Jusztina
10 °C
27 °C

Magyarok szervezhették be a hidegháború hírhedt kettős ügynökét

GettyImages-505808502
2016.07.09. 18:52 Módosítva: 2016.07.09. 18:53
Kondor Vilmos, a méltán népszerű krimik szerzője hosszas nyomozás után jutott arra a következtetésre, hogy a cambridge-i ötök talán leghíresebb tagja, Kim Philby átállításában fontos szerepe volt honfitársainknak. Több éves kutatómunkájának eredményét a BBC History júniusi számában tárja az olvasók elé.

Ki volt Kim Philby?

Harold Adrian Russell „Kim” Philby, a 20. század méltán leghírhedtebb hírszerzője 1912-ben született Indiában, apja a híres orientalista St. John Philby volt, aki kulcsszerepet játszott Szaúd-Arábia létrejöttében. Philby 1933-ban végzett a Cambridge-i Egyetemen, ekkor már osztotta a kommunizmus eszméjét, és úgy döntött, hogy ezért harcolni is kész. 1930 és 1934 között sok időt töltött Európában, 1934-ben Bécsben került kapcsolatba az NKVD-vel, és még ebben az évben, Londonban be is szervezték. Már a szovjetek ügynökeként került a polgárháborús Spanyolországba a Times tudósítójaként, majd hazatérése után az MI6-hoz csatlakozott, és egyre magasabbra emelkedett.

A háború után először Törökországba került, majd Washingtonba, ahol szoros barátságot kötött a CIA vezető kémelhárítójával, James Jesus Angletonnal. Ekkor már a „cambridge-i ötök” gőzerővel dolgoztak, és a szintén Washingtonban szolgálatot teljesítő, az atomtitkok után szaglászó Donald Mclean talpa alatt forró lett a talaj – 1951 tavaszán Guy Burgess társaságában Moszkvába szöktek.

Philby is gyanús lett, megvádolták, hogy együtt kémkedett a két hírszerzővel. Sikerült tisztáznia magát a nyomozás során, de az MI6 kötelékéből távoznia kellett. Ekkor újságíróként kezdett el dolgozni, majd 1955-ben Harold Macmillan brit miniszterelnök hivatalosan is felmentette Philbyt a vádak alól, aki Bejrútba utazott, hogy onnan tudósítson brit lapokat – ekkor már semmiféle értéket nem képviselt megbízói számára. 1961-ben Anatolij Golicin, a KGB őrnagya átállt, és mivel sokat tudott a Szovjetunió nyugati ügynökeiről, Philby – a lebukást elkerülendő – 1963-ban Bejrútból Moszkvába szökött, és ott is halt meg 1988-ban, számkivetettként – ugyanis a KGB végig azt feltételezte róla, hogy kettős ügynök.

Amikor könyveinek, elsősorban a A budapesti kém című regényének anyagának gyűjtése közben Kondor rendre magyar vagy magyar hangzású nevekkel találkozott Kim Philby élettörténetében, kezdetben nem tulajdonított ennek nagy jelentőséget. Végtére is Philby többször beutazta Európát és pályafutása alatt számtalan emberrel került kapcsolatba, természetes, hogy köztük magyarok is voltak. A gyanú, hogy ennél többről van szó, szép lassan erősödött meg Kondorban, miután szembesült azzal, hogy a Philby kettős ügynökké válása szempontjából kulcsfontosságú, 1929 és 1937 közti időszakban „mindenütt magyar arcot látunk felbukkanni, magyar hangot hallunk megszólalni”.

Az első igazi nyomot az jelentette, amikor az egykori MI6 hírszerző, Tim Milne (a Micimackó szerzője, A. A. Milne unokaöccse) 2014-ben megjelent, Philbyről írt könyvéből kiderült, hogy a későbbi szovjet ügynök 1929-ben egy magyar festő, Szegedi Szűts István társaságában utazta be Anglia Black County nevet viselő, szénbányászattal és acéliparral foglalkozó, Birminghamtől nyugatra fekvő középső vidékét.

