Lázár, Olimpia
-2 °C
3 °C

Nyilas Pufi szobrot kapott. Vagy mégsem?

konok tamás
2015.11.13. 18:17
„A zsidó a mai kormányrendszer ellensége” – szögezte le 1940-ben az antiszemita történész-miniszter, a korban csak „Nyilas Pufi” gúnynéven emlegetett Hóman Bálint, akinek most állami pénzből akartak szobrot állítani Székesfehérváron. A világháború után háborús bűnösként elítélt Hómant a közelmúltban rehabilitálták, és akadémiai tagságának jelképes visszaállítása is napirendre került. Emiatt rendeztek most konferenciát az MTA székházában, ahol erős érvek hangzottak el amellett, hogy ez miért is lehetetlen.

Hóman Bálint, a két világháború közötti történész és kultuszminiszter idén tavaszi bírósági felmentése az MTA-t is nehéz helyzet elé állította. Néhányan azt remélték, hogy a bírósági felmentés után erkölcsi és politikai tisztázás is jön majd, és az Akadémia is visszafogadja előbb-utóbb az onnan 1945-ben szélsőjobboldali politikai tevékenysége miatt eltávolított Hómant.

A zsidókérdés nem nagyon izgatta

A Hóman rehabilitálásáért már többször felszólaló történész, a kormány Veritas Intézetében dolgozó Ujváry Gábor a Magyar Tudomány Ünnepén tartott akadémiai konferencián az eddiginél szélesebb tudományos nyilvánosság előtt csaphatott össze a tisztára mosást ellenzőkkel. Utóbbiakat Ungváry Krisztián képviselte; a két történésznek az ügy kapcsán már korábban is voltak csörtéi.

Nem célom a szerecsenmosdatás

– kezdte előadását Ujváry, aki felütésként azt mondta, azok a történészek, akik a Horthy-korszak egészét negatívan ítélik meg, sokszor csak a ma politikailag korrekt szempontokat vetítik vissza a múltba. Szerinte, bár voltak rossz dolgok is, amelyeket nem szabad tagadni, ez a korszak a magyar tudományos és művészeti élet aranykora volt, és ez Hómannak is köszönhető.

A Gömbös Gyula barátjaként a politikába kerülő neves történész a politikában ugyan általában rosszul vagy szerencsétlenül lépett – hangsúlyozta Ujváry –, de egyrészt „a mából könnyű okosnak lennünk”, másrészt pedig ő képes volt elkülöníteni a tudományos és a politikai nézeteit, amire „a mai történészek közül napjainkban csak kevesen képesek” — mondta a Veritas kutatója, aki szerint most inkább politikai támadásokról, és nem tudományos érvekről van szó.

Ujváry szerint Hóman a konzervatív hagyomány szerves folytatója, aki azonban pályája vége felé részben megtagadta ezeket az értékeket, és a szélsőjobboldali eszmék is megérintették. Nézete szerint magánéletében „szelektív antiszemita” volt, a zsidókérdés azonban nem túlzottan izgatta, és magánemberi magatartását példázza az is, hogy jó néhány zsidó üldözöttnek segített a nyilas uralom alatt.

Népellenes bűnök

Ungváry Krisztián szerint azonban kínos félreértés azt hangoztatni, hogy helytelen valakinek a személyét csak a zsidókhoz való viszonya alapján mérni, hiszen éppen az az alapprobléma, hogy egy olyan ember „nemzeti kanonizációjára” történik kísérlet, aki a nemzet egy részének jogfosztásában vállalt szerepet. A részérdemek a súlyos bűnöket nem ellensúlyozhatják, ezzel az erővel olyan baloldali figurák is kaphatnának szobrot, mint Marx vagy Aczél György, hiszen kisebb csoportoknak ők is kedveztek; ezt azonban nyilván a jobboldal sem kívánja – mondta.

Miközben szerinte Hómanon keresztül az egész Horthy-korszakot próbálják meg most szimbolikusan rehabilitálni, ez súlyos félreértésen alapszik: Hóman Bálintot a Fővárosi Törvényszék nem mentette fel teljesen a jogi vádak alól sem. Ők csak azt állapították meg, hogy a Szovjetunióval való 1941-es hadba lépésért nem lett volna szabad elítélni az akkori kultuszminisztert. Miközben jogilag abszurd érvekkel '46-ban belőle háborús bűnbakot kreáltak, az általa elkövetett népellenes bűncselekmények Ungváry szerint valósak voltak.

Hóman a bizonyítékok szerint kérés nélkül készített antiszemita tervezeteket, és részt vett a zsidótörvények megformálásában is. „A zsidókérdés kezelésében végre szakítani kell a kompromisszumok rendszerével. Tudatára kell ébrednünk végre, hogy a zsidó, ha kivételezett is, sőt a zsidószármazású és zsidókapcsolatú személy is ellensége kell hogy legyen a mai kormányrendszernek. Ha nem volna az, önmagát tagadná meg, becstelen volna. (...) Bármennyire behódolni lássanak is, természetükből következik a kérlelhetetlenség és ezért titkon mindig ellenük fognak dolgozni” – írta Hóman Teleki Pálnak „Rapszodikus gondolatok” címen, melyben szigorúbb, faji alapú zsidótörvényeket követelt.

Hóman végig fajpolitikai alapon állt, javasolta a zsidók kitelepítését, és a nyilasokkal versengve támogatta az antiszemita törvényeket. Az értelmiségi pályákon a zsidók „keresztényekkel” való kicserélésében és a sportélet zsidótlanításában is fontos szerepet játszott, de a rendszeres egyetemi zsidóverések ellen sem tett semmit. Oktatáspolitikusként a középiskolákra törvényi alap nélkül, önkényesen terjesztette ki a numerus clausust, és saját hatáskörben utasította az egyetemeket is, hogy szigorúbban járjanak el a zsidók felvételénél.

Ezzel egyrészt hozzájárult ahhoz, hogy a magyar felsőoktatást elöntse a hülyék áradata, másrészt megfosztotta az országot elitjének egy részétől.

A történeti értékelésekben sokak szerint Hóman antiszemitizmusának nem sok köze volt a '44-ben történtekhez, csak a németeknek tett gesztusokat a zsidótörvényekkel – hangzott el az MTA konferenciáján. „Való igaz, Hóman senkire sem kívánta rányitni a gázcsapot. Ahhoz viszont nevét, történészi és politikai tekintélyét adta, hogy faji definíciók alapján a magyar lakosság 6%-át alapvető emberi jogaitól megfosszák” – vitatta a bűneit relativizáló érveket Ungváry.

Hóman Bálintnak Székesfehérváron az Igazságügyi Minisztérium 15 millió forintos támogatásával készülnek szobrot állítani. Emiatt a Mazsihisz, a Zsidó Világkongresszus és a Történelemtanárok Egylete után legutóbb Colleen Bell amerikai nagykövet tiltakozott. A Hóman-szobor az Index információi szerint már elkészült, egyelőre azonban nem állították fel. Végleges döntésről nincs tudomásunk.