Gyárfás
16 °C
29 °C

Lázár és Tvrtko együtt rohant a megsemmisülésbe

2014.06.15. 07:51
Hat és negyed évszázada, 1389. június 15-én zajlott le az első rigómezei ütközet, ami a szerbek számára olyan, mint később nekünk Mohács. Pedig a törökök egymást is gyilkolták.

Ugyan Konstantinápoly még keresztény kézen volt, az oszmán-törökök már a 14. század közepén megvetették a lábukat az európai kontinensen. A terjeszkedés következő célpontjai a különböző szerb és bolgár fejedelemségek voltak. A törökök számára kecsegtető lehetőséget teremtett, hogy a kis államocskák egymással, illetve a Magyar Királysággal is rendszeres háborúkat vívtak, így a szultán a belviszályokba segítségnyújtás címén beavatkozva tudta befolyását egyre inkább kiterjeszteni.

Lázár szerb fejedelem 1386-ban még győzelmet aratott a török hadak felett, ám három évvel később I. Murád szultán újra észak felé indult seregeivel. Az ellentéteket félretéve Lázár oldalán vonult csatába Vuk Brankovics, a nagyjából a mai Koszovó területén fekvő fejedelemség ura, illetve I. Tvrtko bosnyák király, de többek között havasalföldi, itáliai és magyar katonák is. A keresztény sereg török források szerint mintegy félmillió, a valóságban feltehetőleg nagyjából 20 ezer főt számlált, a szultán és két fia, Bajazid és Jakub közel 40 ezer főnek parancsolt, ám ezek nagyobb része könnyűlovas lehetett.

Testvérharc

A mai Priština közelében fekvő Rigómezőn lezajlott csata menetéről csak néhány, ellentmondásos és zavaros forrás tudósít. A keresztény nehézlovasság első rohama ugyan sikeres volt, a törökök azonban Bajazid vezérletével ellenálltak. Aztán bekövetkezett a katasztrófa. Az biztos, hogy Brankovics hadai egyszer csak menekülőre fogták, de nem tudjuk, a fejedelem elárulta-e Lázárt, vagy már vesztett helyzetben igyekezett menteni a menthetőt. Mindenesetre a keresztény sereg színe-javát Lázárral egyetemben bekerítették és lemészárolták.

Murádot egy szerb fiatal az ütközet közben leszúrta, de az oszmán-törökök nem maradtak vezér nélkül, Bajazid még ott helyben kivégeztette öccsét, majd átvette a hatalmat. A csata – a mohácsihoz hasonlóan – önmagában nem volt döntő, de annyira meggyengítette a szerb elitet, hogy az új fejedelem, Lázárevics István már szövetséget kényszerült kötni a törökökkel.

Az oszmán előrenyomulást ugyan egy időre visszafogta Timur Lenk kis-ázsiai térhódítása, de 1459-ben aztán végleg megszűnt az önálló szerb államiság. Rigómező 1448-ban egy újabb keresztény vereség színhelye lett, ezúttal Hunyadi János vezette a vesztes hadakat. A területet a későbbi szerb államok szinte szent helyként kezelték, ez is hozzájárult a Koszovó függetlenségével kapcsolatos ellentétek elmérgesedéséhez.