László
19 °C
35 °C
Index - In English In English Eng

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mozgássérült vagy? Attól még lehetsz bányász!

2015.08.13. 14:37
Úttörő kutatást folytattak az ipari forradalom alatt fizikai fogyatékossággal élő személyek életviteléről, amely alapjaiban kérdőjelezi meg eddigi nézeteinket.

Mindeddig azt gondoltuk, a 18–19. századi gyors ütemű iparosodás a mozgásfogyatékosokat a társadalom perifériájára száműzte, és teljesen függővé tette őket a környezetüktől. Egy új tanulmány szerzői azonban kimutatták, hogy a fizikai károsodást szenvedett bányászok közül sokan igenis folytatni tudták a munkájukat.

Az Egyesült Királyságban – az ipari forradalom szülőhazájában – ilyen széles körű vizsgálatot még nem folytattak le korábban e területen: három bányavidék (Dél-Wales, Északkelet-Anglia és Skócia egy-egy zónája) 1780 és 1948 közötti adatait vetették össze. A szakemberek nagyjából 2 ezer forrást elemeztek, köztük orvosi feljegyzéseket, életrajzokat, szakszervezeti jelentéseket, hogy minden oldalról körüljárják a bányaiparban dolgozó sérültek munkakörülményeit.

Daniel Blackie, a Swansea-i Egyetem munkatársa egyenesen azt állítja, hogy kutatásuk eredményeként megdőlhetnek a fogyatékossággal élőkkel kapcsolatos tévhitek. „Közkeletű elképzelések élnek bennünk arról, hogy az ipari forradalom milyen erőteljesen befolyásolta a fizikai sérültek sorsát, tapasztalatait és az állapotukkal kapcsolatos felfogást. E nézet szerint az preindusztriális társadalomban a sérültek életvitelükben nem feltétlenül szigetelődtek el a többi embertől. Ellenben – hangzik az érv – az ipari forradalom mindezt jelentősen megváltoztatta. A fizikai sérülteket rögvest nyomoréknak minősítették, és olyan problémaként tekintettek rájuk, amelyet a kormánynak vagy az emberbaráti szervezeteknek kell megoldaniuk.”

A tanulmány szerzői megállapítják, hogy ennek épp az ellenkezője volt a jellemző: a bányászok gyakran újra felvették a munkát. „Kétségtelen, hogy az érintett bányászok és családjaik komoly kihívásokkal néztek szembe, ám kutatásaink megerősítik, hogy alaptalan a sérültek környezetüktől vagy a társadalom kegyéről való függésére vonatkozó felfogás – nyilatkozta a BBC Historynak Dr. Balckie. – A súlyos sérüléseket átélők a felépülésük után sokszor ismét dolgozni kezdtek: korábbi munkájukat végezték, vagy a bányász szakmán belül, esetleg azon kívül kevésbé megterhelő feladatokat vállaltak.”

Zsúfolásig voltak csonkákkal és bénákkal

A több egyetem – a walesi Swansea-i és Aberystwyth-i, valamint a skóciai Strathclyde és Glasgowi Kaledóniai Egyetem – együttműködésével, az orvosbiológiai kutatásokat finanszírozó alapítvány, a Wellcome Trust támogatásával lefolytatott vizsgálat számos konkrét esetet is említ. Egy helyi újsághír szerint egy Billy Davy Richards nevű munkás „elvesztette a lábát, megsérült a karja, ezért igen bölcsen hivatását könnyebbre cserélve fiatalokat kezdett tanítani”. Mások a biztonsági bányalámpák kezelésével foglalkoztak sérülésüket követően (az első, a metánt nem begyújtó, később a metánszint mérésére is alkalmas biztonsági lámpát Humphry Davy angol kémikus készítette a 19. század elején), megint mások zenészként vagy utcai árusként keresték kenyerüket. Ám nem minden munkahely-változtatás volt problémamentes: a volt bányászok által elérhető munkák közül nem egy alacsonyabb státuszú volt és rosszabbul fizették. Egy látogató feljegyzése szerint az 1850-es években a dél-walesi városok utcái „zsúfolásig voltak csonkákkal és bénákkal”.

Bár a 20. század előtt az átfogó országos statisztikák hiánya megnehezíti a sérült bányászok pontos arányának megállapítását az Egyesült Királyságban, az 1910–1914-es évek adataiból kiderül, hogy a bányászok 16,5 százaléka szenvedett munkahelyi balesetből eredő sérülést, és 0,14 százalékukat végzetes baleset érte. A kutatók hangsúlyozzák, hogy ugyan hajlamosak vagyunk a sok halálos áldozattal járó nagyobb bányaszerencsétlenségekből kiindulni, valójában a mindennapos sérülések sokkal elterjedtebbek voltak.

Éppen az utóbbit elszenvedők életvezetési stratégiájára kellene a jövőben nagyobb figyelmet fordítaniuk a szakembereknek a tanulmány szerint. „Szeretnénk megváltoztatni azt a felfogást, hogy a korszakban lezajlott gazdasági átalakulások szétbomlasztották a társadalmat, és a sérülteket annak a legaljára taszították – emeli ki a kutatást vezető Swansea-i Egyetem munkatársa. – Korántsem voltak passzív szemlélői a gazdasági fejlődésnek, számos esetben nagyon is aktív részesei lettek az ipari forradalom kibontakozásának.”

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!