Kampó és Küllőcske volt a népszerű kutyanév a középkorban
A kutyák és a macskák évszázadok óta élnek az emberrel, a Mediavalist.net utánajárt a középkori szövegek alapján, hogyan hívták a középkorban a kutyákat. A középkorban általában nem kedvtelésből tartottak kutyákat, hanem valamilyen feladatra.
Ugyanakkor a fennmaradt írásos emlékek alapján gazdáik gyakran kötődtek a kutyákhoz, és ez a szeretet a nevekben is megmutatkozik. Edward, York hercege a The Master of Game című írásában több mint 1100 nevet sorol fel, amely szerinte megfelelő lehet vadászkutyáknak, ezek a Sturdy (erős), Whitefoot (fehérmancs), Hardy (merész), Jakke, Bo, Terri, Troy, Amiable (Kedves), Nameles (névtelen), Clenche (kampó, horog), Bragge (hencegő) voltak.
Svájcban egy nyolcvanneves listát találtak 1504-ből, itt például a Szerencse és a Vénusz név volt népszerű. De sokan saját mesterségük alapján adtak nevet a kutyáknak, így lettek a Kis Kalapács (Hemmerli) és a Kis Küllő (Speichli) nevek, előbbi a kovács, utóbbi a fuvaros kutyája volt.
Ismertek híresebb kutyanevek is, VIII. Henrik angol király kutyája például a Purkoy névre hallgatott. Nevét a francia pourquoi szóból kapta, mert nagyon kíváncsi természetű volt. Leon Battista Alberti reneszánsz filozófus Megastomónak (nagy száj) nevezte kutyáját, Mantua uralkodója, Ludovico III Gonzaga pedig stílusosan Rubinónak (rubin) és Bellinának (csinos).