Edit
9 °C
26 °C
Index - In English In English Eng

Vegyi fegyver végzett a római legiósokkal

2011.03.09. 10:25
Majd kétezer évvel ezelőtt, Kr.u. 256-ban az Eufrátesz folyó partján fekvő Dura-Európoszban tizenkilenc római legionárius ereszkedett le a szűk földalatti járatba, hogy meggátolja a szászánida katonák bejutását a városba az alagúton keresztül. Az ellenség kardjai helyett azonban mérgező füst végzett velük.

A szászánidák ekkor már több éve ostromolták a várost. Mivel a méteres vastagságú falakon nem tudtak átjutni, alagutat kezdtek el ásni. Velük párhuzamosan a rómaiak is földalatti járatot kezdtek el fúrni, hogy meggátolják az ellenség mesterkedéseit. A földalatti macska-egér játék nyomaira Robert du Mesnil du Buisson francia régész bukkant rá.

A francia régész fedezte fel a tizenkilenc római katona valamint a perzsa harcos földi maradványait, ahogy észlelte a pusztító tűz nyomait is. Elkeseredett harc folyt a föld alatt, a perzsáknak sikerült meghátrálásra kényszeríteniük a rómaiakat, halomra gyilkolniuk őket, majd tüzet gyújtottak az alagútban. Megtalálták a kénkristályok és bitumen nyomait, ami arra utal, hogy a perzsák pillanatok alatt pokollá változtatták a járatot.

A feltárások után az alagutat betemették, jelenleg csupán a régészeti leírások és a vázlatok állnak a szakemberek rendelkezésére. Ezeket tanulmányozta Simon Jones, a Leicesteri Egyetem régésze és történésze, akinek a francia kollégája által felvázolt forgatókönyv nem tűnt túl logikusnak.

"Elég nehéz elképzelni a kézitusát egy olyan alagútban, ahol egy felnőtt nem tud kiegyenesedni, másrészt a csontvázak elhelyezkedése sem illett bele a képbe" - magyarázta a régész, aki az American Journal of Archaeology című szaklapban ismertette elképzeléseit.

Valószínűleg a római helyőrség tagjai észlelték, hogy a szászánidák ásnak, így leereszkedtek a saját alagútjukba, hogy egy meghatározott ponton a perzsák nyakába essenek. A legionáriusok meglepetése nem sikerült, hiszen a szászánidák is hallották a rómaiakat, így csapdát állítottak. Amint a rómaiak áttörték a födémet, a perzsák tüzet gyújtottak a saját alagútjukban. Fújtatokkal próbálták irányítani a füstöt, vagy abban bíztak, hogy a az felfele száll majd. Ként és bitument szórtak a lángokba, és a rómaiak fojtogató gázzal találták magukat szembe. Osztozott sorsukban az egyik perzsa katona is, aki szintén megfulladt.

A kijáratnál várakozó rómaiakat elriasztotta a füst, és társaik halálhörgése. Amikor a füst eloszlott, a perzsák beomlasztották a római járatot, a holttesteket pedig egymásra dobálták, de mivel az idő sürgetett, nem rabolták ki az elhunytakat, meghagyva páncéljukat, fegyvereiket, de még az náluk lévő zsoldjukat is.

Dura-Európosz az Eufrátesz jobb partján lévő ókori romváros, amelyet a Kr.e. IV. század végén szeleukida uralkodók alapították. Keletkezését és felvirágzását kedvező elhelyezkedésének köszönhette, mivel a meredeken emelkedő dombról uralta az Eufrátesz völgyét. A területet keletről, északról és délről szakadékos meredély zárja le, a folyónál pedig egy sziklás magaslat kínálkozott a citadella építésére, s egyedül csak nyugatról, a sivatag felől kellett megerősíteni.

A Kr.e. III. században a parthusok foglalták el, Kr.u. 165-ben került római fennhatóság alá, 256-ban az iráni szászánidák foglalták el, majd a palmyrai királyság legjelentősebb városa lett A szászánidák rombolták le végleg, 360-ra pedig a város már teljesen elnéptelenedett, lassan beborította a sivatag homokja, majd feledésbe merült, míg 1921-ben fel nem fedezte egy angol tiszt, aki csapattestével az Eufrátesznél állomásozott.