Hortenzia, Gergő
-2 °C
8 °C

Alaszkai kép a Dunán – gőzhajómentés 1928-ban

fortepan 116288
2018.01.18. 09:27
„Alaszkai kép a Dunán” – írta tudósításának címében a 8 Órai Újság 1928. január 10-én, amit talán túlzásnak érzünk kerek 90 év távlatából, de emlékezzünk vissza 2017 januárjára, amikor jégtáblák úsztak a Duna budapesti partjai mentén. Különösen zord telek nemcsak a 20. században voltak a Duna mentén – jóllehet a Duna 1963 óta nem fagyott be –, mégis emlékezzünk meg egy olyan eseményről, amelynek helyszíne ugyan nem Budapest, mégis foglalkoztatta a korabeli magyar sajtót.

1927 decemberében kemény hideg köszöntött a pozsonyi és csallóközi lakókra. A zord, téli idő Bécs és Komárom között éreztette leginkább erejét, elszenvedői pedig döntően a már Csehszlovákiához tartozó területei magyar lakói voltak. Karácsony másnapján a pozsonyi kikötőből a jégár el is sodort öt uszályt, az uszályok mentésére kifutott a Csehszlovák Dunagőzhajózási Társaság (Československá plavební akciová společnost Dunajská - ČSD) SÁZAVA (1904) nevű (korábban, az I. világháborút lezáró békék előtt az MFTR és a DDSG közös vállalatának) vontató gőzhajója azonban másnapra, 27-én a jég fogságába került.

A korabeli újságok számára is szenzációnak számított egy befagyott gőzhajó a Dunán, így nagyjából rekonstruálni lehet az eseményeket. 26-án a SÁZAVA az elszabadult uszályok után menve hármat sikeresen visszavontatott, ám visszamenve a maradék két uszályért a lapátkerék főtengelye beállt a jegesedés miatt. A gőzhajó gépét le kellett állítani, nehogy károsodás történjen. A gőzhajó a jégárral sodródott, miközben kétszer is megpróbálták horgonnyal megállítani – a horgonylánc mindkétszer elszakadt. A hajó végül Oroszvár közelében, a parton feltolódott jégtorlasz előtt 50 méterrel állt meg és fagyott bele a Dunába.

De mit is jelent az, hogy zord tél?

Pozsony és Komárom között is több helyen jégtorlaszok keletkeztek, december 28-ra magában a pozsonyi kikötőben is igen sok hajó (nagyjából egy tucat) megrongálódott, kikötőhidakat, emelődarukat sodort el az erősödő jég. Január 6-ra Pozsony körül körülbelül 35 km hosszan befagyott a Duna, sőt, Bős és Pozsony között több helyen a mederig hatolt a fagyás, míg a jég vastagsága átlagosan 5 méter volt! Január 9-re a befagyott folyamszakasz-felület 75 kilométerre nőtt, ami az időjárás enyhülésével január 11-re 50 kilométerre csökkent.

Ekkorra már jegesedés fenyegette a freudenaui téli kikötőt is Ausztriában, sőt Pozsonyban a fagyott talajvíz pincék vizesedéséhez vezetett. Jégtorlasz-mentesítést a csehszlovák állam – már csak a magyar határ közelsége miatt is – katonaság (utászegységek) bevetésével, tüzérségi lövetéssel (!) próbálta elvégezni, sőt, még a repülőgépekről ledobott bombák általi jégmentesítés ötlete is komolyan felmerült. Az utászok alapvetően ekrazitos robbantásokat végeztek a befagyott folyamfelszínen, de az ekrazit és a tüzérségi lövetés kudarca után termit bevetését javasolta a hadsereg.

Ekrazit: egy, a 19. században elterjedt pikrinsavas robbanóanyag-keverék, amelynek több típusvariánsa is létezett. Nagy-Britanniában lyddit, Franciaországban melinit, Oroszországban dunnit, Japánban simóza (mind közül a legerősebb típus), az Osztrák-Magyar Monarchiában és utódállamaiban pedig ekrazit néven gyártották az adott keverék-típust.

