Az acélbajszos és a dús szemöldökű
További Történelem cikkek
- 30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben
- A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
Joszif Visszarionovics Sztálin
(1922–1953)
A Szovjetunió Kommunista Pártjának első igazi főtitkára kegyetlen-kellemetlen ember volt, bevezette a személyi kultuszt, sok millió embert likvidáltatott, további milliókat a II. világháború vágóhídjára hajtatott, ha valamivel okosabb, kevesebb áldozat árán is megvédhették volna a hont. Halála után a történelem szemétdombjára került, életében azonban fogalma sem lehetett arról, hogy nem lesz neki hálás az utókor. 1878-ban született, 1922 és 1953 között uralkodott, az ő teljesítményét is dicséri, hogy létrejött a világ 2. sz. szuperbirodalma. A keleti blokk kialakítása értelemszerűen az ő nevéhez fűződik, nemcsak hazánk, sok más európai ország is a szovjet befolyási övezet kireterjesztése miatt lett kommunista. Aztán ez elmúlt, de nem túl hamar.
Nyikita Szergejevics Hruscsov
(1953–1964)
Joszif Visszarionovics ukrán származású utóda tizenhat évvel volt fiatalabb, mint a nagy grúz előd, mindazonáltal elég sokat kellett várnia arra, hogy helyzetbe kerüljön. Sztálin halála után némi spéttel sikerült magához ragadnia a hatalmat – a Malenkov–Bulganyin duó nem bizonyult különösebben tehetségesnek ez ügyben –, és a legendás XX. kongresszuson le is számolt az előző évtizedekkel. Mindez nem zavarta abban, hogy ne kímélje az 56-os magyar forradalmat, kis tétel voltunk. 11 évnyi főtitkárkodása idején politikai felmelegedés kezdődött, ami nem nagyon tetszett a kemény vonalasoknak. Úgyhogy 1964-ben kiiktatták. Mihail Gorbacsovot nem számítva ő volt az egyetlen SZKP-főtitkár, akinek nem sikerült haláláig kihúznia a dicsőséges székben. 1971-ben hunyt el.
Leonyid Iljics Brezsnyev
(1964–1982)
Minden idők legmeggyőzőbb szemöldökű politikai személyisége 1907. január 1-jén született Ukrajnában, és egykettőre felcseperedett. 16 évesen komszomolista, 24 évesen párttag, 29 évesen technikumigazgató lett, egészen biztosan tehetséges volt tehát. Politikai tisztként abszolválta a nagy háborút, tábornokként szerelt le. Nyikita Hruscsovval még a harcok közben ismerkedtek meg, hol kedvelték egymást, hol nem, 1954-ben a főtitkár elzavarta Kazahsztánba, hadd okosodjon. Okosodott, annyira, hogy előde megbuktatása után ő került a csúcsra, hiába nem tűnt intelligensnek. 18 évig tartotta magát a főtitkári tisztségben, róla nevezték el a pangás időszakát. Ha élne, forogna a sírjában emiatt.
Jurij Vlagyimirovics Andropov
(1982–1984)
Az SZKP negyedik főtitkára csak hét évvel volt fiatalabb Leonyid Iljics Brezsnyevnél, ami rányomta bélyegét politikai karrierjére. Addig kellett várnia előde halálára, amíg maga is ramaty állapotba került. Még így is jól járt, hiszen egyébként Konsztantyin Csernyenkónak kellett volna befutnia Brezsnyev után. Andropov 1982 őszén került a hatalom csúcsára, nagy elánnal látott munkához, de hirtelen azt vette észre, hogy meghalt veseelégtelenségben 1967 és 1982 között ő volt a KGB parancsnoka, ebben az időszakban is erősnek érezhette magát. Rövid főnöksége során kísérletet tett a gazdaság helyzetének javítására és a korrupció visszaszorítására, mindkét kampányt szigorúan nyomta, az emberek nem örültek, simán kaphatott 15 nap elzárást bárki, akit például kocsmában találtak munkaidőben.
Konsztantyin Usztinyovics Csernyenko
(1984–1985)
Szegény Csernyenkónak annyi sem jutott, mint Andropovnak. 1984 februárjában került hatalomra, 73 éves volt, komoly betegségekkel küszködött. Brezsnyev volt a mentora világ életében, ez már eleve keményen hangzik, és jelzi azt is, hogy sok tehetség szovjet mércével sem szorult belé. Végigjárta a ranglétrák összes létező fokát, majd amikor már úgy érezte, célba ér, Andropov közbeugrott és megelőzte. Mindez a Brezsnyev-ellenes erők hatékonyságának volt köszönhető. Voltaképpen nem csinált semmit. Próbált szigorúnak lenni, ment, amennyire ment, aláírt egy egyezményt Kínával, majd elhatározta, hogy megfordítja a szibériai folyókat. Mire hozzákezdett volna, elhunyt. Ökológiailag nem volt ez rossz fejlemény.
Mihail Szergejevics Gorbacsov
(1985–1991)
A kommunizmus sírásójának életével és munkásságával alaposan foglalkozunk külön is, úgyhogy a zanzásított kifejtéstől ebben a szövegben eltekintünk. Annyit azonban ezen a helyen is érdemes elmondanunk, hogy szovjet pártfőtitkárnak lenni az utókor felől nézvést nem volt valami menő dolog. Más kérdés, ha sorba kellene rakni őket, még mindig Mihail Szergejevics kapná a legjobb, avagy a legkevésbé rossz osztályzatot. Még egy megjegyzés ide kívánkozik. Sztálin 74, Hruscsov 77, Brezsnyev 75, Andropov 69, Csernyenko 73 évet élt. Gorbacsov 80-nál tart, ebből is látszik, nagyobb király ő mindenkinél.