Lázár, Olimpia
-2 °C
3 °C

Tűzijátékkal ünneplik a sikertelen merényletet

2015.12.05. 15:28
Sokan joggal találják furcsának, hogy egy meghiúsult robbantásos merényletet tűzgyújtással ünnepelnek a britek, de mint mindennek, ennek is megvan a történelmi magyarázata.

A ma leginkább Bonfire Night (Örömtűz-este) néven ismeretes ünnep alkalmával Nagy-Britannia szerte máglyákat gyújtanak, az eget pedig tűzijátékok festik színesre. A jeles nap másik elnevezése a Guy Fawkes-est, ebből már könnyű megfejteni, hogy az ország ilyenkor az 1605. november 5-én meghiúsult lőpor-összeesküvés kudarcát ünnepli.

Mint köztudott, a Robert Catesby vezette katolikus összeesküvők I. (skót királyként VI.) Jakab uralkodó, valamint a teljes protestáns elit meggyilkolását tervezték oly módon, hogy óriási mennyiségű lőporral felrobbantják a Lordok Házának üléstermét. Tervük azonban lelepleződött, és a gyakorlati megvalósításban főszerepet játszó Fawkes-t a merénylet kitűzött napjának hajnalán letartóztatták. Őt és élve elfogott társait is rettenetes brutalitással végezték ki, de az ügy újabb lendületet adott a katolikusok üldözésének is, amelynek a következő hónapokban sok ártatlan hívő is áldozatául esett.

Akármilyen megdöbbentőnek is tűnik a lőpor-összeesküvés kudarcát tűzzel és robbanásokkal ünnepelni, a hagyományt egészen az események utáni napokig lehet visszavezetni. Ahogy elterjedtek a hírek, az anglikán egyház hálaadó istentisztelet keretében köszönte meg az égieknek a „gaz katolikusok” bukását, számos helyen pedig örömtüzeket gyújtottak. Néhány hónappal később már törvény írta elő, hogy Fawkes-ék csúfos végére az évfordulón országszerte megemlékezzenek.

Puskaporos hangulat

A forrásokból tudjuk, hogy a következő években Anglia legtöbb városában máglyákkal, prédikációkkal, katonai felvonulásokkal és más vigasságokkal emlékeztek meg a Guy Fawkes-estről. Az általános jókedv mellett azért volt ezeknek az évfordulóknak egy fenyegető éle is a katolikusok, és más, az államrend ellen lázadó kisebbségek ellen.

Valódi tűzijátékokról ekkor még nem beszélhetünk, de a jónép akkor sem lehetett meg látványos és hangos szórakozás nélkül, ezért a szervezők egyszerűen lőport robbantottak fel (1607-ben Canterburyben például 48 kilogrammnyit gyújtottak meg), máshol kisméretű, égő, kátránnyal töltött hordókat rugdostak egymásnak az emberek.

A maihoz hasonló rakéták és petárdák két-három évszázaddal később kezdtek elterjedni, a 18. század vége felé pedig már az is szokásban volt, hogy a tehetősebbek saját tűzijátékokat rendeztek. A békés viktoriánus korra már elhalványodott a katolikusokkal szembeni gyűlölet emléke, így az ünnep is veszített népszerűségéből, vallási töltetét is szinte teljesen elvesztette.

A 20. században aztán fokozatosan újra egyre népszerűbb lett a köznyelvben ekkor már inkább Örömtűz vagy Tűzijáték-este néven emlegetett megemlékezés, nem függetlenül attól, hogy egyre olcsóbbak és könnyebben beszerezhetők lettek a különféle pirotechnikai eszközök. Ma már persze nem számítana politikailag korrektnek a „gaz pápisták” megleckéztetéséről dalolni a lobogó máglyák mellett, de a Guy Fawkes kivégzéséről szóló énekek és mondókák még ma is népszerűnek számítanak a felnőttek és a gyerekek körében.