Mint Milne ragyogó stílusban megírt könyvéből kiderült, az expresszionista festőművész neve nem Szigetti Szuts volt, hanem Szegedi Szűts István. Az 1893-ban, Budapesten született festő neve ma már csak keveseknek mond bármit is, de a harmincas évek elején többek között a magyar kormány támogatásával készített el egy remekbeszabott rajzfilmet, kiállított Londonban, rajzolt két „szavak nélküli regényt” – Kondorban él a gyanúperrel, hogy ő ismertette meg a témára egyébként eleve fogékony Philbyt a kommunizmus eszméjével.

Szegedi Szűts 1929-ben érkezett Angliába kiállítását megszervezni, abban az évben, amikor Philby a „magyar festő” társaságában meglátogatta a Black Countryt, méghozzá motorbiciklin. Az erősen elmaradott, tizenkilencedik századi viszonyokat idéző utazás mélyen felkavarta Philbyt. Nyomorban élő munkáscsaládoknál laktak, velük ettek, testközelből megtapasztalhatták, mit művelt a gazdasági világválság a legkiszolgáltatottabbakkal. Philby már ekkor, tizenhét évesen megfogalmazta harcának jelmondatát: „A gazdagok átkozottul gazdagok lettek, a szegények pedig átkozottul szegények.” És attól kezdve minden, amit tett, ezen a helyzeten volt hivatott változtatni.

Feltehetően soha nem tudjuk meg, hogyan keveredett egymás mellé Szegedi Szűts és Philby, mert Philby egyetlen szóval sem emlékezett meg az eseményről, ahogyan későbbi közös útjaikról sem, sőt soha le sem írta Szegedi Szűts nevét, csak „a magyar”-ként utalt rá. Ennek ellenére Szegedi Szűts jelentős és fontos szerepet tölthetett be az életében, mert a frissen nagykorúvá vált Philby első útja 1930 húsvétján Magyarországra vezetett. Motorbiciklivel érkezett, de hogy merre járt, homály fedi, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy Szegedi Szűts társaságában jutott el az Alföldre és Szabadka környékére, ahol a Black Countryhoz nagyon hasonló viszonyokkal találkozhatott, csak éppen nem az ipari munkások, hanem a kétkezi parasztok életét láthatta a saját szemével.

Philby ugyanabban az évben még egyszer megjelent Budapesten, ezúttal Tim Milne társaságában, akivel először a Király utcában béreltek lakást, majd egy autószerelő műhelyben ütöttek tábort, amelynek nem más volt a tulajdonosa, mint Szegedi Szűts György. Philby és Milne remekül érezték magukat a fővárosban: rántott húst ettek, úsztak a Dunában, amelyből egy részt uszoda gyanánt választottak le és használtak akkoriban, megnézték A kék angyalt (az 1930-as, Heinrich Mann regényéből készített német hangosfilm Marlene Dietrich első nagyobb sikere volt), sétáltak a Margitszigeten, és Milne memoárja szerint Philby egyetlen egyszer sem adta jelét egyre erősödő politikai meggyőződésének. Szegedi Szűts neve sem bukkant fel soha többé; ha volt a harmincas évek közepén Angliában letelepedett festőnek titka, 1959-es halálakor a sírba vitte magával. Philbynek a munkásosztály és a kommunizmus iránti elköteleződése pár évre rá Bécsben talált újabb megerősítésre, ahol két magyar is tevékeny részt vállalt Philby öntudatra ébredésében és kémmé válásában.

Egy csábító ajánlat

Amikor 1933-ban Philby Bécsbe érkezett, már úgy érezte, hogy a szocializmus nem nyújt megoldást a munkásosztály problémáira, egyedül a kommunizmus, és ebbéli eltökéltségében jelentős szerepet játszhatott, hogy egy évvel korábban, 1932-ben élőben hallhatta Hitlert Münchenben, természetesen Milne társaságában, és pontosan látta, mekkora veszélyt jelent Európára a nácik hatalomra kerülése. Ezért – valamint az Osztrák-Magyar Monarchia egykori államai iránt érzett, megmagyarázhatatlan vonzalma miatt is – döntött úgy, hogy Bécsben a helye, ahol Engelbert Dollfuss szélsőjobboldali kormánya a parlament feloszlatása után szisztematikusan elkezdte lebontani a szociáldemokraták által elkezdett reformok sorát, különös tekintettel a fővárosra, amely az első világháború óta erősen kötődött a baloldali eszmékhez.

