Ákos, Bátor
1 °C
8 °C
Index - In English In English Eng

900 éves körtemplomot találtak Miskolctapolcán

2012.11.23. 10:48

Váratlan régészeti lelettel zárult a Herman Ottó Múzeum április óta ásatása a Miskolc-tapolcai barlangfürdő előtt, egy 11. században épült kör alakú templom falait találták meg. A történészek több mint száz éve keresik a városnak is nevet adó Miskolc nemzetség monostorát, amelyet az 1500-as évek harcai pusztítottak el. A pusztulás óta eltelt ötszáz év alatt nemcsak az épületek enyésztek el, de mára a város lakói se tudják, hol lehetnek az apátság földalatti maradványai. Így történhetett meg, hogy Szendrey János, Miskolc történésze száz évvel ez előtt még úgy gondolta, az apátságot egy hegyen, a Tapolca melletti Szent Benedek hegyen kell keressük. Úgy tűnik, tévedett.

A mostani ásatások már a nyár közepére igazolták, hogy a Miskolc nemzetség által a 12. században alapított bencés apátságot a tapolcai völgyben, a már az őskor óta használt meleg vizű források közelében építették fel. A kutatók elmondása szerint a templom felépítéséhez a dombtető helyett azért választották ezt a helyszínt, mert a meleg vízű forrásokat már akkor is használták. Ez a helyszínválasztás a 12. században ugyan még helyesnek bizonyult, de a klímaváltozás a tapolcai völgyben is éreztette hatását. A 14-15. századra hűvösebbé, csapadékosabbá váló időjárás miatt megemelkedett a talajvíz szintje az apátsági templom környezetében. A hegyekről lemosódó hordalék és az emelkedő talajvízszint egy időre feltehetően lakhatatlanná tette az apátságot. A templom belsejét elöntötte a víz.

Hogy továbbra is használni lehessen az épületeket, a templombelsőbe a 15. század első felében egy méter vastagon agyagot hordtak be, így emelve a talajvíz szintje fölé a padló szintjét. Ez az agyagréteg már júniusban napvilágra került. A régészek abban reménykedtek, hogy a feltöltés alatt megmaradhatott a templom eredeti, 12. században kialakított belső berendezése.

Szeptember végére a feltöltést elbontották. A vártnál jóval érdekesebb dolgok kerültek elő:A templom belsejét jól láthatóan három részre lehet osztani. A hajó, a szerzetesi kórus és a szentély különíthető el egymástól. A szentélyben található főoltáron túl az agyag alatt még négy mellékoltár is megmaradt. A hajó kétharmadánál lévő mellékoltárokat egy kórusrekesztő fal kötötte össze. Ez zárta el a szerzetesi kórust a hajó többi részétől. A hajóban a régészek olyan leleteket találtak amelyek egy bencés apátságban szokatlanok: egy keresztelőmedence alapjait. A bencés templomokban eddigi ismereteink szerint nem kereszteltek, arra a település plébániatemplomának volt joga. A leletek alapján azonban elképzelhető, hogy a középkor korai századaiban Magyarországon mégis kereszteltek a bencés templomokban.

Erre a kérdésre is választ adhat az a lelet, ami két héttel az ásatás november közepi befejezése előtt került elő Tapolcán, egy még korábbi templom. A 12. században épült bencés apátsági templom északi falának megépítése során átvágták egy korábbi, kör alakú templom – egy rotunda alapfalait. Rotundákat Magyarországon a 11. században kezdenek építeni. Ezek a körtemplomok a 11. század végétől gyakran falusi plébániatemplomként épültek meg. Az apátság építését megelőzően, a tapolcai meleg vízű források mellett is egy ilyen rotunda épülhetett meg valószínűleg már a 11. században.

Ennek a templomnak a plébániai jogait kaphatta meg később az apátság, és ezért került keresztelőmedence a bencés templomba. A rotundát a bencések nem bontották el, hanem, déli szeletét levágva, hozzáillesztették az általuk épített templom északi oldalához. Ha a méreteket nézzük, a 8 méter átmérőjű kerek templom éppen akkora a volt, mint a bencés templom szentélye. A 12. századi építész a két épületet gyönyörűen összekomponálta. A korai templom funkciója ekkorra azonban már megváltozott, plébániai jogait a bencés templom kapta meg, a rotunda pedig reprezentatív funkciót kapott.

A kerek templom közepén a Herman Ottó Múzeum régészei egy gondosan elkészített, téglával falazott sírt találtak. A rotunda lett tehát a kegyúr temetőkápolnája. Tőle nyugatra egyébként volt egy másik temetőkápolna is, itt szintén téglával falazott sírokat találunk. Ezek lehetnek az időközben ágakra szakadó Miskolc nemzetség tagjainak a temetkezései. Az államalapítás idején a szerveződő megye élére Szent István király állította Borsodot, akit jelentős birtokokkal adományozott meg az uralkodó. Utódai itt telepedtek le, egyiküket hívták Miskolcnak, aki nevet adott a legfontosabb birtoknak. Nem tudják, hogy az ő temetkezését találták-e meg a rotundában, mert a 15. században sírrablók dúlták szét a sírt. De azt valószínűsítik, hogy ez a sír volt a tapolcai bencés apátság alapítójának a sírja, aki a már említett egy Miskolc nevű előkelő, vagy annak közeli leszármazottja volt.