Arnold, Levente
17 °C
28 °C

Vizsgálják az ír apácazárdában talált 800 holttestet

2014.06.10. 19:55
Átfogó vizsgálatot rendelt el Írország kormánya csütörtökön annak kiderítésére, hogy miként bántak a katolikus otthonokban, menhelyeken a leányanyák gyermekeivel az 1920-as és 60-as évek között. A nyomozás oka az, hogy mintegy 800 csecsemő és kisgyerek csontvázára bukkantak a nyugat-írországi Tuam település egy hajdani katolikus zárdájának közelében.

"Nem túlzás azt mondani, hogy förtelmesen bántak a leányanyákkal és gyermekeikkel. Ha ezt az ügyet nem kezeljük megfelelően, akkor Írország lelke sok tekintetben olyan jelöletlen sírba kerül, amilyenben a leányanyák gyermekei végezték" - mondta Endy Kenny ír miniszterelnök a parlamentben. 

Charles Flanagan gyermek- és ifjúságvédelmi miniszter közölte, hogy ki akarja deríttetni, miért volt az átlagosnál jóval nagyobb a halandósági ráta az ilyen katolikus szeretetotthonokban, milyen volt a zárdák temetkezési gyakorlata, megalapozottak-e azok a vádak, melyek szerint történtek törvénytelen, kierőszakolt gyermek-örökbeadások, megkapták-e a gyermekek a szükséges általános védőoltásokat. 

Az ír kormány statisztikái szerint az 1930-as és 1960-as évek közötti időszakban gyakran ötször nagyobb volt a gyermekhalandóság a házasságon kívül születettek körében, mint a törvényes frigyek szülötteinél.  

A tuami apácazárda 1925 és 1961 között fogadott be megesett leányanyákat, akiknek cserében szolgálóként kellett dolgozniuk az állam pénzügyi támogatását élvező zárdában. A tömegsírt már 1975-ben felfedezték helyi lakosok, amikor a gödröt fedő betonlapok eltörtek, ám egészen mostanáig azt gondolták, hogy a betonteknőben olyan emberek csontjai vannak, akik az 1840-es években, a nagy éhínség miatt haltak meg. Catherine Corless történész nemrégiben azonban vizsgálódni kezdett és arra jutott, hogy a zárda víztisztítója tömegsírként szolgált. A szakember a feljegyzések tanulmányozása alapján azt állítja, hogy 796 gyermek - zömmel csecsemő - halt meg a tuami zárdában, és a jelek szerint a gyerekek közül sokan alultápláltság, tüdőgyulladás, tuberkolózis vagy bántalmazás miatt vesztették életüket.

Írországban tíz hasonló, leányanyamenhelyként is szolgáló zárda működött az 1960-as évekig. Az ír társadalom még az 1980-as években is annyira rosszallóan tekintett a "megesett" hajadonokra, hogy sokan közülük - családjuk nyomására - kénytelen voltak titokban örökbe adni gyermeküket. 

"A családok attól féltek, hogy kiderül a dolog a szomszédok előtt. Akkoriban a házasságon kívüli terhesség volt a legszégyenletesebb bűn, melyet nő elkövethetett, pedig sokan nemi erőszak miatt estek teherbe" - mondta a történész Corless.