Angelika
-1 °C
3 °C
Index - In English In English Eng

Churchillnek köszönhetjük az első tankot

2015.09.06. 06:41

Felfogás kérdése, hogy nevezhetjük-e az ókor harci szekereit, páncélos elefántjait a kor tankjainak, ahogy az is, Leonardo da Vinci 15. század végi, emberi erővel hajtott, páncélozott, ágyúkkal felszerelt járművet ábrázoló rajzait az első tank terveinek. Biztos viszont, hogy az első „modern” harckocsi prototípusa száz éve, 1915. szeptember 6-án készült el, hogy aztán néhány napon belül elkezdődjön a tesztelése.

Mint láttuk, maga az ötlet nem volt új, és a robbanómotorok megjelenése és a járműgyártás 20. század első éveiben történt ugrásszerű fejlődése a megvalósításra is lehetőséget adott. Egy francia tiszt már 1903-ban javasolta, hogy a hadsereg fogjon hozzá egy hernyótalpas, páncélozott önjáró löveg kifejlesztésébe, de ebből végül nem lett semmi.

Kezdeti próbálkozások

A koncepciót azután vették újra elő, mikor 1914 végére kiderült, hogy a lövészárok-hadviselésben az ellenséges vonalak áttörése hagyományos módokon szinte lehetetlen. „Azé lesz a győzelem, aki először rak egy ágyút egy járműre, amely bármilyen terepen képes haladni” – mondta egy francia tiszt 1914-ben. Az alapok ekkor már kéznél voltak: egy amerikai mérnök már évek óta dolgozott egy nehéz terepen használható, hernyótalpas traktoron, és ezekből a Holt-traktorokból több száz már a háború elejétől szolgált az antant erőknél.

Mind a brit, mind a francia hadsereg külön programot indított be, több sikertelen prototípus is épült a La Manche csatorna mindkét partján. Az, hogy végül a britek álltak elő az első használható modellel, részben Winston Churchill, az Admiralitás akkori első lordjának érdeme. Miután a hadsereg vezetői néhány sikertelen próbálkozás után leállították a programot, Churchill a haditengerészet forrásait felhasználva vette szárnyai alá a fejlesztést szorgalmazó Ernest Swinton ezredest és William Tritton mérnököt. Felállt a Landship Committee („Szárazföldi Hajó Bizottság”), és újrakezdődött a tervezés.

Hernyótalpas tartály

Az 1915 szeptemberében elkészült, Little Willie néven futó prototípus azért még korántsem volt félelmetes harci gépezet. Végsebessége alig haladta meg a 3 km/h-t, fegyverzete pedig még nem volt, de a felszerelni tervezett ágyút egyébként is csak az egész járművel együtt lehetett volna mozgatni.

A tank („tartály”) elnevezés eredete nem teljesen világos. Azt tudjuk, hogy a feljegyzésekben biztonsági okokból hivatkoztak a járművekre így, de nem egyértelmű, hogy a haditengerészet vezetése csak átvette a prototípusokon dolgozóktól a kifejezést (akik a jövendőbeli harckocsik szögletes fémváza alapján következtettek arra, hogy folyadékot fognak bennük szállítani), vagy már eleve „fentről” terjedt el. A lényeg, hogy a „megtévesztés” időtállónak bizonyult, a köznyelv ma is így nevezi e járműveket.

Little Willie nem futott be hosszú karriert, soha nem vetették be harci körülmények között. Alapja lett viszont a további fejlesztéseknek, így a Big Willie-nek, amely már közvetlen elődjének tekinthető a Somme-nál 1916. szeptember 15-én bevetett Mark I-es tanknak. A harckocsik – tervezőik elképzelésével ellentétben – nem nyerték meg a háborút, de 1918-ra, a kezdeti nehézségeket legyőzve hatékony fegyverekké váltak, s komoly szerep jutott nekik a Németországot megtörő offenzívákban.