Gyöngyi
5 °C
14 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Kihalt emberfajta génjei segítik a tibetieket

2017.02.06. 16:10

A Tibeti-fennsík a maga 4500 métert is meghaladó tengerszint feletti átlagmagasságával az egyik utolsó, létfenntartásra alkalmas vidéke volt az egybefüggő szárazföldi területeknek, ahol az ember megtelepedett. Sokáig úgy gondolták, az első állandó települések e kietlen vidéken csak a mezőgazdaság kialakulása után, valamikor 5-3 ezer évvel ezelőtt jöttek létre, ám a legújabb kutatások szerint már legalább 7400 éve éltek embercsoportok a fennsíkon.

Az igazán nagy kérdés azonban az, hogy miként voltak képesek túlélni a zord körülményeket a tibetiek ősei. Az ember ugyan pont kiváló alkalmazkodóképessége miatt tudta az egész bolygót meghódítani, azonban az ilyen nagy magasságokban való huzamosabb tartózkodás életveszélyes elváltozásokat okoz az emberi szervezetben – legalábbis a legtöbbünkében. Az oxigénhiányos környezetre ugyanis testünk a hemoglobin fehérje és a vörösvértestek túltermelésével válaszol, ez pedig a vér besűrűsödését, szívrohamot vagy agyvérzést is okozhat.

A tibetieknél azonban nem jelentkeznek ezek a hatások, mégpedig egyik génjük, az EPAS1 különlegessége miatt. A gén „normális” változata felelős a hemoglobin túltermelésének beindításáért, a tibeti populációban elterjedt variáns viszont csak kis mértékben reagál a körülményekre.

A legmodernebb módszerekkel folytatott kutatások pedig azt is kiderítették, hogy ez a mutáció nem egyszerűen az evolúció terméke, hanem kívülről került a Tibeti-fennsíkot meghódító embercsoportok génállományába, mégpedig a Homo sapiens távoli unokatestvérétől, az úgynevezett gyenyiszovai embertől. A nagyjából 50 ezer évvel ezelőtt kihalt emberfajtához kapcsolódóan jóval kevesebb lelet került elő, mint a vele egy időben élt neandervölgyiekről (és persze a Homo sapiensről), így azt egyelőre nem tudjuk, a génvariáns a gyenyiszovaiak számára is lehetővé tette-e a nagy magasságban folytatott életet, vagy ez a képesség csak a két embercsoport keveredéséből született utódokra jellemző.