Előd
7 °C
17 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Magyar élőlánccal kezdődött a román forradalom

fortepan 47065
2014.12.16. 20:48
Bár 25 év után is mérges viták szólnak arról, hogy mi történt 1989 decemberében Romániában, forradalom avagy puccs söpörte el Ceaușescu hatalmát, a demokrácia győzött vagy a kommunista párt másodvonala, a későbbi csömörök és összeesküvés-elméletek ellenére bizsergető azokra a katartikus napokra emlékezni, amelyek sokak fő rendszerváltás-élményét jelentették Bukaresttől Budapestig. És az egész Temesváron kezdődött, magyarokkal – erre emlékszünk egy Fortepanos összeállítással, Urbán Tamás '89-es fotóival.

Hogy mi hol kezdődött, és hol kapott gellert, önmagában is politikai kérdés, aminek megítélését a forradalom napjaiban elterjesztett legendák és a rendszerváltás utáni egész időszak megítélése befolyásolja. A 25. évfordulóhoz közeledve a magyar megemlékezések az akkori december 15-ei temesvári eseményeket jelölik meg kezdőpontnak, a Tőkés László védelmében kialakuló spontán demonstrációt, mely aztán néhány nap alatt országos méretű tüntetéshullámmá és fegyveres harccá erősödött. Az is elhangzik, hogy a hivatalos román emlékezetben kissé megfakult a temesvári kezdet; és ezt mi hajlamosak vagyunk úgy látni, hogy ezzel a magyarok történelmi érdemeit nem ismerik el eléggé.

Romániai magyar szempontból Tőkés politikai alapú kilakoltatása, pontosabban az ez elleni tiltakozás volt az egész forradalom legkiemelkedőbb eseménye. A falurombolás és a magyarok ellen hergelő politika ellen folyamatosan tiltakozó temesvári lelkész viszonylag ismeretlen emberből az egyik külföldön is kiemelt figyelemmel kísért ellenzéki figura lett a megelőző hónapokban.

Tőkés nem ijedt meg sem az állami szervek, sem saját egyházának kollaboráns püspökétől, rendszeresen szólalt fel politikai ügyekben, a Panorámában leadott interjúi után Magyarországon és a magyar tévéből tájékozódó határközeli román részeken is közismert lett.

Élőlánc Tőkésért

Nem indokolatlan hát, de attól még nem mindenkinek tetszik, hogy a temesvári megemlékezések főszereplője az elmúlt években Tőkés László lett. „A legláthatóbb jelei a 20. évfordulónak a Tőkés László által kapott díjak sorozata” — mondta méltatólag a politikai szövetséges Toró T. Tibor 2009-ben, de a megfogalmazás alapján azért nem meglepő, hogy mások szerint az ex-püspök EP-képviselő politikai karrierjéhez jól jön a temesvári forradalom emlékének ápolása. '89-es szerepét persze minden romániai politikus személyes szimbolikus tőkéjeként igyekszik kamatoztatni, ahogy az akkori ügyködés tisztaságának megkérdőjelezése is a dehonesztálás szokásos eszköze.

Utólag Tőkés akkori szerepét is többen kétségbe vonták, de ezek a kritikák inkább későbbi politikai szerepvállalásnak szólnak. A ma hozzáférhető akták szerint a szekusok tényleg mindent megtettek a lelkész ellehetetlenítéséért, talán életét is csak a nemzetközi botránytól tartva kímélték meg. Egy közeli ismerősét mindenesetre '89 szeptemberében halva találták egy Temesvár melletti erdőben, a gyanús haláleset miatt Ujvárossy Ernőt szokás a román forradalom első áldozataként is emlegetni.

Tőkést „csak” folyamatosan zaklatták, lakásában megtámadták, és az államhatalommal és a Securitatéval együttműködő egyházi vezetés asszisztálásával el akarták mozdítani Temesvárról. A december 15-re időzített kilakoltatás elleni tiltakozás nem kifejezetten politikai célú demonstrációnak indult, a parókia körül eleinte inkább csak az idősebb hívek gyűltek össze.

Az élőláncban a magyarokon kívül a baptista gyülekezet velük szolidáris román tagjai is benne voltak, a következő két nap pedig meghozta az áttörést: a városban elterjedő tüntetések már nem elsősorban Tőkésről szóltak, általános rendszerellenes követelések hangzottak el, ami a bánáti nagyváros egészére kiterjedő zendülésbe ment át.

