Viola
-6 °C
0 °C

Görög válság: mindenről az elmúlt 200 év tehet

000 Par8188075
2015.06.29. 17:26 Módosítva: 2015-06-29 17:36:53
Az antik Görögország Európa, és a világ közepe volt, a demokrácia bölcsője, a művészetek, a kultúra fellegvára, ezt mindenki megtanulta az iskolai történelemórákon. Na de mi történt azután, hogyan lett ebből a mai, a csőd szélén egyensúlyozó ország?

A fénykor után a görögök történelme talán még a miénknél is szerencsétlenebbül alakult. Az ókori városállamok időszakát majdnem kétezer évre átvette az idegen megszállás, először a rómaiak, aztán a bizánciak, majd a törökök főszereplésével. A modern Görögország 1822 óta létezik, és gyakorlatilag azóta úszik az adósságban, válságból polgárháborúba és vissza bukdácsolva.

Tudják hány miniszterelnöke volt az országnak az azóta eltelt 193 évben? 186.

Darabja átlagban éppen csak kibírt egy évet. A függetlenség kivívása és a második világháború között Görögország ötször ment hivatalosan csődbe. Aztán a háborúban sikerült úgy a nyertes oldalra állniuk, hogy a végén rosszabbul jöttek ki belőle, mint a vesztesek.

Se nem kelet, se nem nyugat

Görögország jegyezte a szövetséges erők első katonai győzelmét a világháborúban, amikor visszaverték az olasz inváziós sereget 1940-41-ben. Hitler persze azonnal odarendelte a Wehrmachtot példát statuálni, és a német sereg a brit segítség ellenére megverte és megszállta Görögországot, majd megostromolta, és óriási vérveszteség árán elfoglalta Krétát. Az ezzel összeszedett időveszteség azonban több hónappal hátráltatta a Szovjetunió megtámadását, ami sorsfordító hatással volt a keleti frontra.

Három évvel később a görögök megúszták, hogy az egész Balkánhoz és Kelet-Európához hasonlóan a szovjetek szabadítsák fel őket: a németek egyszerűen kihátráltak a közeledő Vörös Hadsereg elől, a hatalmat pedig a kommunista ELAS ellenálló csoport vette át.

Két teljes napra, amikor a britek megbuktatták őket.

Azzal a lendülettel el is kezdődött a görög polgárháború, és Görögország máig tartó fura, “se nem kelet, se nem nyugat” állapota.

A polgárháború öt éven át tartott a britek, a velük szövetséges (nagyrészt egykori náci kollaboráns) szélsőjobboldaliak és a kommunisták között, és ebben gyakorlatilag teljesen tökrement az ország gazdaságának az a része, ami egyáltalán megmaradt a világháború és a német megszállás után.

A Nyugatnak komoly érdeke volt, hogy a Balkánon maradjon egy szövetségesük, így amikor a polgárháborút végül elvesztették a kommunista partizánok, Amerika elkezdte önteni a pénzt a görög gazdaságba a Marshall-terv keretein belül. Biztos, ami biztos alapon az országot gyorsan beléptették a NATO-ba is, még inkább feszültté téve a viszonyt a görögök, a szovjet blokkba tartozó szomszédai, plusz a ciprusi helyzet miatt ideges törökök között.

A csoda, amivel nem tudtak mit kezdeni

Az ötvenes években aztán beindult a görög gazdasági csoda. A nyugati segélyek és hitelek hajtották az ország és a gazdaság újjáépítését, a rohamosan romló görög drachma vonzotta a külföldi befektetőket, bónusznak pedig beindult a turizmus is. A görög gazdaság az ötvenes-hatvanas években simán tartotta az évi 7%-os növekedést, aminél meredekebb tempót akkoriban csak a japánok tudtak diktálni.

Az országon belül azonban mindez csak fokozta a vagyoni különbségeket és a politikai feszültséget. A jó világ alig másfél évtizedig tartott: 1967 tavaszán, néhány héttel az aktuális parlamenti választások előtt a hadsereg tankokkal vonult be Athénba, a katonai vezetés puccsal átvette a hatalmat, és ott is maradtak egészen 1974-ig.

