Eleinte csak a férfiak viseltek magas sarkút
További Történelem cikkek
- 30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben
- A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
A magas sarkú cipőt tulajdonképpen tényleg nem gyaloglásra tervezték eredetileg. Elizabeth Semmelhack, a torontói cipőmúzeum kutatója szerint a magassarkú cipők a Közel-Keletről származtak, a férfiak lovagláshoz hordták. Egy jó perzsa lovasnak nagyon fontos volt, hogy biztosan álljon a nyeregben, ne csúszkáljon a lába a kengyelben, hogy el tudja találni nyilaival a célpontot – a magas cipősarok segített stabilan a nyeregben maradni.
A 16. század végén a perzsa Abbász sahé volt a világ legnagyobb lovassága. A sah kénytelen volt segítséget kérni a nyugati hatalmaktól az Oszmán Birodalom elleni harcban. 1599-ben követeket küldött több európai országba, Oroszországba, Norvégiába, Németországba és Spanyolországba. Emiatt a nyugati arisztokraták körében divatosak lettek a perzsák, a szokásaik és persze az öltözékük is.
A perzsa magas sarkú cipők egyből népszerűek lettek, a nemesség körében viharos gyorsasággal elterjedt a viselésük. Ennek egyik legfőbb oka az volt, hogy a nyugati nemesek férfiasabbak akartak lenni – és ki férfiasabb egy vad, perzsa harcosnál? Amikor a magassarkú cipők az alsóbb néprétegek körében is elkezdtek terjedni, a főnemesség azzal vágott vissza, hogy még magasabb sarkú cipőket rendelt – így született meg az igazi magas sarkú cipő.
A 17. századi Európa sáros és koszos utcáin ezeknek a cipőknek semmi gyakorlati haszna nem volt, sőt hasznavehetetlennek bizonyultak. De pont ez volt a lényeg, ez volt a legjobb módja megmutatni, hogy valaki magasabb rangú. Semmelhack a BBC-nek azt is elmondta, hogy a felsőbb osztályokhoz tartozók mindig is kényelmetlen, nem praktikus luxusholmikat hordtak, hogy privilegizált státuszukat hirdessék. Azt mutatták ezzel, hogy nem kell a földeken dolgozniuk és nem kell sokat gyalogolniuk, elviszi őket a hintó.
A cipő történelmének fontos állomása XIV. Lajos francia király, aki korának legnagyobb cipőgyűjtője volt. A Napkirály alacsony volt, csak 163 centiméter magas, ezt pedig magas sarkú cipőkkel próbálta ellensúlyozni. Nem volt ritka a tíz centiméteres sarok sem a kollekciójában. Nem volt mindegy a sarok színe sem, szintén XIV. Lajosnak köszönhetően sokáig a piros volt a királyi jelkép – egyszerűen azért, mert drága volt pirosra festeni, és állítólag előkelőséget is sugárzott. Olyannyira, hogy 1670-ben rendeletet adott ki, hogy csak az ő udvarában, az ő engedélyével lehetett piros sarkú cipőt viselni.
Eleinte tehát a férfiak viselték a magas sarkú cipőket, mert férfiasabbnak tűntek tőle. Érdekes, hogy pont emiatt kezdett elterjedni a nők körében is a divat. Az 1630-a években a nők levágatták a hajukat, és férfias kalapokat hordtak, még pipáztak is, hogy férfiasabbá tegyék megjelenésüket – ennek a folyamatnak volt része, hogy átvették a magassarkú cipők viselését is.
Egészen a 17. század végéig nem volt nagy különbség a női- és férfi magas sarkú cipők között. Innentől kettévált divat: a férfiak elkezdtek alacsonyabb, robusztusabb sarkú cipőket hordani, a nők cipőjének a sarka vékonyodott és formásabb lett. Amikor a női cipők kibukkantak a hosszú ruha alól, kisebbnek és elegánsabbnak tűnt a láb.
A következő változást Anglia hozta, a férfiak elkezdtek praktikusabb ruhákat viselni. Az arisztokraták is az egyszerű és kényelmes ruhákat részesítették előnyben. Ez a nagy változás kora férfiak viseletében, ettől kezdve nem hordtak ékszereket, élénk színű ruhákat, előnyben részesítették a sötét, egyszerű és homogén viseletet. A férfiak ruhája már nem mutatta a társadalmi hovatartozást. A férfiak az 1740-es években hagyták el végleg a magas sarkú cipő viselését, ötven évvel később a francia forradalom a nőknél is elsöpörte a divatot.
A magas sarkú cipők a 19. század közepén tértek vissza elsősorban a fényképészeknek köszönhetően, nagyon sokáig meztelen női aktfotókon volt csak látható. Elizabeth Semmelhack szerint valószínűleg ez az oka annak, hogy a magas sarkú cipőkhöz a mai napig kapcsolódik valamiféle erotika. A férfiaknál 1960-ban tért vissza az alacsony sarok a westerncsizmák népszerűségével, ez a népszerűség a mai napig töretlen.