cuzcótól 30 kilométerre keletre, a Choque Pukio elnevezésű inka régészeti helyszínen bukkantak. Fogaik alapján a legfiatalabb áldozat három év körüli lehetett, míg a legidősebb 12 éves volt. A csontváz olyan hiányos állapotban maradt fenn, hogy nem volt lehetőség az áldozatok nemének megállapítására.

A kutatók a stronciumizotópok szintjét vizsgálták az áldozatok fogazatában, a stroncium ugyanis csak egy meghatározott korig épül be a fogazatba, szintje pedig arra a vidékre jellemző, ahol az illető gyerekeskedett.

Összehasonlítva az adatokat a Cuzcóban feltárt felnőtt inkák maradványaival, a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a gyerekek közül legalább kettő nem a fővárosban cseperedett fel: egyikük a mai Peru déli részéről származtak, a másik pedig a mostani Bolívia északnyugati vidékeiről.

Az antropológusoknak nem sikerült kideríteniük, hogy miként haltak meg az áldozatok; azt valószínűsítik, hogy a gyermekeket megfojtották.