Miért hagyták?

Néhány héttel korábban Brassóban már volt egy hasonló demonstráció, azt azonban a rezsim kíméletlenül szétverte. Temesváron viszont meglepő módon lényegében eltűrték, legalábbis eleinte nem avatkoztak be a szokásos kíméletlenséggel, pedig 16-án a békés élőláncot még könnyedén megsemmisíthették volna.

A vonatkozó konspirációs teóriák ezt azzal magyarázzák, hogy a forradalom valójában felülről irányított volt, azt a Ceauşescutól szabadulni akaró pártellenzék készítette elő, belföldi és/vagy külföldi titkosszolgálati háttértámogatással. E verzió mellett a futóbolondok mellett a nemzetközileg jegyzett történészek közül is kiállnak néhányan.

Mások, például a magyar és a román történettudományban is otthon lévő Stefano Bottoni azonban amellett érvel, hogy Románia nem volt annyira fontos a nemzetközi politikában, hogy megérje a kockázatot egy ilyen Ceauşescu hatalma ellen irányuló beavatkozás, mégha ekkor már anakronisztikussá is vált a Kárpátok korábban Amerikában is jól futtatott Géniusza. A félig olasz származású kutató szerint egyszerűen arról volt szó, hogy a kifulladt, realitásérzékét vesztett román rendszer ekkor már önveszélyesen béna volt, nem látta át az őt fenyegető veszély nagyságát.

December 17-től Temesváron elvileg a hadsereg vette át az irányítást, bevezették a rendkívüli állapotot, de a villamosmegállítások után ekkor már rendes zavargások voltak a városban. Nem csak az eseményekről nagyrészt csak rémhírekhez jutó külföld nem tudta, hogy pontosan mi történik Temesváron, ezt a városban sem igazán lehetett átlátni. Az információs zavart tudatosan is gerjesztette a Securitate: a szekusok elvegyültek a hadsereg egységei között, máskor meg éppenhogy civilruhásan lövöldöztek, miközben a különböző oldalak azzal vádolták a másikat, hogy külföldi terroristák segítik őket.

Daciával az Intercontinentalból

A 300 ezres városban hamarosan már 100 ezren voltak az utcákon. A hadsereg egyre bizonytalanabb volt abban, hogy melyik oldalon is kellene állnia, miközben a hatalom Zsil-völgyi bányászokat rendelt föl azon a címen, hogy meg kell védeni a szocialista Romániát az irredenta magyaroktól és lumpen felforgatóktól - ők azonban sok katonai egységhez hasonlóan inkább a tüntetőkkel barátkoztak.

Ezekben a teljesen zavaros napokban érkezett a városba Pestről egy lestrapált Daciával Urbán Tamás. Az ismert sajtófotós éppen a német Sternnek dolgozott, amíg azonban a határ le volt zárva, nyugati újságírókkal együtt az Intercontinentalban volt kénytelen várni, hogy elindulhasson. Ez végül 22-én lett lehetséges, ő is az elsők között léphette át a határt. Temesváron teljes káosz fogadta, ismeretlenek ismeretlen célokra lövöldöztek a lekülönbözőbb irányokba:

Rövid géppisztolysorozatok jelezték, merre kell menni. Az utcák tele voltak emberekkel, néha valamerről futva megindult egy-egy csoport, aztán a következő sarkon befordulva megálltak. Mindenki hadonászva magyarázta, szerinte merre vannak a szekusok

— írta egy visszaemlékezésében.

Urbán két napig volt a városban, folyamatosan rohangált a tüntetések középpontja, az elfoglalt intézmények, a kórházak és az alkalmi exhumálások között. December 24-én indult vissza Budapestre, hogy megjelenhessenek a képei a nemzetközi sajtóban – most ezek közül mutatunk be néhányat a Fortepan jóvoltából a galériában.

Ugyanezen a napon néhány száz kilométerrel arrébb letartóztatták a menekülő Ceauşescu-házaspárt, akiket másnap reggel, a rögtönítélő bíróság halálos ítélete után kivégeztek. De ez már a temesvári kezdetű történet legalább ennyire bonyolult és az emlékezésekben is többféleképpen megőrzött folytatása.