13 éves lányok vagyunk, szerelmesek egy nős férfiba, mit tanácsolsz?

A Sex & Drugs & Rock’n’roll jegyében három részben mutatunk be válogatást az IM számaiből. A zenével kezdjük: poszterek, falinaptárak, riportok a szocialista popipar termékeitől a fekete bárányokig. Itt: 1987-es SZTÁRNAPTÁR Lindával, Aranypók fehérnemű-modellel, Koppánnyal, az IM-be is rendszeresen író Nemerével és a többiekkel. (Fotó: Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)

"A keresetéről nem szívesen nyilatkozik, azt mondja, félrevezetné a fiatalokat. Nem kevés persze, de a jó lemezkalauznak ehhez még hozzá is kell tennie hogy elegendő lemeze, újságja, felszerelése legyen. — Egyébként sem fenékig tejfel az életünk — húzza el a száját. A hivatalos szervek nem állnak egyértelműen mellettünk. Nagy az ellenpropaganda." Cintulának azért annyira nem kellett ellenszélben pakolnia a lemezeket. A hatvanas évek a III/III. hazafias alapon beszervezett ügynöke. “Cintula mester” később a lemezlovas vizsgabizottságban dönt arról, ki kaphat engedélyt, ő a KISZ-rendezvények állandó műsorvezetője, “az IM-esteken is az ő zenéjére ropják a tinédzserek”. Egy '79-es képaláírás szerint: “Disc-jockeyből KISZ-jockey lett”. (Fotó: Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)

“Hitvallásunk, hogy őszintén igaz szóval, baráti segítő szándékkal szóljunk életünk dolgairól, s együtt, közös erővel szeretnénk megoldani, hogy szebbé, értelmesebbé formálhassuk életünket“ - írta ‘65-ös beköszöntőjében “a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség havonta megjelenő képes folyóirata a 14—18 éves fiataloknak”. Ahhoz képest, hogy az IM a KISZ lapjaként indult, a jobb időszakokban meglepően sokszínű volt a lap. Itt kevésbé volt kézivezérlés, mint a nagy rivális Magyar Ifjúságban. Beleálltak kényesnek számító témákba, felkarolták a keményebb zenét, megengedőbbek voltak a fiatalkori lázadással és a szubkulturális jelenségekkel szemben. (Fotó: Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)

Nem úgy, mint a bűnbakként kezelt P. Mobilnak. A nagy népszerűség ellenére Schuster Lóriéknak tíz évig kellett várni, mire az MHV 1981-ben végre kiadta az első nagylemezüket - ekkor jelent meg az IM-ben is ez a poszter. (Fotó: Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)

Nem a lapon múlt: ők addig is próbáltak nyomást gyakorolni a P. Mobil érdekében. Erdős Péternél is rendre rákérdeztek, mikor engedik már végre megjelenni az albumot. A könnyűzene egyre inkább teljhatalmú ura 1978-ban nem is nagyon titkolta a politikai okokat: “Ismerjük és elismerjük a P. Mobil zenéjét, sőt a közönsége ellen sincsen semmiféle kifogásunk. Zenéjük izgalmas. jócskán eltér a megszokott muzsikától. Az egyetlen, bár jelentős kifogásunk a szövegeik ellen merült fel. Esztétikailag gyengék - nem mintha nem adtunk volna ki gyengébb szövegű felvételeket -, de java részében társadalmi és politikai normáinkba ütközik. Virágozzék minden virág - e tágan értelmezett normába sem fémek bele.” (Fotó: Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)

"Bár a babos kendő lovagjainak kiáltották ki őket híveik, nem sok köszönet volt a kitüntető címben, hiszen sokan éppen a slepp, a törzsközönségük miatt haragudtak rájuk, s tiltották ki őket több helyről is" - írták a koncert előtt. Az IM ekkor is a védőügyvéd szerepét vállalta, ilyen beszámolókkal: “Egy mama, aki elszökött lánya után jött ki a szigetre, és órákig kereste a tömegben: — Nagyon meg akartam pofozni a lányomat, mert engedély nélkül lógott el otthonról. Aztán, amikor megláttam ezt a rengeteg embert, ahogy egymás mellett ülve, fekve hallgatták a zenekarokat, lecsillapodtam. Otthon mindenféle rémségeket gondoltam tivornyákról, erőszakosságokról. Megváltozott a véleményem.” Hogy nem teljesen rendszerkonform dologról van szó, azért a közönség tagjait megszólaltató tudósításból is kiderült: „Üllőről jöttünk, a Beatrice kedvéért elsősorban. Hogy mit jelent, a pöttyös kendő? Nézd, piros, piros, de vannak még rajta fehér foltok...” (Fotó: Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)