Philby gyakorlatilag egyetlen fillér nélkül érkezett Bécsbe, kezében egy címmel, amelyet a Komintern párizsi ügynökétől, egy bizonyos Louis Gibartitól kapott. A Gibarti név valójában nom du guerre (felvett, „háborús” név) volt, Gibarti ugyanis Dobos Lászlóként született 1895-ben. Bizonyára legenda, hogy az ajtót maga a család egyetlen leánygyermeke, a huszonhárom éves Alice nyitotta ki, mindenesetre a lány – pontosabban elvált asszony, aki másfél év házasság után vált el Karl Friedmann nevű, szocialista aktivista férjétől, nevét viszont megtartotta – azonnal felfigyelt a sármos, elegáns angol fiatalemberre. Nem véletlenül, Moszkva ugyanis ezért fizette őt. Alice Friedmann, azaz Litzi, a Szovjetunió „tehetségkutatója” volt: olyan fiatalokat hajtott fel, akik a párt és a szovjet ügy érdekében hasznosak lehetnek. Összekötője pedig nem volt más, mint Eisenberger Benjamin, akinek neve ma már ebben a formában talán nem sokat mond, ám sokkal többet, ha hozzáteszem: Eisenberger 1944-től a Péter Gábor nevet viselte, és 1932-ben Moszkvában szervezte be a GPU, a szovjetek hírszerzéssel és elhárítással foglalkozó politikai rendőrsége.

Philby azonnal fejest ugrott az aknamunkába és a szerelmi kapcsolatba Litzivel. A nála két évvel idősebb nőről mindenki állította, hogy szexuális ragadozó, ezért könnyen elképzelhető, hogy hamar levette a lábáról a nőket addig jobbára képekről és távolról ismerő Philbyt. A fiatalember angol útlevelének köszönhetően nagy hasznára vált a földalatti kommunista mozgalomnak: szabadon járhatott-kelhetett a határon át Csehszlovákia és Magyarország felé. Hogy hányszor járt futárként Budapesten, még csak sejteni sem lehet, de az országot jól ismerte, ismerősei is voltak, az éber Magyar Királyi Államrendőrség és az elhárítás pedig akkor sem állította volna meg, ha Kommunista kiáltvánnyal a kezében énekli részegen az Internacionálét a Parlament előtt, hiszen brit fiatalember volt, és mint ilyen per definitionem nem lehetett sem kém, sem kommunista.

Philby egyre jobban elkötelezte magát Litzi és az ügy mellett, állítólag még az 1934. február 12-én kezdődött Karl Marx Hof-i csatákban is részt vett, jóllehet csupán adagolta a lőszert a fegyvereseknek. (A szocialista és konzervatív-fasiszta erők közötti, februári felkelésként ismert összecsapás-sorozat bécsi helyszínén a magukat elbarikádozó szocialistákat és a környező munkáscsaládokat Dolfuss kancellár és szövetségesei tüzérséggel lövették.) A bécsi élmények mély és kitörölhetetlen hatást gyakoroltak rá, ahogy Litzire is, aki körül kezdett szorulni a hurok. Dollfuss rendőrsége rászállt a kommunistákra, és Philby tudta, csupán idő kérdése, hogy a rendőrök ismét megjelenjenek Litziért. Nem habozott, tette, amit egy brit úriember tesz ilyen esetben: február 24-én feleségül vette a nőt, aki brit útlevelet kapott, így könnyen el tudták hagyni az országot, és Angliába is gond nélkül léptek be.

