János, Pál
19 °C
34 °C
Index - In English In English Eng

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

50 éve emigrált Sztálin lánya nyugatra

2017.03.06. 17:00

Bombahírként robbant 50 évvel ezelőtt, március 6-án a bejelentés: Szvetlana Joszifovna Allilujeva, Sztálin 41 éves lánya emigrál. A hír Indiából röppent fel: indiai élettársa rituális temetésére kapott kiutazási engedélyt, onnan jelentette be, hogy nem kíván visszatérni a Szovjetunióba. Elhatározását az újdelhi amerikai nagykövetségen nyilvánította ki. Mint elmondta, a szovjet kormány különleges engedélyt adott neki, hogy Indiába utazzék és a „férje”, Bradzses Szingh hamvait a hindu hagyománynak megfelelően a Gangeszbe szórja. Keserűen tette hozzá, hogy mivel Szingh külföldi volt, Alekszej Koszigin, a minisztertanács elnöke korábban személyesen utasította el a kérvényét, hogy feleségül mehessen az indiai férfihoz.

Allilujeva egy hónapra kapott kint tartózkodási engedélyt, de már majdnem három hónap telt el, amikor a renitens viselkedés miatt rendkívül ingerült szovjet nagykövet kicsikarta belőle az ígéretet, hogy két nap múlva hazarepül. Búcsúfogadást adott neki, amely után szabályellenesen az útlevelét is odaadta az asszonynak. Ez az állásába került – ugyanis az akkori gyakorlat szerint a szovjet állampolgároknak Nyugaton a külképviseleten le kellett adniuk az útlevelet, amelyet csak visszainduláskor kaptak meg. Szvetlana az amerikai követségen ezzel igazolta személyazonosságát.

A nagykövetség azonnal felvette a kapcsolatot Washingtonnal, s miután egy külügyminisztériumi főosztályvezető engedélyezte a menedékjog megadását, a misszió másodtitkára kikísérte a repülőtérre. Akkorra jutott el a hír Foy David Kohlerhez, aki néhány hónappal korábban még moszkvai nagykövet volt, s a nevéhez fűződött a kubai rakétaválság után újabb mélypontra fagyott amerikai–szovjet kapcsolatok normalizálása. Kohler azonnal utasította a nagykövetséget, hogy tagadja meg az azilumot, és erről értesítette a washingtoni szovjet nagykövetet is. Allilujevának szerencséje volt – a tranzitból már nem volt visszaút.

Szvetlana hatéves volt, amikor édesanyja öngyilkos lett, két bátyjával inkább rossz, mint semmilyen volt a viszonya – Sztálin viszont állítólag kedvelte. Hruscsov szerint ő volt az egyetlen lény, akit a diktátor szeretett. Ezzel együtt egy kései interjúban úgy emlékszik vissza apjára, mint aki 17 éves korában tönkretette az életét. Ugyanis beleszeretett egy filmrendező-íróba, Alekszej Kaplerbe. Sztálin nemcsak, hogy nem fogadta el a fiatalembert, tíz évre Szibériába száműzte.

Férjek, gyerekek, milliók

A házasságban keresett menedéket, egy egyetemi társához, Grigorij Morozovhoz ment férjhez, és 1945-ben megszületett első gyermeke, Joszif. 1947-ben már el is váltak, hogy ismét egy kudarcba fulladó házasságot kössön a hírhedt kultúr- és ideológiadiktátor, Zsdanov fiával. Ebben a házasságban is született gyermek, Jekatyerina. A férj egy vadászpuskával főbe lőtte magát – természetesen véletlenül…

Szvetlana az egyetemen történelmet és filológiát tanult, utána kiadói szerkesztőként dolgozott, angolból és németből fordított.

Néhány hónappal disszidálása után nagy szenzációt keltve megjelentette Húsz baráti levél című voltaképpeni memoárkötetét, amelynek honoráriuma minden anyagi gondtól mentesítette – saját elmondása szerint könyveiért több mint egymillió fontot kapott.

Élt egy rövid ideig Svájcban, Angliában, majd az Egyesült Államokban telepedett le. 1970-ben ismét férjhez ment, és az amerikai építész William Peterstől is született egy lánya. Ez a házasság is tiszavirág-életű volt, két év után elváltak.

A hatalmas honoráriumok ellenére hányatott és magányos életet élt. Ennek tulajdonítható meghökkentő lépése: bejelentette hazatérési szándékát. 1984 novemberében lányával érkezett meg Moszkvába, ahol sajtókonferencián közölte, hogy Nyugaton egy percig nem volt szabad.

Két évet bírt ki a Szovjetunióban – annak az időnek a nagyobb részét is Grúziában töltötte. Bár minden kívánságát teljesítették, morózus, örök méltatlankodó személynek ismerték meg.  1986-ban ismét eltávozást kért – kiutazását Gorbacsov azonnal támogatta.

Azután is sokat költözött. Ismét Svájcban és Nagy-Britanniában próbálkozott megnyugodni, majd az Egyesült Államokban, Wisconsin államban telepedett le. Csináltak vele egy filmet, amelyet nem volt hajlandó megnézni. Élete végén többször is elmondta, gyűlöli Oroszországot – ő nem orosz, hanem grúz. 2011-ben halt meg.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!