Aliz
7 °C
12 °C
Index - In English In English Eng

Negyvenezer éves kőkarkötőt találtak

2015.05.11. 17:51

A világ legrégebbi karkötőjét fedezték fel orosz régészek a szibériai Altaj-hegységben. A gyönyörűen kidolgozott ékszer korát negyvenezer évre becsülik – írja az MTI.

A most előkerült karkötőt ugyanabban a Gyenyiszova-barlangban találták, még 2008-ban, ahol a Homo sapiens altaiensis, ismertebb nevén a gyenyiszovai ember maradványait. A barlang Barnaultól 150 kilométerre délre, az Anuj folyó közelében található.

A gyenyiszovai ember

A Homo nemzetséghez tartozó gyenyiszovai ember maradványait 2008-ban fedezték fel az Altaj-vidéki Gyenyiszova-barlangban. Az egyetlen ujjpercből álló leletről a mitokondriális DNS elemzése alapján 2010-ben jelentették be, hogy az egy eddig ismeretlen emberféléhez tartozik.

A megvizsgált egyed a maradványai alapján 41 000 évvel ezelőtt élt, amikor a környéken a neandervölgyi ember, valamint a modern ember csoportjai is laktak. Később találtak egy fogat és egy lábujjcsontot ugyanattól az emberfajtától, de más egyedektől; végül ezek támasztották alá az eredeti feltevéseket.

Az Orosz Tudományos Akadémia a novoszibirszki régészeti és etnográfiai intézetben végezte el a kormeghatározási vizsgálatokat a karkötőn. Ezek igazolták, hogy a zöld színű, szilikátásványból készített karkötő valóban 40 ezer éves.

inside bracelet on hand
Fotó: Vera Salnyitszkaja / Siberian Times

Fantasztikus darabról van szó. A fényesre polírozott felszíne visszaveri a napsugarakat, a tűz fényénél pedig sötétzöld színben ragyog.

– mondta Anatolij Gyerevjanko, az intézet igazgatója a Siberian Times-nak.

Az ásvány a barlangtól 200 kilométerre lévő kőfejtőből származott. A karkötő két töredékét tárták fel, ezek mindegyike 2,7 centiméter széles és 0,9 centiméter vastag. Az ékszer átmérője 7 centiméter lehetett; egykori készítője olyan kőmegmunkálási eljárásokat alkalmazott, amelyekről eddig azt feltételezték, hogy csupán a neolitikumban terjedtek el.

Gyerevjanko elmondta, hogy a régi korok embere mágikus erőt tulajdonított az ékszereknek; a nyakláncok és a karkötők hitük szerint megóvták viselőjét az ártó szellemektől. A távolság, valamint az ékszer kidolgozottsága arról tanúskodik, hogy igen becses tárgyról lehetett szó, amely a közösségben fontos szerepet betöltő személyé lehetett. Valószínű, hogy a karkötőt a tulajdonosa csak ritkán, jeles alkalmakkor viselhette.