Egyszer volt Kaliforniában ürgeháború
További Történelem cikkek
- 30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben
- A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
Miközben 1918 tavaszán az amerikai katonák átestek az első világháború franciaországi frontján a tűzkeresztségen, az Egyesült Államok egy másik nyugati frontot is nyitott Kaliforniában, ahol – elsősorban gyerekkatonák bevetésével – közel hasonló hevességű harcok zajlottak. Az ellenség viszont a német katonák helyett egy a mókusfélék családjába tartozó rágcsáló, a kaliforniai ürge volt.
Szó se róla, a mókás küllemű állat a vetemények megdézsmálásával valóban komoly károkat okozott a mezőgazdaságnak, ezt a korabeli becslések évi 30 millió (mai értéken közel félmilliárd) dollárra tették. A cél tehát adott volt, és a későbbi elnök, Herbert Hoover vezette Amerikai Élelmiszer-ellenőrzési Hivatal a helyi politikai és mezőgazdasági tisztviselőkkel együttműködve nagyszabású akciót indított az ürgék kiirtására.
Az állam háborús vésztartalékából 40 ezer dollárt szabadítottak fel az ürgeháború költségeire, ebből több tízezer plakátot és 50 ezer röplapot nyomtattak, amelyek hangvétele az országot amúgy is elborító háborús propagandához igazodott: az ürgék hadseregéről, frontról, veszteségekről, offenzíváról, a legmodernebb fegyverek bevetéséről beszéltek. Mi több, a rágcsálókat előszeretettel ábrázolták jellegzetes német csúcsos sisakban vagy Vilmos császáréhoz hasonló bajusszal.
Farokbemutató verseny
A harcra azonban nem a katonakorú férfiakat, hanem az ilyen célra könnyebben mozgósítható gyerekeket buzdították elsősorban. A tájékoztató füzetekben rajzos ábrákon okították az általános és középiskolás korú gyerekeket, hogyan kotyvasszanak otthon sztrichnines vetőmagot (azért hozzátették, hogy csak óvatosan a mérgekkel), amelyet az ürgelyukak környékén kell kiszórni, de az egyéb gyilkolási módszereket – lelövés, vízbe fojtás, sőt mérges gáz – is ismertették.
A harctéri győzelmek igazolásának módjaként az ürgefarkak levágását és bemutatását jelölték meg, az iskolák között pedig pénzjutalommal járó versenyt hirdettek a legtöbb ilyen trófea begyűjtésére. A kampány csúcspontja az ürgék párosodási szezonjának idejére időzített, április 29-étől május 4-ig tartó Ürgehét volt, ezt szánták a döntő offenzívának, ám az elégedett tisztviselők később azt jelentették, hogy a gyerekek lelkesedése a kampány lezárultával is örökre töretlennek tűnik.
Az Ürgehét végére a begyűjtőhelyekre 104 509 ürgefarkat adtak le, de úgy becsülték, hogy ennek akár többszöröse is lehet az ellenség valós vesztesége. A lelkesedés valóban nem apadt, az év második felében egy megyei akció során egy lány 3780, egy fiú pedig 3770 ürgefarkat szolgáltatott be, a hatóságok pedig összességében nagy sikernek könyvelték el az akciót.
Utólag azonban azt kell mondanunk, a kaliforniai gyerekek hadserege csupán csatát, és nem háborút nyert, a szembenálló fél kifogyhatatlan és gyorsan reprodukálódó élőanyag-tartalékai miatt ugyanis hamar visszanyerte kezdeményezőkészségét, s az ürgék ma is a kaliforniai mezőgazdaság egyik legnagyobb problémát jelentő kártevőinek számítanak.