A kör bezárul

A házaspár pénzügyi okokból a férfi anyjánál húzta meg magát, Philby pedig beadta jelentkezését a külügyminisztériumhoz. A napok eseménytelenül múltak egészen addig, amikor júniusban Litzi bemutatta őt egy barátnőjének, Edith Tudor-Hartnak (1908–1973), akit még Bécsből ismert, Edith ugyanis ott született, és vált a kommunizmus támogatójává. A főállásban fényképészként, mellékállásban az NKVD tehetségkutatójaként dolgozó Tudor-Hart 1934 júniusában közölte Philbyvel, hogy egy „kiemelkedően fontos ember” szeretne vele találkozni. Philby követte az utasításokat, és a megbeszélt időben a Regent Parkban leült egy padra egy alacsony, energiától vibráló férfi mellé, aki Ottóként mutatkozott be neki. Valódi neve azonban Arnold Deutsch volt, bécsi születésű és neveltetésű „illegális”, vagyis olyan hírszerző, aki a célországban semmiféle hivatalos státuszban nincs, ennek okán diplomáciai védelmet sem élvez.

Deutsch története páratlanul érdekes – és legalább annyira rejtélyes, mivel az elmúlt öt évtized során hosszú ideig abban sem sikerült megállapodni, hogy milyen nemzetiségű volt. Egészen addig, amíg Boris Volodarsky Stalin's Agent (Oxford University Press) című, az áruló Alexander Orlovról 2015-ben megjelent és megérdemelten hiánypótlónak tartott könyvében rendet nem vágott a Deutsch származása körüli vitákban. A korábbi feltételezésekkel szemben a legendás kém osztrák volt (Bécsben született 1904-ben), nem cseh, nem szlovák és nem is magyar, jóllehet anyja felvidéki származású volt, és Eisler Katalin néven született.

A Bécsben diplomát szerző Deutsch először Párizsba, majd Londonba ment, ahol oktatóként helyezkedett el a Londoni Egyetemen. Megérkezése után nem sokkal beszervezte Edith Tudor-Hartot, a nő cserébe néhány hónappal később tálcán szállította neki Philbyt – aki végül magával hozta a „cambridge-i ötök” maradék tagjait.

Magyar tartótiszt

Philby mélységesen tisztelte és szerette Deutschot, mégis fegyelmezett pártkatonaként vette tudomásul Deutsch visszahívását Moszkvába 1937 januárjában. (A sztálini tisztogatás akkor már nagyban dübörgött, ám Deutschnak valahogy sikerült ép bőrrel megúsznia. Sorsának további alakulásáról sokáig találgatások jelentek meg, az igazságot pedig Volodarsky derítette ki, miután megtalálta Deutsch leányát, aki jelenleg ma is Bécs huszadik kerületében él. Deutsch nagy valószínűséggel 1942 őszén egy Amerikába tartó hajón utazott, amelyet a németek elsüllyesztettek.) Philby mellé új tartótisztet neveztek ki, egy majdnem két méter magas, komor, hátrafésült hajú férfit, fogsorában arany foggal, tekintetében mély eltökéltséggel. Teodor Sztefanovics Malynak hívták a férfit, aki Mály Tivadarként látta meg a napvilágot Temesvárott 1894-ben. Mály vette át a tartótiszt szerepét, és Deutschcsal közösen irányították a „csodálatos ötös”-ként is ismert „camberidge-i ötök” csoportját.

Arra vonatkozó bizonyítékot Kondor egyelőre nem talált, hogy 1937 után is lett volna bármi köze Magyarországhoz, de a szovjet titkosszolgálati archívumok feltárása nélkül kizárni sem tudja a lehetőséget. Az sem kizárt, hogy a közeljövőben más forrásokból is újabb részletek derülhetnek ki a 20. század talán leghíresebb kémjének, Kim Philbynek magyarországi kapcsolatairól.

A cikk teljes terjedelmében, további izgalmas adalékokkal, a nyomozás részleteivel a BBC History 2016. júniusi számában olvasható, amely most újra kapható az újságárusoknál, megrendelhető a kiadótól vagy letölthető digitális formátumban is az ismert szolgáltatók kínálatából.