Zoltán
9 °C
21 °C

Ezrek haltak meg még aznap

2014.12.03. 17:51

Harminc éve, 1984. december 3-án történt a történelem egyik legsúlyosabb ipari katasztrófája az indiai Bhopál városában. A máig sem teljesen tisztázott körülmények között bekövetkezett katasztrófában több ezren azonnal életüket vesztették, de az utóhatások akár százezernél is több embert érinthettek, illetve érintenek ma is.

Az 1917-ben alapított, a második világháború utáni években multinacionális óriásvállalattá váló Union Carbide Corporation vegyipari cég 1969-ben építette fel üzemét az India középső részén található Bhopálban. A gyárban a világszerte elterjedt Sevin rovarirtó szert állították elő, mégpedig súlyosan mérgező metil-izocianát segítségével. Ahhoz képest viszont, hogy milyen veszélyes anyagokkal dolgoztak, a létesítményben még az alapvető biztonsági intézkedéseket sem tartották be, a karbantartást is elhanyagolták. Szinte csoda, hogy éveken át csak kisebb balesetek történtek az üzemben, míg aztán 1984. december 3-án elszabadult a pokol.

Nem sokkal éjfél után az egyik hatalmas, metil-izocianátot tartalmazó tartályba víz került, amely reakcióba lépett az anyaggal, mérgező gázt fejlesztve. A nyomás végül robbanáshoz vezetett, ennek nyomán nagyjából 40 tonnányi gáz került a levegőbe, és a szélcsendes időben gyorsan terjedni kezdett a közel egymillió lakosú városban, legsúlyosabban a gyárat körülvevő nyomornegyedekben pusztítva.

Maradandó károk

Az indiai hatóságok szerint mintegy 3 ezer, más becslések szerint legalább 10 ezer ember halt meg az első órákban, az áldozatok gyakorlatilag saját testnedveikbe fulladtak bele. Sokakat a kialakuló tömegpánik során tapostak halálra. A mérgezés utóhatásaiba azóta még 20 ezren haltak bele, és összességében közel tízszer ennyien szenvedtek valamilyen maradandó egészségkárosodást: a metil-izocianát hosszú távú mellékhatásaiként már vakságot, tüdőödémát, veseelégtelenséget és különféle születési rendellenességeket is leírtak. A katasztrófa nyomait máig sem sikerült eltüntetni, Bhopál környékén a talaj és a talajvíz is súlyosan szennyezett maradt, és a bezárt gyár területén nagyjából 400 tonna veszélyes hulladék vár még hatástalanításra.

A katasztrófát követő vizsgálatok sem adtak egyértelmű magyarázatot arra, mi is történt pontosan. A leginkább elfogadott elmélet szerint egy biztonsági szelep meghibásodása miatt szivárgott víz a tartályba, de az eseményeket nem sikerült rekonstruálni – egyes szakértők szerint szabotázs állhatott a háttérben. Az indiai hatóságok a Union Carbide vezetőit tartották felelősnek, de a cég végül a követelt 3,3 milliárd dollár helyett mindössze 470 milliót fizetett 1989-ben – mire a szétosztott összeg eljutott az áldozatokig és családjaikig, már az orvosi számlák fedezésére sem volt elegendő.