Salamon
12 °C
13 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Heidegger antiszemitább volt, mint hittük

2017.02.05. 05:30
Évtizedek óta vita tárgya, milyen szoros eszmei-politikai meggyőződés fűzte Martin Heideggert, a 20. század egyik legjelentősebb filozófusát a náci rezsimhez és az antiszemitizmushoz. Nemrég megjelent leveleiből kiderül: a zsidók gyűlöletét nemcsak filozófusként, de magánemberként is vallotta.

Heidegger szerepét sokan, sokféleképpen mentegették az utóbbi évtizedekben, volt, aki úgy tartotta, ugyan részt vett a nácizmus elfogadottságának növelésében egyetemi körökben, de politikai aktivitása már a nácik hatalomra jutását követően csökkent, antijudaista nézetei pedig „csupán” szellemfilozófiáját érintették.

Tagadhatatlan tény azonban, hogy 1933 áprilisában átvette a rektori posztot a „Németellenes szellem ellen” című antiszemita plakátot a Freiburgi Egyetemen elhelyezni nem engedő és emiatt felmentett elődjétől, Wilhelm von Möllendorfftól. Alig tíz nappal később belépett a náci pártba, az NSDAP-be is, amelynek a háború végéig tagja maradt.

Nyilvános beszédekben, nyilatkozatokban támogatta Hitlert, akitől azt várta, hogy az egyetemeket és a teljes németség létfeltételeit új alapokra fogja helyezni. Ám még ugyanazon év decemberében fokozatosan visszavonult, majd 10 hónap után át is adta a rektori hivatalt, katedráját azonban megtartotta.

Magatartását és nézeteit új megvilágításba helyezte a néhány éve közzétett ún. „Fekete füzetek” gondolati naplóinak néhány részlete. A füzeteket 1931 és 1969 között vezette eszméiről, közéleti és filozófiai kérdésekről, s bennük egyebek mellett a „világjudaizmust” kárhoztatta a nyugati modernitás elkorcsosulásáért, antiszemitizmusa pedig szerves részét képezte szellemi konstrukciójának.

Nemrégiben kiderült az is, hogy magánemberként sem állt tőle távol a zsidók szidalmazása és az összeesküvés-elmélet: publikálták azon levelek egy részét, amelyeket testvérével, a bankár Fritz Heideggerrel váltott 1930 és 1946 között. A több mint 500 levelet eddig a marbachi Német Irodalmi Archívumban őrizték, a Heidegger-család azonban csak most járult hozzá részbeni közlésükhöz.

A levelezést tartalmazó kötetről (Heidegger und der Antisemitismus, Verlag Herder, Freiburg, 2016) a Die Zeitben Adam Soboczynski és Alexander Cammann által írt részletes elemzésből kiderül, hogy a filozófus meggyőződéses antiszemita volt, a politikai eseményeket élénken követte, és már jóval a hatalomra jutásuk előtt szenvedélyesen támogatta a nemzetiszocialistákat.

Hasonló Hitlerhez?

Martin Heidegger 1931 karácsonyán Hitler Mein Kampfját küldte karácsonyra a nála öt évvel fiatalabb Fritznek, és levelében Hitler „kivételes és rendületlen politikai ösztöneit” magasztalta. A Franz von Papen kancellár által 1932 júniusa és decembere között vezetett jobboldali kisebbségi kormányt olyan színben tüntette fel, mintha a zsidók összeesküvése révén jött volna létre.

1933. április 13-án (azaz bő egy héttel azelőtt, hogy rektorrá választották volna) Hitlert éltető sorokat fogalmazott öccsének írott levelében: „Nap nap után látszik, milyen jelentős államférfivá válik Hitler. Népünk világa és a Reich átalakulóban van, s akinek van szeme a látásra, füle a hallásra, és szíve a cselekvésre, az felserken és lázas izgalom lesz rajta úrrá.”

Fritznek írott levelei jelzésértékűek, hiszen – a filozófus egykori tanítványa és szeretője, Hannah Arendt 1952-es tanúskodása szerint – ő volt az „egyetlen barátja”. Martin mindent elkövetett, hogy a weimari köztársasággal szemben ellenséges, ám a nácikat is szkeptikusan szemlélő Fritzet meggyőzze igazáról, erről azonban 1934-ben már szemmel láthatólag letett. Fritznek ugyan kevés levele maradt fenn, de az 1933. április 3-án kelt gondolattársítás igen árulkodó: „Nem tudom, hogy érzékcsalódás-e vagy sem, de Hitler néhány mostani póza és tekintete a képeken rád emlékeztet. Már maga ez a párhuzam is időnként arra a következtetésre vezet engem, hogy Hitler kivételes egyéniség.”

A filozófus leveleiben egyébként 1916-tól tetten érhető a zsidók kárhoztatása, „kultúránk és egyetemeink elzsidósodása” ellen szerinte a „német fajnak” fel kell lépnie. 1933 áprilisában a munkaterhei növekedéséről panaszkodva érzéketlenül jegyzi meg: „három zsidó tűnt el a tanszékemről”. Bár a levelekhez bevezetőt fűző unokája, Arnulf Heidegger szerint korabeli diákjainak kritikus és bátor előadásokat tartott, leveleiben nem távolodott el a nemzetiszocialista eszméktől, még 1942-ben, 1943-ban, sőt 1945-ben is a bolsevizmus és az amerikanizmus elleni védekezés fontosságát fejtegette.

A háború után saját magát és országát is rendre áldozatszerepben tüntette fel, az egyetemen belül állapotokat rosszabbnak tartotta a náci időknél, a németek keleti területekről történő kitelepítése pedig szerinte meghaladta valamennyi 1945 előtti „szervezett bűntettet”. A tanítástól eltiltott, a „nácik követőjének” besorolt Heideggert csupán 1951-ben engedték ismét az egyetem közelébe, 1967-ig több-kevesebb rendszerességgel órákat is adott, végül 1976-ban hunyt el.