Vilmos
10 °C
22 °C

Már az ókorban is létezett melegházasság

2013.07.30. 16:45
Noha hajlamosak vagyunk modern találmánynak tekinteni, az azonos neműek házasságának mélyebb gyökerei vannak, mint elsőre gondolnánk.

Majdnem húsz évvel ezelőtt John Boswell, a Yale Egyetem történésze és oktatója merész kijelentésekkel sokkolta a közvéleményt. Legutolsó publikált munkája, a Same-Sex Unions in Premodern Europe (magyarul kb. Azonos neműek szövetsége a modern kor előtti Európában) 1994-ben, a kutató halálának éveben jelent meg, de a könyve valószínűleg csak most, a digitális kiadás megjelenésével jut el a szélesebb közönséghez. A vallásos történész halálát AIDS-szel kapcsolatos komplikációk okozták.

Boswell munkásságának jelentős részét a késő Római Birodalom és a korai keresztény egyház kutatásának szentelte. A vizsgált időszak egyházi és jogi dokumentumaiban elmerülve valami egészen különösre bukkant. Több tucat olyan nyilvántartást talált, amely két férfi együttélését tette törvényessé, méghozzá azonos rítusokkal hitelesítve, mint amelyek a heteroszexuális párok tagjait kötötték össze. Leszbikus házasságokról szóló dokumentumok szinte nem is maradtak fenn, ami alapján arra következtethetünk, hogy elsősorban a férfiak együttélését tették lehetővé a törvényes keretek.

A római katolikus történész a hetvenes évben kezdett el a témában kutatni, és nem sokkal később, 1980-ban máris megjelent második műve, a Christianity, Social Tolerance, and Homosexuality: Gay People in Western Europe from the Beginning of the Christian Era to the Fourteenth Century (magyarul kb.: Kereszténység, társadalmi tolerancia és homoszexualitás: melegek Nyugat-Európában a kereszténység kezdetétől a 14. századig), amely elnyerte a Nemzeti Könyvdíjat, az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb irodalmi elismerését. Boswell ezt és az életében felhalmozott ismeretanyagot továbbfinomítva és bővítve írta meg életműve záródarabját, a már említett Same-Sex Unions in Premodern Europe-ot.

Joggal merül fel a kérdés: hogyan maradhattak ilyen sokáig titokban az azonos neműek frigyei? A szerző szerint az egyház kemény munkája áll a háttérben, ugyanis a katolikusok a 13. százatól erősen igyekeztek új alapokra helyezni a házasság intézményét. Egy évezreddel korábban a házasságok célja még egyáltalán nem az utódnemzés volt, hanem a vagyon megosztása. Tehát ezek az együttélések nem minden esetben jelentettek szexuális viszonyt a felek között, olykor csupán két ember – esetleg két család – vagyonának egyesítése volt az érdek. Jól jelzi ezt, hogy a vizsgált dokumentumok némelyike fivérekként hivatkozik az életüket összekötő férfiakra. Boswell azonban azt is megjegyzi, hogy ettől függetlenül olyan frigyek is köttettek, amelyek jó eséllyel megfelelnének a mai értelemben vett melegházasságoknak.

Richard Ante jogtudós a Same-Sex Marriage and the Construction of Family: An Historical Perspective (magyarul kb.: Azonos neműek házassága és a családalapítás: egy történelmi perspektíva) című művében azt állítja, hogy Boswell könyve könnyen a melegházasság legitimitásáért küzdő szervezetek és magánszemélyek alapolvasmányává válhat. "Akhilleusz és Patroklosz - mindketten férfiak - temetési rítusa a férj és feleség temetési rítusa. Hadrianus és Antonius, Polyeuct és Nearchos, Szent Perpétua és Szent Felicitász, valamint Szent Szergiusz és Bacchus kapcsolatai mind erős hasonlóságokat mutatnak koruk heteroszexuális házasságaival. Szergiusz és Bacchus ábrázolásait a kezdetekben még használta is a keresztény egyház az azonos neműek lakodalmi szertartásain" – írja Ante, érzékeltetve a hasonlóságokat az ellenkező nemű párok frigyeivel, valamint utalva arra, hogy két azonos nemű személy is élhet együtt vagyonát és otthonát megosztva, családként, szerelemben.

Boswell 1994-es műve, a Same-Sex Unions in Premodern Europe a következő hónapban jelenik majd meg először digitális formában. A homoszexualitást illető pápai állásfoglalás után különösképpen izgalmas olvasmánynak ígérkezik.