Termit: vasoxidot és alumíniumot is tartalmazó, lassan, nagy hőfokon (2400-2500 °C) égő (Goldschmidt reakció), eredendően nem robbanó keveréktípus. Gyártása a korszakban költséges volt, így a két világháború közti Magyarországon kevéssé használták, míg a fejlett (hadi)iparral rendelkező Csehszlovákiában nagyobb mennyiségben állt rendelkezésre. Nagyrészt vasúti sínek hegesztésénél használják, befagyott vízfelületen való felhasználhatóságáról lásd ezt a videót.

Mi történt mindeközben a Dunába fagyott SÁZAVA fedélzetén?

A gőzhajó Oroszvár falu és a magyar határ közelébe sodródott és a parti jégfal mellett a Dunába fagyott. Itt egy 8 méteres jégtorlasz képződött, ami a hajót is körülbelül 3m-rel megemelte, miközben a magyar kapitány, Hajnaly János és 24 fős magyar legénysége a csehszlovák hajó állapotmegóvásán és kimentésén küzdött. Az élelmezést először repülőről ledobott csomagokkal, később a jégen kialakított gyalogjáróval oldották meg.

A Pesti Napló 1928. január 6-i számában olvasható, a kapitánnyal készített riport érzékletes képet fest a hajó helyzetéről: „Megálltunk és tehetetlenül néztük a fedélzetről, hogy a jégtömegek körülbástyáznak bennünket, a hajó párkányáig tornyosulnak, azután a rettenetes nyomás fölemel bennünket a jég tetejére, majd ebben a helyzetben is folytatódik a hajó jégbeékelése.

A zajló jég másodszor is a fedélzet magasságáig emelkedett és — megszűnt a jégzajlás. A víznyomás egységes tömegbe préselte a jeget körülöttem, teljesen tehetetlenné tett.

Ettől a pillanattól kezdve az én tennivalóm csak az volt, hogy ügyeljem: mennyire állják, hajóm falai a jégnyomást? Eddig nagyszerűen állták. Ez a körülmény azonban nem ringat túlzott reményekbe.”

Ugyanebből a számból egy másik újságrészt kiemelnék:

A Népszava 1928. jan. 8-i beszámolója további részleteket árul el a hajó és a hajósok helyzetéről: „A Duna jegébe befagyott „Sazava" nevű hajót még mindig hatalmas jégtorlasz veszi körül. A legénységet most már a partról rendesen ellátják élelemmel. A hajósok ujabban vadaszatra is eljárnak és rengeteg vadkacsát ejtenek el. A hajó olyan kísértetiesen áll a Duna jegén, mintha az északi sark elhagyatott vidékén fagyott volna be.

Több bécsi filmvállalat éppen azért engedelmet kért a pozsonyi hatóságoktól, hogy „északsarki" filmfölvételeket készíthessen a hajóról. Több bécsi filmszínész és operatőr már teljes fölszereléssel meg is érkezett Pozsonyba.

A fölvételek a „Fram" északsarki útját akarják ábrázolni és a „Fram” szerepét a „Sazava" játszaná. A fölvételeket nyomban megkezdik, mihelyt az „eszkimók" bundái megérkeznek.”

Erről a mozifilmről sajnos nem sikerült további adatokat találnom, jóllehet több újság is beszámolt róla. 

Hamarosan azonban felütötte fejét a reménytelenség és kétségbeesés, amiről a Magyarország című újság január 10-i száma tudósított „Oroszvár, január 9. (A Magyarország kiküldött munkatársától.)

Oroszvár és Ligetfalu között, az országúton, egy deszkabódéban áll Mannlicher puskával a vállán, félrenyomott kis sapkával a fején, szemben a piros-fehér-zöldre festett trianoni határjelző-oszloppal az őr: kurtabajuszú, szénfekete szakaszvezető. A társa is ott ül a kis tábori kályha mellett, de ez szolgálaton kívül van, nem beszél bele a szavunkba.

