Vendel
7 °C
19 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Salamon korabeli lelet Jeruzsálemben

2012.09.15. 12:47
Több mint háromezer éves víztározót találtak a kutatók Jeruzsálem föld alatti rétegeiben, amely az időszámításunk előtti 10. században a város vízhálózatának nélkülözhetetlen eleme volt.

Az Izraeli Régészeti Hatóság szakemberei egy nemrégiben lezajlott konferencián jelentették be az egyedülálló felfedezést, amely azt bizonyítja, hogy a jeruzsálemi közműrendszernek már Salamon király idején is jelentős fejlesztésekre volt szüksége, hogy kiszolgálja a sűrűn lakott ókori városmag igényeit, valamint a Templom hegyre érkező zarándokokat.

Kerámialeletek tanúsága szerint Jeruzsálem területén már az időszámításunk előtti 4. évezredben létezett település, a bronzkortól azonban állandóan lakták. Az az időszámításunk előtti 19. századi egyiptomi lista, amely a fáraó külső és belső ellenségeit veszi számba, megemlít egy Roshlamem, illetve Rosh-ramen nevű helyet. Ez, valamint az i. e. 14. századból való Amarna-levelek az első olyan szövegek, amelyek név szerint is utalnak Jeruzsálemre.

A jebuzeusoktól Dávid király foglalta el a várost, és az egységes zsidó királyság székhelyévé tette az i. e. első évezred fordulóján, majd fia, Salamon idejétől datáljuk az első templom idejét, az általa felhúzott szentély és a város nagy részének lerombolásáig, a babiloni fogság kezdetéig (i. e. 586). A II. Nabú-kudurri-uszur babiloni uralkodó elhurcolta zsidó elit II. Kurus vagy Nagy Kürosz perzsa király engedélyével térhetett vissza Jeruzsálem földjére, és kezdhette meg a templom újjáépítését az i. e. 538-at követő években.

Az első templom korában Jeruzsálem központja még a jelenlegitől kissé délebbre, a Hinnom-völgyben terült el, ám az ókorban fontos szerep jutott az óváros közeli dombokat elválasztó, a városfejlődés során mára teljesen eltűnt Tyropaionnak vagy Sajtkészítők völgyének is, ahogy Josephus Flavius nevezte ezt a keskeny mélyedést. Ennek közepén, a Templom hegyével párhuzamosan húzódott az a második templom idejére datálható csatorna, amelynek feltárása közben bukkantak a régészek az első templom idején készült ciszternára. A hatalmas vízelvezető rendszer építői a várost kiszolgáló korábbi építmények felett és azokon keresztülvágva haladtak, így szükségszerűen érintették a 250 köbméter kapacitású víztárolót is.

Az ásatásokat vezető Eli Sukron szerint „egyértelműen kiderült, hogy az első templom korában a város vízellátását nem kizárólag a (Kidron völgyében fakadó, és a városba alagút segítségével bevezetett) Gihon forrás biztosította, hanem szerepet játszottak ebben a közcélú víztározók is”.
A régészeket az egyik csatorna alján található sziklarepedés vezette a víztározó nyomára, amely korának egyik legnagyobb ilyen létesítménye volt, ráadásul a kutatók szerint minden városlakó használhatta, azokkal a kisebb ciszternákkal együtt, amelyeket szintén az ásatások során leltek.

Tvika Tsuk, az ókori vízrendszerek szakértője szerint a ciszternák formája és a falukra mázolt vakolás, valamint az abban található kéznyomok segítettek behatárolni a keletkezés idejét, s ezek azok az árulkodó jelek, amelyek például a Beér-Seva közelében korábban megtalált hasonló tározóval rokonítják őket. A régészek azt is valószínűsítik, hogy a Templom hegy közvetlen közelében kialakított ciszterna az ott tevékenykedők szükségleteit szolgálta ki, valamint a városba érkező zarándokok ivását, fürdését is megkönnyítette. A teljes feltárást követően az Izraeli Régészeti Hatóság tervei szerint a ciszterna egy részét megnyitják majd a nagyközönség előtt.

A csatornát, illetve a ciszternát befogadó Sajtkészítők völgyét egyes történészek azzal a Döntések völgyével azonosítják, amely a héber Biblia egyik könyvében szerepel. Az ún. tizenkét kispróféta egyike, Joel vitatott datálású látomása a végítélet eseményeit írja le, melyek között megtalálható a vizek kiapadása is, ám ezt isteni igazságtétel követi: „Egyre több a nép a Döntés völgyében; mert közel van az Úr napja a Döntés völgyében! Elsötétedik a nap és a hold, a csillagok elvesztik fényüket. Az Úr szózata zeng a Sionon, Jeruzsálemben hallatja szavát, ég és föld megremeg belé. (…) Azon a napon új bor fakad a hegyekből, tej folyik a halmokból, Júda minden folyójának víz árasztja el a medrét. (…) Júdának meg mindig lesz lakója, Jeruzsálemnek örökkön-örökké.” (Joel könyve, 4.14–16, 18, 20)