Erzsébet
4 °C
13 °C
Index - In English In English Eng

A tojás miatt üzent hadat Bulgária?

GettyImages-2643797
2015.10.11. 07:29

Az első világháború ugyan a balkáni befolyás ürügyén robbant ki, a félsziget államai Szerbián kívül mégis semlegesek maradtak a konfliktus első időszakában. A háttérben zajló diplomáciai játszmában az első győzelmet a központi hatalmak érték el, amikor Bulgária 100 éve, október 11-én támadásba lendült Szerbia ellen.

Nem mondunk sok újdonságot azzal a közhellyel, hogy a háborúkat általában nem nemes célok, hanem nagyon is földhöz ragadt gazdasági vagy területi érdekek eléréséért vívják az államok. A szólamok azonban általában nem erről szólnak – e tekintetben különösen érdekes az, ahogy a Bolgár Cárság hadba lépett az első világháborúban.

Az 1913-as második balkáni háborúban Bulgáriát érzékeny veszteségek érték, a korábban Londonban kijelölt határaihoz képest le kellett mondania számos területről Macedóniában, Dél-Dobrudzsában és az Égei-tenger partvidékén is. I. Ferdinánd cár és a szófiai kormány elsődleges célja az első világháború kirobbanása idején egyértelműen az volt, hogy visszaszerezze az elvesztett területeket, de abban nem lehettek biztosak, hogy melyik oldalhoz is kellene csatlakozniuk.

Bizarr versenytárgyalások

A Vaszil Radoszlavov miniszterelnök vezette bolgár kormány tehát úgy döntött, a kivárásra játszik, annak ellenére, hogy a Monarchia által szorongatott Szerbia hátbatámadása már 1914-ben lehetőséget kínált volna az egyik sérelem megtorlására. Bulgária azonban nem kapott az alkalmon, az osztrák–magyar erők elakadtak a szerb fronton, Oroszország pedig mélyen benyomult a Monarchia területére – ez némi óvatosságra intette a bolgár vezetőket.

A kivárás abban a tekintetben is kifizetődőnek látszott, hogy Radoszlavovék joggal számíthattak rá: minden egyes újabb hónappal egyre értékesebb lesz az esetleges szerepvállalásuk a két oldal vezető hatalmai számára. A háttérben zajló diplomáciai megbeszélések egyfajta bizarr versenytárgyalásokká kezdtek alakulni, a térség legerősebb államának számító Bulgáriát mind az antant, mind a központi hatalmak képviselői egyre bőkezűbb ígéretekkel próbálták meg maguk mellett elkötelezni, de például a Dardanellák elleni antant akció egyik célja is az volt, hogy befolyásolják a cárság döntését.

A háború második évének eseményei azután mégis a másik irányba billentették a mérleg nyelvét: a szerb, az orosz és a török front történései arra bátorították Bulgáriát, hogy a központi hatalmak oldalán próbálja meg érvényesíteni érdekeit. Az első konkrét lépés az 1915. szeptember 6-án Németországgal, a Monarchiával és az Oszmán Birodalommal aláírt társulási szerződés volt, amelynek keretében Bulgária komoly területi gyarapodás ígéretét kapta hadba lépése esetére.

Egy őszinte kudarc

Radoszlavov azért még megvárta, amíg a Monarchia október elején új offenzívát indított a szerb fronton, és október 11-én, a hadüzenet napján a bolgár hadsereg rögtön több hadosztállyal be is nyomult Macedóniába. Érdemes felidézni a miniszterelnök memorandumát a hadüzenetet indoklásáról: „Napjainkban azt láthatjuk, hogy a nemzetek nem eszmékért, hanem kizárólag anyagi érdekeikért harcolnak. Ennél fogva, minél inkább kötődünk egy országhoz anyagi szempontból, az az ország annál inkább érdekelt fennmaradásunkban és gyarapodásunkban […], a számok azt mutatják, hogy kereskedelmünk, érdekeltségeink és egész gazdaságunk elválaszthatatlanul kötődik Törökországhoz, Németországhoz és az Osztrák–Magyar Monarchiához.” A szöveg későbbi részében Radoszlavov pontról pontra összehasonlította a két oldal ajánlatát, illetve a különböző szövetségek oldalán történő hadba lépés előnyeit és kockázatait, többek között kitérve arra is, hogy „Németország azonnal beszüntetné a bolgár tojás és megnehezítené a bolgár dohány importját”, ezzel súlyos csapást mérve a gazdaságra.

Utólag persze mondhatjuk, hogy hiábavaló volt a gondos mérlegelés, végül Bulgária és szövetségesei vereséget szenvedtek, az ország pedig újabb területekről volt kénytelen lemondani Románia, Szerbia és Görögország javára – ettől még dicséretes igyekezet volt nyíltan közzétenni a háború megindításának részletes indokait, és nem semmitmondó szólamok mentén vinni az országot a háborúba.