Mi hírt hoznak odaátról?
Semmit. Lűnek.
Lövik a jeget.
Lüvik.
Hát a Sázaváról?
Arról mindég hoznak valami hírt a küldöncök. Tennap este is gyött egy hajós, kis retyerutya vót a hátán, ment Pozsony felé. Mondom neki — rendes magyar ember — mit viszi Azt mondja, hogy Pozsonyban vannak az édes szülei, osztán összepakkolta a hajón az apróságát, viszi nekik haza, hogy ha már a tengerésznek meg kell halni a halóján, legalább ami kedves neki, őrizzék meg édes szülei - emlékeztetőnek...

Így neki vannak keseredve?
Neki azok... Mennének a hajóról, de nem engedik ükét. Egyre azt mondja a kapitány, hogy nincsen parancs, hát nem lehet lemenni a hajóról. Ük meg nézik azt a barom jeget, csak várják, hogy milyen lesz az ereszkedése. Mer lehet, hogy olyan lesz az ereszkedése, hogy nem lesz semmi bajok, de az is lehet, hogy parthoz keni ükét a jég, mint ember az írós-vajat a kenyirre.

Oldalához vágja a puska agyát, fut a kocsink vissza Oroszvár felé, de csak addig, míg meg nem közelítjük a jeget. Az Öreg-Duna jegét, aminek a hátán szerdán még teherautomobilok száguldozhatlak volna.

Mára meglágyult, fakó színt kapott a jég, locs-pocsosra olvadt a tükre. A lezúduló olvadásos víz másfél méterrel, két méterről magasabbra emelte az Öreg-Duna — a Duna régi főágának — jég- szintjét. A jég így elszakadt a két párttól, mindkét parton csak csónakkal lehet rálépni a jégpáncélra, mely ma is 50—100 cm vastag s mert másfél kilométeres hosszának alsó szakaszában a mai főág jégmasszájához kapcsolódik, szilárdan, mozdulatlanul fekszik a vízen. A járókelők éppen úgy közlekednek rajta, mint ezelőtt csak talán kisebb számban, a merészebbek, akik vállalják a kockázatot, hogy esetleg megfürdenek a jeges vízben.”

Magyar hajó mentette

Nemcsak a SÁZAVA, hanem az őt kimentő MORAVA is köthető a magyar hajózáshoz. A vontató gőzhajót a DDSG kivételesen nem Óbudán, hanem újpesti Ganz-Danubius hajógyárban építette és 1920-ban állt szolgálatban GÖNYÜ néven. A gőzhajó 1921-ben egy csereügylet révén került csehszlovák állami tulajdonba, ezáltal a csehszlovák dunagőzhajózás legmodernebb hajója lett. 1932-re nagyon lehasznált állapotba került, ezért a lapátkerekes vontató gőzhajót 1935-ben átépítették dízelmotoros vontatóhajóvá Komáromban. 1981-ben szétbontották.

A gőzhajó végül január 14-én szabadult ki, miután előtte való napon nekiálltak forró vízzel „kiolvasztani” és a 14-én, szombaton a MORAVA (1920) gőzhajó kivontatta fogsága helyéről. A hajó végül nem szerzett súlyos sérüléseket.

A bemutatott fényképeket ismereteink szerint Andrásovits Nándor MFTR hajóskapitány, amatőr fényképész készítette.

---

Köszönet illeti Balogh-Ebner Márton kollégámat, amiért felhívta a figyelmemet az esetre.

Tinku Balázs
(A szerző a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum hajózási muzeológusa, részt vett a Fortepanra felkerült hajógyári fényképek feldolgozásában.)

(Borítókép: A SÁZAVA kiszabadítása, balra a MORAVA gőzős. Fotó: Visnyovszky Éva/Fortepan)

A cikk az Index és a Napi Történelmi Forrás (www.ntf.hu) együttműködésből jött létre, olvassa az ő cikkeiket is! A cikk készítésekor az NTF együttműködött a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeummal is.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?