Borba fojtották az angol herceget?

Clarence hercege, Plantagenet György neve valószínűleg beleveszett volna a rózsák háborújának zűrzavaros történetébe, ha halálához nem kapcsolódna egy igen hátborzongató, de annál színesebb történet, illetve – talán éppen emiatt – nem szerepelne Shakespeare III. Richárdjában, ahol az első felvonás végén éri el végzete.

A rózsák háborújaként ismert eseménysorozathoz Clarence apjának, Plantagenet Richárdnak VI. Henrik elleni fellépése vezetett. Az 1449-ben született György ugyan csak a hatodik fiú volt a sorban, ám a felnőttkort már az 1461-ben, a „Királycsináló” néven is emlegetett Richard Neville, Warwick grófjának támogatásával trónra került IV. Eduárd mögött másodikként élte meg.

Mivel bátyjának nem született fia, Györgynek jó esélye volt, hogy valamikor trónra léphessen, de rossz taktikát választott. Elvette Warwick grófjának lányát, majd csatlakozott apósa lázadásához, hogy aztán megtérjen bátyja oldalára, pont azelőtt, hogy a barneti csatában a gróf elesett. Eduárd ugyan látszólag megbocsátott öccsének, de nem felejtette elárulását.

Árulás és gyilkosság

Amikor első felesége meghalt, György Burgundi Máriát szemelte ki új arájául. Új apósa tehát a kontinens egyik hatalmassága, Merész Károly burgundi herceg lett volna – nem csoda, hogy Eduárdot kényelmetlen érzésekkel töltötte el ez a lehetőség.

A két testvér viszonya hamar mélypontra jutott, így 1477 júniusában Györgyöt a Towerbe hurcolták, ahol „természetellenes, gyűlöletes árulás” vádjával nézett szembe. A következő év februárjában végezték ki – arról nem szólnak a források, milyen módon. Azonban a londoni nép számára például az egyszerű lefejezés nem volt elég izgalmas, így elterjedt a pletyka, hogy Györgyöt gyilkosai egy hordó borba – mi több, különleges csemegének számító malvázia szőlőből készült édes borba – fojtották.

A pletyka még Shakespeare korában is tartotta magát, aki be is építette drámájába (Szigligeti Ede fordításában a gyilkos ledöfi áldozatát, majd közli: „ s ha még ez is kevés, kivül a malvázi hordóba duglak!”). Nem lehet kizárni, hogy van igazság a történetben, de nehéz elképzelni, hogy ilyen drága bort erre a célra használtak volna fel György hóhérai, még akkor se, ha ezzel helyet vásároltak maguknak a világirodalom egyik legismertebb művében.