Fülöp, Evelin
12 °C
26 °C
Index - In English In English Eng

Szellemváros a legszebb tengerparton

2014.01.17. 09:18
Valaha Ciprus legelegánsabb üdülőjének számított, ma katonailag elzárt terület, szigorúan őrzött szellemváros, amit visszafoglalt a természet. Varoshában 1974-ben a görög–török konfliktus miatt megállt az idő, csak kaktuszok nőnek az elhagyott falak között. A tengerparti kisvárosba talán egyszer visszaköltözhetnek régi lakói, már akik megélik ezt az időt: most betonszállodák helyett ökotelepülést terveznek, de ehhez azért komoly politikai megegyezés is kellene.

Varosha Ciprus 1974-es kettéosztása előtt híres és gazdag üdülőhely volt. Szállodáit többek között Richard Burton, Elisabeth Taylor és Brigitte Bardot látogatta, a Famagusta melletti kisvárost csak Ciprus francia riviérájaként emlegették – írja a BBC. Negyven évvel ezelőtt a nemzetiségi összecsapások, a katonai puccs, majd végül a sziget északi részének török elfoglalása mindennek véget vetett.

A városkát a török katonák elfoglalták, görög lakói pedig elmenekültek, abban bízva, hogy hamarosan bizonyára visszatérhetnek otthonaikba. Erre azóta sem kerülhetett sor: a várost a törökök lezárták, a kerítéseken senkit nem engedtek be. Varosha azóta szellemvárosként él. A hirtelen menekülés miatt a családok nem sok mindent tudtak magukkal vinni. A tűzhelyen hagyott edényekben soha el nem készülő ebéd, a szobákban bútorok, személyes tárgyak, fényképek maradtak utánuk.

A város most is tiltott zóna, de tíz éve, amióta az ENSZ határ menti védőövezetébe először beengedték az embereket, legalább már a kerítésen keresztül látni lehet Varoshát mai állapotában. Négy évtized alatt a természet visszafoglalta a települést. A hat négyzetkilométeres területen mindenhol kaktuszcserjék terebélyesednek, a nappalikból fák sarjadtak ki. „A képzeletemben valamilyen paradicsomi állapotok kötődtek Varoshához” – mesélte a BBC-nek az egyik menekült családból származó nő, Vasia Markides, aki amikor megpillantotta a családi elbeszélésekben legendássá váló települést, „mintha egy posztapokaliptikus rémálomban lettem volna”.

A katonai kerítésen függő feliratok lépten-nyomon figyelmeztetnek, hogy szigorúan tilos képeket készíteni, az esetleges behatolók az életükkel játszanak. Varosha régi lakói időnként leveleket és virágokat akasztanak a szögesdrótra. Török katonákon kívül nem sokan kockáztatták a bejutást. Akik mégis, elképesztő állapotokról számoltak be. Megállt az idő: az autókereskedésben bent állnak az 1974-es modellek, a kirakatokban a 40 évvel ezelőtti divat szerint felöltöztetett bábuk, a part menti homokdűnéken ritka tengeri teknőcök napoznak, gyakorlatilag háborítatlanul.

Bár Varosha régi formáját már soha nem fogja visszanyerni, vannak új tervek a felélesztésére. Az innen elszármazott Markides álmaiban egy ökováros nőne ki a romok közül. A fenntarthatóságot és a békés együttélést modellező elképzelése ugyan elsőre eléggé elrugaszkodottnak tűnik a mai realitásoktól, sikerült támogatókat megnyernie a görög és a török oldalon is. Legfőbb szövetségese egy fiatal török nő, akinek a családja hasonló, bár éppen fordított utat járt be. Ceren Bogac felmenőinek törökként a görög oldalhoz tartozó Larnacából kellett északra menekülniük, ahol kárpótlásként egy onnan emigrált görög család otthonát kapták meg. Bogac kisgyerekként a padláson megtalálta az eredeti tulajdonosok fényképalbumát, a gyerekek játékait és más személyes holmijait. Az élmény annyira megrendítette, hogy később, már pszichológusként, leginkább ezzel a problémával foglalkozott: miként dolgozható fel, ha az ember másnak a házában lakik.

Az ökováros projekt első lépése ezen a héten indul: külföldi építészek kezdenek ötletelni a fenntartható település megvalósíthatóságáról, Vasila Markides pedig egy dokumentumfilmet forgat a folyamatról. „Figyelnünk kell a természet jeleire” – mondja. „Ez egy nagyszerű lehetőség: ha már a semmiből kell újraépítenünk egy várost, miért ne csináljuk végre jól? A hetvenes években minden nagy szállodát a tengerpartra építettek, ami miatt a strand délután egytől árnyékba került.”

Az ökovárosban csak napenergiát használnának, az elképzelések sokaknak tetszetősek, de a fő gondot természetesen továbbra is a szögesdrótok jelentik. A görög és török fél közötti béketárgyalások 2012 márciusa óta szünetelnek, igaz, a területi kárpótlásról azért folynak tárgyalások. Ezek értelmében a lakóhelyükről kényszerűségből elmenekült családok bizonyos feltételekkel visszakaphatnák régi házaikat. Varosha sorsáról a remények szerint akár hamarabb is születhetne megállapodás, ami csökkenthetne valamennyit a kölcsönös bizalmatlanságon is. Addig viszont még sokat napozhatnak a teknősök.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!