Amikor az ágyúk átvették az uralmat
További Történelem cikkek
- 30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben
- A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
Kevés félrevezetőbb történelmi elnevezés létezik, mint a százéves háborúé. Az 1337 és 1453 között zajló események egyrészt inkább különálló háborúk laza láncolatai, mintsem folyamatos harcok voltak, ráadásul nem száz, hanem 116 évig tartottak. Az sem helyes, ha a százéves háborút szabályos angol–francia összecsapásként képzeljük el, a két uralkodó oldalán valójában gyakran változó összetételben, származástól függetlenül sorakoztak fel hűbéreseik, és tulajdonképpen maga a francia királyság is e harcok során lett a mai Franciaország területének egyik hatalmi központjából modern monarchia.
A háborúskodás menetében a kezdeti angol sikerek után, közismert módon Jeanne d’Arc feltűnése hozta meg a döntő fordulatot, azonban ekkor sem az történt, amit a filmek és könyvek sugallni szeretnének, miszerint az orléans-i szűz a nép élére állva űzte volna ki a gaz hódítókat. Jól példázza ezt a háború utolsó csatájának története is.
Igaz, Jeanne 1431-ben máglyára lépett, a kezdeményezés ekkorra VII. Károly Valois-házi francia király kezébe került. Az angolokat régi szövetségesük, Burgundia is elhagyta a vereségek hatására. Az Angliában uralkodó kiskorú VI. Henrik helyett főurai igyekeztek megfordítani a hadiszerencsét, köztük is Shrewsbury lordja, John Talbot számított a legtehetségesebb hadvezérnek.
Puskaporos hangulat
Talbot 1452 őszén az Atlanti-óceán partján fekvő, dél-francia Gascogne tartományt szemelte ki célpontul. Az itt élők ugyanis annyira szenvedtek a korábbi angol uralom alatt, hogy felszabadítóként ünnepelték a partra szálló sereget.
Azonban a túlerőben lévő franciák a télen a tengerpartig szorították vissza Talbot katonáit, aki egy erősítés beérkezése után ellentámadásra szánta el magát. A Bordeaux közelében, Castillionnál táborozó franciák ellen vonult, majd amikor 560 éve, július 17-én felderítő azt jelentették, hogy az ellenség visszavonulót fújt, rohamot vezényelt.
Szerencsétlenségére őrszemei a sáncokról levonuló építőmunkásokat vélték menekülőknek, így a nagyjából 7 ezer fős angol sereg egy jól kiépített védelmi vonalnak rohant neki. A Jean Bureau vezette franciák ágyúi és számszeríjai rettenetes pusztítást vittek végbe az angolok soraiban. Talbot a helyzetet felismerve sem fújt visszavonulót, katonái közé vágtázva vezényelte őket rohamra, de a nyílvesszők és ágyúgolyók záporában a támadóknak esélyük sem volt a sáncok elfoglalására. A kegyelemdöfést az adta meg, hogy a szárnyakon a franciák ellentámadásba lendültek, a bekerítés veszélyétől fenyegetett angolok pedig hamarosan futásnak eredtek. A sereg maradványai visszamenekültek Angliába, ezután pedig már nem került sor jelentős ütközetre a felek között, az angol király Calais-n kívül minden birtokát elvesztette a kontinensen.
A százéves háború véget ért, noha hivatalosan még bő két évtizedig tartott: ekkor mondott csak le ugyanis IV. Eduárd angol király az 1475-ös picquignyi szerződésben a francia trónra formált igényéről.
A castillioni csata a hadtörténetben is fontos helyet foglal el. A háború első döntő ütközetében, az 1346-os crécyi csatában az angol íjászok játszották a főszerepet, rettenetes pusztítást okozva a francia lovagok soraiban. Castillionnál viszont már a számszeríjak, és ami ennél is fontosabb, az ágyúk voltak a döntő fegyverek.
Bureau 300 kisebb-nagyobb ágyút állított fel a tábora körül, ezek a fizikai pusztításon felül összezavarták és megrémítették az előrenyomuló angolokat. Maga Talbot is úgy vesztette életét, hogy a lovát egy ágyúgolyó leterítette, az összeeső állat pedig eltörte gazdájának lábát, aki az élettelen test alá szorult. Miután megindult a francia ellentámadás, az angol parancsnok testőreit levágták, majd végeztek a magatehetetlen Talbottal is.
Nem tudjuk, pontosan hol és mikor vetettek be először ágyúkat az európai hadszíntereken, de az biztos, hogy Castillion volt az egyik első csata, ahol fontos szerepet játszottak. A százéves háború végével nemcsak Anglia és Franciaország történetének új fejezete kezdődött el, de a puskapor sok évszázados uralma is a világ csataterein.