Etelka, Aletta
-5 °C
0 °C

Vöröslámpás ház is volt a budai Vörös Sün

2017.02.12. 07:38

Budapest bizonyosan legrégebbi eredetű és ma is használatban álló épülete nemcsak természetszerűen hordozza magában a budai vár történelmét, hanem a legek mellett számos történelmi nevezetesség is kötődik hozzá. Már az épület címe – Hess András tér 3. – is árasztja a történelmi levegőt, az első magyarországi könyvnyomtató nevét viseli, aki 1473 pünkösdjén valahol ennek a háznak a közelében nyomtatta ki a Chronica Hungarorumot, a Budai Krónikának is nevezett első nyomtatott könyvünket. A krónika két részben tárgyalja a magyar történelmet: az első rész szövege több önálló történeti mű összeolvadásából jött létre, a második szakasz I. Lajos halálától Mátyás moldvai hadjárata utánig, 1468-ig tart. Aki látni akarja a becses relikviát, annak sem kell sokat sétálnia a Hess András tértől – a közeli Országos Széchényi Könyvtár több példányt is őriz belőle.

A Vörös Sün ház a Hess András téren
A Vörös Sün ház a Hess András téren
Fotó: LECHNER NONPROFIT KFT. DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT / VÁTI / FORTEPAN

Építészettörténészek a gótikus ablakmaradványból megállapították, hogy az eredeti ház már emeletes volt és 1260 körül épülhetett. Első lakóiról nincsenek ismereteink, azt viszont tudjuk, hogy még félig-meddig új korában, az 1300-as évek első felében igen rangos tulajdonosa volt: Kont Miklós (? –1367. április vége). A jeles férfiú 1345 és 1351 között Nagy Lajos király pohárnokmestere volt. (A pohárnokmester a király legbizalmasabbjai közé tartozott – a cím viselője zászlósúr volt.) Ő lett az uralkodó egyik vezető diplomatája, majd Kont vezette Nagy Lajos második itáliai hadjáratát, később egyszerre töltötte be az erdélyi vajda és a nádor tisztét. A család genealógusa szerint az ő unokája volt az a Kont Pál, akinek a fia felvette a Pálffy nevet – ily módon a ház az egyik legpatinásabb magyar arisztokrata famíliához is kötődik.

Ereklyetartó

Kont Miklós özvegye az épületet a csatkai pálos kolostornak adományozta, s egy rövid ideig e ház falai között őrizték Remete Szent Pál (test)ereklyéjét is. Az ereklye meglehetősen hányatott utat járt meg. A 4. században, Egyiptomban elhunyt remete csontjait a 12. században Konstantinápolyba vitték, majd 1240-be Velencébe kerültek. Nagy Lajos annyira kedvelte a pálos rendet, hogy megfogadta, ha sikerül győzelmet aratnia Velence felett, a szent ereklyét a pálosoknak adja. A szent maradványainak nagyobb részét 1381 októberében szállították Budára, majd onnan kerültek a budaszentlőrinci főmonostorba. Ennek emlékére a középkor végéig az épületet „Remete Szent Pál testét őrző háznak” hívták, és erről nevezték el ekkoriban Szent Pál utcának a mai Fortuna utcát.

Érdekes módon a következő három évszázad háztörténetéről már alig tudunk. Bár a magyar középkorból viszonylag kevés írásos dokumentum maradt fenn, arról oklevelek vallanak, hogy a 15. században iparosok bérelték – többek között egy asztalos és egy ablakkészítő.

A következő feljegyzés már Buda 1686-os visszafoglalásához kötődik. Az épület előtt esett el szeptember 2-án a budai vilájet utolsó török kormányzója, Abdurrahmán Abdi Arnaut pasa. A híres albán származású katona nagy karriert futott be: volt Bagdad kormányzója, majd Egyiptom helytartója, a boszniai vilájet kormányzója, 1682-tól Buda helytartójának nevezték ki, két évre rá pedig az egész hódoltság ura. Az emlékét őrző háromnyelvű tábla is a várfal egy közeli szakaszán áll: „A 145 éves török hódoltság utolsó budai helytartója vezír Abdurrahmán Abdi Arnaut pasa e hely közelében esett el 1686 nyárutó hava 2 napján délután életének 70-ik évében. Hős ellenfél volt békesség vele!” – olvasható a magyar mellett oszmán-török és mai török nyelven.

Vidám élet

A Vörös Sün nevet 1696-ban kapta a ház – itt működött az ugyanazon nevű hétszobás fogadó –, akkor ez volt az egyetlen „professzionális” szállóhely Budán. A tulajdonos okosan élt az adottsággal: az épület kertjében népszerű táncesteket rendeztek. Ekkorra már olyan híre volt a Vörös Sünnek, hogy az 1760-as években egy osztrák színigazgató a tánctermet egy színpaddal is kibővítette, ennek köszönhetően Budán elsőként itt tartottak színházi előadást.

A Vörös Sün 1805-ig működött vendégfogadóként, de falai között és kertjében vidám élet zajlott: itt működött az ország egyetlen gyermekszínháza, a Verner színház. A gyermekek nem csak itt, a Hess András téri épület nagytermében és nem csak gyermekközönségnek játszottak nagy sikerrel egész estét betöltő színdarabokat. A 6–14 éves gyermekek sikeres vidéki turnéiról Eszterházán is megemlékeztek.

Az ingatlant 1773-ban Nepauer Mátyás budai építőmester vette meg, aki a színpadot bálok lebonyolítására is alkalmas tánctérré szerette volna átalakítani. Ez a terve azonban nem valósult meg, ugyanis kérelmét a budai városi tanács elutasította. II. József 1783-ban elrendelte, hogy a kormányszékek Pozsonyból Budára költözzenek. Mivel a Vörös Sün ekkorra már kicsinek és korszerűtlennek találtatott, a magisztrátus felszólította a tulajdonost az épület bővítésére, de az nem tudott vagy nem akart a felszólításnak eleget tenni. Ekkor a fogadó működtetési joga máshoz került. Valamennyit bővített rajta – az egyik szobájában néhány évig fogorvosi rendelő is működött.

A ház 19. századi történetéről különösebb érdekességeket nem jegyeztek fel és a 20. század első fele is inkább rontott, mint javított a hírnevén: a két világháború között vöröslámpás házként működött, amíg 1938-ban a hatóság a műintézményt be nem záratta. Az épületet 1959-ben, majd a rendszerváltás után is renoválták, így ma nagyjából régi fényében tündököl, földszintjén pedig az egykori fogadó nagyon távoli leszármazottjának is tekinthető bolt és kávézó működik.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!