Gellért, Mercédesz
12 °C
16 °C

Az utolsó templomos nagymester végzete

2014.03.18. 09:31
Se szeri, se száma a templomos rend továbbélésével, titkos hatalmával és elrejtett kincseivel kapcsolatos összeesküvés-elméleteknek: 700 év sem volt elegendő, hogy elmossa a templomosok nyomát. Jacques de Molay 1314. március 18-án végrehajtott kivégzése máig izgatja az utókort.

Kereken hét évszázada lépett máglyára a templomosok 23., egyben utolsó nagymestere, Jacques de Molay. A valószínűleg francia földön született szerzetest a rend Szentföldről történő kiszorulása (azaz az utolsó keresztes erősség, Akko 1292-es eleste) után választották nagymesterré. Terve előbb az volt, hogy saját templomos államot hoz létre, majd ennek kútba esése után mongol segítséggel akart visszatérni az elveszett Szentföldre.

Bár ennek sem volt túl sok realitása, a nagypolitika és a kapzsiság közbeszólt: V. Kelemen pápa 1307-es kezdeményezésére különböző rettenetes és minden bizonnyal nagyrészt koholt vádak (egyebek mellett eretnekség, istenkáromlás, szodómia) alapján per indult a rend ellen. Molayt ötezer testvérével együtt fogták le Franciaországban, majd 1312-ben a pápa a rend feloszlatását is kimondta. Az események mögött már a kortársak is felfedezni vélték IV. (Szép) Fülöp francia király árnyékát, aki Anglia ellen viselt háborúi miatt úszott az adósságokban – legnagyobb hitelezője pedig „véletlenül” a dúsgazdag templomos rend volt.

Molay egyébként először – kínvallatás hatására – elismerte bűnösségét, később viszont visszavonta vallomását, de sorsán ez csak rontott: így ugyanis megátalkodott, visszaeső eretnekként ítélték máglyahalálra 1314-ben. A végrehajtásra március 18-án került sor, s a nagymester állítólag azt kérte, hogy a Notre-Dame-székesegyház felé fordítva, imára kulcsolt kézzel kötözzék a máglyára.

Tragikus sorsa miatt az egyébként írástudatlan, alacsony sorból származó Molay személyéhez számos legenda kötődik. A legismertebb, hogy utolsó szavai úgy szóltak: Fülöp királlyal és Kelemen pápával is hamarosan Isten színe előtt találkozik majd. Tény, hogy az év végére már egyikőjük sem volt az élők sorában – viszont a krónikások minden bizonnyal ennek tudatában adták szájába a baljós jövendölést, mivel az egykorú leírásokban nyoma sincs e szavaknak. Nem sok alapja van annak a feltételezésnek sem, amely szerint a torinói lepel valójában Molay testének lenyomatát őrzi – ez már csak a kínvallatás és a máglyahalál okozta károsodások miatt sem túl valószínű –, mindenesetre a mesés gazdagságú és hatalmú templomosok utolsó nagymesterének emlékét a legendáktól függetlenül is megőrizte az utókor.