A katonai diktatúra erősen megosztotta az ország szövetségeseit. Nyugat-Európa az emberi jogi helyzetet kritizálta kisebb-nagyobb hangerővel, Amerika pedig szívta a fogát ugyan, de továbbra is fontos szövetségesként tekintett a görögökre a hidegháború idején. Egyrészt túl sok pénzük állt már a görög gazdaságban ahhoz, hogy csak úgy feladják a támogatást (ez eléggé rímel a mai német dilemmára), másrészt a harcos antikommunista propagandát harsogó rezsim beleillett “az ellenségem ellensége a barátom” logikába.

A katonai junta napjai mozgalmasak voltak: lázadások és puccskísérletek követték egymást, Ciprus miatt egyre nőtt a feszültség Törökországgal szemben, annyira, hogy a sziget részleges török megszállása után Görögország ki is lépett a NATO-ból. A gazdaságnak persze mindez megint csak nem tett kimondottan jót.

Én a sok pénzt nem sajnálom

A káosznak 1981-ben Andreasz Papandreu hatalomra jutása vetett véget. A szocialista miniszterelnök egy kisebb megszakítással egészen 1996-ig vezette az országot, normalizálta a helyzetet, újra beindította a gazdaságot, és deklarálta, hogy Görögország a Nyugathoz akar tartozni. Az ország visszalépett a NATO-ba, belépett a formálódó Európai Unióba, később az eurót is átvette.

A stabilitás, az újra berobbanó turizmus és az EU-ból ömlő pénz végre elhozta az új görög aranykort, és

a görögök annak rendje és módja szerint elkezdtek ezzel csúnyán visszaélni,

és egyre látványosabban tovább nyújtózkodni, mint a takarójuk ér. Az ország nyakló nélkül vette fel a hiteleket, aminek hatására persze az életszínvonal meredek emelkedésbe fogott, a politika pedig belement a játékba, és egyre nagyobbakat ígért. Mindez a 2004-es athéni olimpiában csúcsosodott ki, amiről most már látszik, hogy a mostani nagy összeomlás lavináját elindító hógolyó volt.

Az olimpia papíron pénzügyi siker volt: a szervezőbizottság 2005-ös jelentése szerint 1,97 milliárd eurót költöttek rá, és 2,09 milliárd jött be csak a jegybevételekből és közvetítési jogokból. Az csak 2013-ban, egy utólagos elemzés során derült ki, hogy a valós költségek inkább 9 milliárd közelében jártak (nem számítva az új reptér és metró építésének költségét).

Ez sok mindent elmond a görög közigazgatás állapotáról és a korrupció helyzetéről. Az olimpia terhei önmagukban 6% fölé lökték az államháztartási hiányt, és a GDP 110%-ára az államadósságot.

Az EU-nak már itt közbe kellett volna lépnie, de a görögök szemrebbenés nélkül meghamisították az országuk gazdasági adatait, továbbra is többet költöttek, mint amennyijük volt, és az EU pénzébe kapaszkodva száguldottak a katasztrófa felé.

És ebben a helyzetben ütött be 2008-ban a gazdasági világválság.

Innen pedig már nem volt megállás, az EU azóta is próbálja megmenteni az országot, iszonyú pénzeket megmozgatva, amit a görögök köszönnek szépen, de továbbra is inkább elszórnak. Az ok egyszerű: az a kormány, aki megpróbál spórolni, megbukik, és a görögök választanak helyette egy olyat, aki leígéri a csillagokat az égről. Nagyjából 200 éve vannak ehhez hozzászokva. Most már csak az a kérdés, hogy előbb jönnek-e rá arra, hogy ez nem fenntartható pálya, mint hogy az EU elzárja a pénzcsapot, vállalva, hogy elbukja az addig kifolyatott pénzt.