Erzsébet
1 °C
4 °C

A bárányok már 135 éve is hallgattak

DV1327778 1
2017.02.15. 09:14

Ha néhány jellemző dolgot kellene felsorolnia Új-Zélandról, a legtöbb ember hamar eljutna a bárányokig – nem véletlenül, ugyanis a birkanyájak nemcsak a szigetország festői tájainak jellemző kellékei, hanem gazdaságának fontos pillérei is. Új-Zéland ma a világ legnagyobb birka- és bárányhús exportőre, az ország termelésének több mint 90 százaléka külföldi piacokon kerül értékesítésre.

Ma persze nem számít különlegesnek, hogy a világ – az ebben az esetben akár szó szerint is érthető – másik végéről szállítanak romlandó élelmiszereket az erre igényt mutató piacokra, azonban a 19. század végéig erre nem léteztek megfelelő módszerek. Pedig kereslet lett volna, az ipari forradalom után megugrott népességű Nagy-Britanniában például sem elég alkalmas föld, a vidéki lakosság városokba vándorlása miatt pedig elég munkás kéz sem volt elegendő mennyiségű hús előállításához.

Ott volt viszont Ausztrália és Új-Zéland, ahol bőven voltak kiterjedt legelők, azonban a húst csak – rettenetesen költséges és sok munkát igénylő módon – „lábon” vagy konzervként, esetleg sózva-szárítva tudták eljuttatni a több hónapos hajóútra fekvő Európába. Mivel az 1870-es években már léteztek fagyasztó berendezések, többeknek megfordult a fejében, hogy valamilyen módon ezek segítségével oldják meg a problémát, azonban 1882-ig e kísérletek kudarccal zárultak.

Az áttörés egy William Soltau Davidson nevű, Ausztráliában és Új-Zélandon több mint egymillió hektár felett rendelkező, Nagy-Britanniában élő intézőhöz fűződik, aki a New Zealand and Australian Land Company megbízásából vizsgálta meg a fagyasztva szállítás lehetőségeit. Davidson egy kiszuperált utasszállító hajót vett bérbe, amelyet egy az egész rakteret a fagypont alá hűteni képes, széntüzelésű berendezéssel szereltetett fel. A Dunedin nevű hajó Port Chalmers kikötőjében horgonyzott le, ahová vasúton, jegesládákban szállították a levágott állatokat, majd a raktérben fagyasztották le őket.

A Dunedin Port Chalmers kikötőjében
A Dunedin Port Chalmers kikötőjében
Fotó: Wikipedia

Új-Zéland betör a világpiacra

Apróbb technikai gondok ellenére a Dunedinen közel 10 ezer állat földi maradványait fagyasztották le, majd a hajó 4331 birkával, 598 báránnyal (nem ivarérett juhval), 22 sertéssel, több ládányi fácánnal, nyúllal és baromfival, valamint 2226 báránynyelvvel a fedélzetén futott ki Anglia felé 135 éve, 1882. február 15-én. A napi három tonna szénnel működő hűtőberendezés üzemeltetése állandó tűzveszélyt jelentett, ráadásul a trópusokon hosszú ideig szélcsendben veszteglő hajón magának a kapitánynak kellett élete – de legalábbis a lefagyástól veszélyeztetett testrészei – kockáztatásával új lyukakat vágni a hideg levegőt keringető csővezetékben.

Végül 98 napos út végén ért a Dunedin Londonba, ahol a minőségi húsra kiéhezett vásárlók szinte rávetették magukat a szállítmányra, amelyet közel 8 ezer fontért értékesítettek (ez ma nagyjából 130 millió forintnak felelne meg), de ennél is fontosabb, hogy ebből a cég profitja a költséges megoldások és a problémák ellenére is majdnem 5 ezer fontra rúgott. Nem csoda, hogy a Dunedin egyik testvérhajóját haladéktalanul elkezdték átépíteni erre a célra, és a következő öt évben már 172 fagyasztott hússzállítmány érkezett Új-Zélandról brit földre, 1957-ben pedig a szigetország már évi 14 millió bárány és birka húsát küldte Nagy-Britanniába.

A történelmi utat végrehajtó Dunedin sorsa viszont szomorú fordulatot vett, kilenc sikeres forduló után 1890-ben nyom nélkül eltűnt a déli óceánokon. A vizsgálat azt valószínűsítette, hogy jéghegynek ütközött.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?