Marketingleckék Picassótól: globális szimbólum egy kisváros tragédiájából
További Történelem cikkek
- 30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben
- A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
Guernica (baszk írásmód szerint Gernika) egy olyan felsorolás első tagja, amely Coventryvel, Drezdával és Hirosimával folytatódik, és a végén a szíriai gáztámadásban meghalt gyerekek fekszenek. A civil áldozatok, gyanúsak és gyanútlanok, férfiak és nők, idősek és gyerekek ellen elkövetett, válogatás nélküli állami tömeggyilkosságok sora a közfelfogás szerint ebben a városkában kezdődött 1937. április 26-án. Ezen a napon a Francóék mellett harcoló német Condor légió és olasz szövetségeseik délután fél öt táján megindították a támadást az alig 7000 fős kisváros ellen.
A bombázás egymást követő hullámai több, mint három órán át tartottak. Amikor az utolsó gépek is visszaindultak a bázisukra, a város már lángokban állt. A nagyrészt fából épített házak között tetőről tetőre terjedt a tűz, másnapra az épületek 70 százaléka helyén csak üszkös romok maradtak. Guernica azóta is a totális hadviselés szimbóluma.
Ahhoz, hogy a XX. század pusztításai közül éppen ennek a kisvárosnak a neve vált globális szimbólummá, leginkább Picassónak köszönhető: a rombolást, segélykiáltást és értelmetlen halált – az elkövetőket itt csak egy villanykörte (spanyolul bombilla) jelképezi, máskülönben csak a szenvedők vannak jelen – kubista eszközökkel megmutató Guernica a világ egyik legismertebb festménye.
A történet szerint az addig meglehetősen apolitikus Picassót a Guernica pusztulásáról szóló hírek késztették gyors cselekvésre: bár hónapokkal korábban megkapta a felkérést, hogy fessen egy lehetőleg propagandisztikus célokra is használható képet a köztársasági Spanyolország pavilonjába a párizsi világkiállításra, csak ekkor fogott munkához. A festmény Párizs után világ körüli útra indult, New York-ban, majd Londonban állították ki – ott minden látogatótól azt kérték, vigyen egy pár csizmát, amit a köztársaságiaknak küldhetnek el. A kép, nyilván amiatt is, hogy közvetlenül nem utal a konkrét tragédiára, így jól adaptálható, azóta is a háborús gyilkosságok elleni univerzális jelkép, mely tökéletesen alkalmas arra, hogy politikai célra használják fel: egy nappaliban kifüggesztett repró Franco alatt az ellenzékiséget, majd a Generalissimo halála után a kép hazahozatala az új Spanyolországot fejezte ki, de a pacifista mozgalmak szütyőjében máshol is ott van legalább egy adag felemelt kezes leporelló.
Guernica, mármint a településnév, 1937 előtt is rendelkezett szimbolikus jelentéssel, de csak a baszkoknak. Itt, a hagyomány szerint egy nagy tölgy alatt tartották a régi biscayai nemzetgyűléseket, a város így a baszk nemzeti törekvések képletes központja volt. A feltételezések szerint ez is szerepet játszhatott abban, hogy Francóék itt akarták megtörni a baszk ellenállást 1937 tavaszán. Nem sokkal korábban csúnyán belebuktak Madrid ostromába, amit erőből akartak lenyomni, így inkább a köztársasági erők fokozatos visszaszorítását tűzték ki célul. Ehhez kézenfekvő terep volt a Vizcayai-öböl vidéke, ami úgyis el volt zárva a többi köztársasági egységtől, a németek pedig tengeri blokádot vontak köré.
A spanyolországi helyzet ekkor már jóval túl volt a polgárháború szokásos keretein. Igaz, már akkor sem sima helyi csetepaténak indult, amikor 1936 nyarán, egy munkásolimpia helyett elkezdődtek a harcok. Az egyik oldalon az olasz és a német „önkéntesek” (a Condor légió tagjai legfeljebb annyira voltak önkéntesek, mint az orosz „zöld emberkék” a Krímben és Kelet-Ukrajnában), a másikon a baloldali Nemzetközi Brigádok tagjai, soraikban többek között Gerő Ernővel, Rajkkal és Zalka Mátéval – a falangisták és a köztársaságiak összecsapása lényegében már két világpolitikai blokk proxy-háborúja volt.
