Már a 19. századi gyártulajdonosok is hamisították az adatokat
További Történelem cikkek
- 30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben
- A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
Egy most megjelent tanulmány szerint a 19. század harmincas–negyvenes éveiben gyártulajdonosok szándékosan hamis adatokat szolgáltattak, megakadályozandó a brit kormány azon törekvését, hogy korlátozza a gyerekmunka mértékét az üzemekben.
A Leedsi Egyetem kutatói, Steven Toms és Alice Shepherd azon üzleti jelentések alapján jutottak erre a következtetésre, amelyet a jelentősebb lancashire-i gyártulajdonosok – köztük Robert Hyde Greg, Holland Hoole, valamint Henry és Edmund Ashworth – tártak a parlament elé az 1833 és 1845 közötti években. Toms és Shepherd az üzemek hasznát vetette egybe azokkal a számításokkal, amelyeken keresztül a tulajdonosok megpróbálták bizonyítani, a fiatal alkalmazottak munkaóráinak csökkentése milyen következménnyel járna az üzleti eredményre.
A jelentős eltérések arról tanúskodnak, hogy a profitot rendszeresen kisebbnek tüntették fel, a működési költségeket pedig a valóságosnál magasabbnak. Ez utóbbi kulcskérdés volt az adatszolgáltatásban: erre lehetett ugyanis alapozni azt az állítást, hogy csak hosszabb munkaidő révén lehet szert tenni érzékelhető nyereségre.
Steven Toms ezzel kapcsolatban így nyilatkozott a BBC Historynak: „Még a kreatív könyvelés mai gyakorlatát tekintve is igencsak cinikus hárítása volt ez a várható szabályzásnak. A kor legkiemelkedőbb üzletembereiről beszélünk, akik gondosan összehangolták a parlamentnek benyújtott üzleti nyilatkozataikat, hogy bemutassák: a szigorítás révén minden bizonnyal elesnének a haszontól és csődbe mennének. Mindannyian nyíltan a laissez faire pártján álltak, azaz a minimálisra korlátozták volna az állam beavatkozását a gazdaságba, és szembeszegültek a gyárreform-mozgalom zászlóvivőivel, köztük Richard Oastlerrel, a radikális tory képviselő Michael Sadlerrel, valamint Anthony Ashley-Cooperrel, a későbbi Lord Shaftesburyvel.”
Kreatív könyvelés
A gyerekmunkával kapcsolatos viták a 19. század elején kerültek az előtérbe. Az eredeti, 1833-ban meghirdetett Tízórás Tervezet (Ten Hours Bill) szerint a gyáraknak előírták volna, hogy 9 évesnél fiatalabb munkásokat ne alkalmazzanak, és a 18 év alattiakat naponta 10 óránál többet ne dolgoztassák. Ám az iparvállalatok vezetői – köztük a korábban említett gyártulajdonosok – hatékony lobbizásának eredményeként a parlament nem léptette életbe a szigorúbb szabályzást, és egészen az 1847-ben elfogadott törvényig a fiatalkorúak által végzett munka lehetséges időtartamát nem korlátozták jelentősen.
„A tanulmány által feltárt tendenciák nagyon is hihetőek – támasztotta alá a kutatás hitelességét a téma egyik elismert szaktekintélye, Emma Griffin. – A gyerekmunka az 1830-as években általánosnak számított, és a legtöbb ember szemében az élet normális része volt. Nem pusztán a gyártulajdonosok voltak azok, akik tartottak a kormányzati szigorítástól.
A statisztika tudománya is gyerekcipőben járt még. Kiforrott, széles körben elfogadott és átlátható könyvelési metódus hiányában szükségszerűen nagyobb tere nyílt a kreatív könyvelésnek, ahogy azt a tanulmány írói is megállapítják.”