Franco csapatai a német és az olasz rásegítéssel jelentős fölényben, mindenekelőtt légifölényben voltak, amit nem ódzkodtak kihasználni. Nem egész egy hónappal a Guernica elleni támadás előtt egy Durango nevű várost ért hasonló támadás a Condor Légió részéről, és gépeikkel szemben a baszk csapatok sem tarthattak ki hosszú távon.
Hogy miért pont Guernica lett a fő célpont, és mi lehetett a város elleni április 26-ai támadás valódi célja, azóta is vitatott. A városkába ekkora már 2-3000 köztársasági katona húzódott be a támadások elől, de működött itt két katonai üzem is. Ez Guernicát hadászati szempontból logikus célponttá tette volna, a németek emellett azt hangsúlyozták, hogy a városka hídját akarták elpusztítani, hogy elvágják a köztársaságiak útját – az utak blokkolásához pedig az útmenti házakat bombázták.
A világ nagyobb része azonban ma nem így tekint a támadásra, azt a civil lakosság elleni szándékos tömeggyilkosságnak tekinti. Ennek megfelelően azt mondják, ez volt a történelem első szőnyegbombázása, amivel a Luftwaffe már a II. világháborús támadásokat modellezte; hogy szándékosan legéppuskázták a városból menekülni próbáló konvojokat, és hogy valójában nem is érdekelte őket, katonai vagy civil célpontokat találnak-e el – utóbbit bizonyítja, hogy elmaradtak a támadások pontossága szempontjából nagy jelentőségű felderítő repülések.
Az biztosan mondható, hogy a németek és az olaszok nem törődtek azzal, hány civil áldozat lesz, és hogy a katonailag szükségesnél sokkal több bombát dobtak le, de nyilvánvalóan számolniuk kellett volna azzal is, a gyújtóbombák lángba fogják borítani a várost.
A támadás után a falangisták azt hazudták, hogy nem is volt semmilyen bombatámadás, hanem anarchista köztársaságiak gyújtották fel a várost, vagy ha volt is valami, nem volt sok áldozat – Guernica egészen Franco haláláig tabutéma maradt Spanyolországban. A köztársaságiak hivatalosan azt közölték, hogy 1654 a halottak és 889 a sebesültek száma. A nyolcvanas évekig nagyjából el is fogadták ezeket az adatokat, de azóta kiderült, hogy valójában jóval kevesebb volt az áldozat; a történészek között ma már közmegegyezés van arról, hogy 300-nál kevesebben halhattak meg, és az ő jelentős részük katona volt, nem pedig civil.
Guernica elpusztítása azonban torzítva, erősen felnagyítva jelent meg a köztársaságiak propagandájában és a világ velük szimpatizáló sajtójában is. (Lazán kapcsolódik, de A milicista halálának bonyodalmai megvannak?) Részben a Times helyszíni tudósítója, George Steer jóvoltából. Az újságíró röviddel a légitámadások után érkezett a városba, a helyiek beszámolói alapján írta meg, hogy valóban német gépek bombáztak. Ez fontos volt és igaz, további értelmezései azonban nem mindenben voltak megalapozottak.
Guernica nem volt katonai célpont. (...) A város messze túl fekszik a frontvonalon. A bombázás célja láthatólag a civil lakosság demoralizálása, valamint a baszk faj bölcsőjének elpusztítása volt
– írta. Cikkeit a világsajtó is azonnal átvette, Guernicát egy hétig a címlapon tartották.
Ez sarkallta Picassót is arra, hogy a világkiállításra szánt monumentális festményének a Guernica címet adja; így, bár ez a szó a történettudományban ma már nem feltétlenül kell, hogy a teljes lakosság elleni szándékos tömeggyilkosságokat jelentse, a közvéleményben továbbra is ennek a megfelelője – jelezve, hogy a médiafigyelem hogyan tud globális szimbólummá tenni valamit, miközben más tragédiákat legalábbis homályban hagy.
(Borítókép: Guernica bombázása 1937-ben. Fotó: Universal History Archive/Getty Images Hungary)