Az IM időnként a punkokról is tudott pozitívan írni. A szuper Modellsről még poszter is volt a lapban - ma elég meglepőnek tűnik, hogy egy KISZ-fesztivál alkalmából. "Meghökkentő szerelésben — párducmintás, testre simuló nadrág, trikó, halálfejes dzsekik, színezett haj, mohikánfrizura — egyre gyakrabban látni „újpunkokat” a Kassák klubban, az Ikarus Művelődési Ház, a Közgázklub rendezvényein, a „punkfesztiválokon”, az Iparművészeti Főiskola vagy a Külkereskedelmi Főiskola gólyabáljain. Kisebb-nagyobb csapatok ott kószálnak a Belvárosban, megjelennek a koncerteken és zajos tetszésnyilvánítással köszöntik a naponta alakuló, átalakuló új punkzenekarokat. Az új jelenség kialakulását először csak a plakátokon megjelenő meghökkentő együttesnevek — Cretens, Inkubátor, ETA, Petting, Orgazmus, Elhárítás, stb. — jelezték, de újabban — ha tetszik, ha nem — a szélesebb nyilvánosságnak is tudomásul kell vennie, a csövesek után itt vannak a punkok!" A poszteren a Kamikaze és a Modells. (Fotó: Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)

Az IM a rendszer és a hivatalos kultúrpolitika szabadabb szereplőjeként sokszor feszegette a határokat, Erdős Péter állítólag heti rendszerességgel jelentette fel őket a KISZ-nél. Az Erdőssel készült 1978-as interjú azért is érdekes, mert a magyar pop-guru, monopol helyzetben lévő márkamenedzser összefoglalja, hogy látja a magyar könnyűzenét. Íme: “Mi itt a vállalatnál úgy látjuk, hogy e pillanatban 4 irányzat van jelen a magyar popzenében. Az elsőt mi házi használatra koncert-beatnek nevezzük. Ide soroljuk: Konczot, Szörényit, Pressert, Zoránt stb. Ez az irányzat jelenti ma is a legtöbb értéket — kulturális és társadalmi szempontból egyaránt. Igaz, a mai tizenéveseknek már nem adnak igazán átélhető élményeket. Ezt a második irányzat, a rock biztosítja. Itt a legnagyobb a kezdeményezőkedv, a legtöbb alkotó szorgalom. Amit nem szeretünk, az gyakran sületlen, szándékosan hebehurgya szöveg — ez a Piramisra nem vonatkozik — valamint a rockkoncertek túlfűtött hangulata. Nem az zavar minket, ha a gyerekek tapsolnak, kiabálnak, énekelnek, hanem az, ha a közrendet és saját épségüket veszélyeztetik. A harmadik irányzat a disco. Azt mondják, primitív, nem igényel szakmai tudást, vacak. Mi a disco fogalmát kiterjesztett értelemben használjuk és úgy gondoljuk, ez a zene jól hasznosítja a beat hagyományait. Meg vagyunk győződve arról, hogy a jövőben a discozene tehetséges művelői kényszerítőén az igazi értékek felé fordulnak. A negyedik irányzat a hagyományos tánczene... (Fotó: Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)

Tényleg a Neoton Família lenne a magyar világszám? Az IM lelkesen és lelkiismeretesen utálta a bóvli importdiszkót, a magyar hanglemezkiadás elfogultságait, a már ekkor elhatalmasodó nosztalgiát és a "nagy öregek" dominanciáját. "A popzene értékesítésével — néha kiárusításával — foglalkozók sokkal jobban ismerik a tömegízlést. Ők nem nyilatkoztak a jövőt illetően, de a limonádé zenére tették a zsetonjukat, s fényesen arattak is!" - bírálta Czippán György Erdőst és a politikát, mely "nem segítette, hanem éppenséggel hátráltatta az új művészeti ág hazai fejlődését". (Fotó: Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)

'82-es poputánpótlás tabló körözési fotónak beillő képpel Vörös Istvánról, D. Nagy Lajossal, kikupált Modells-frontemberrel, szimpla V-s Waszlavikkal, Galla Miklóssal. Neoprimitív! Kretens! Ketchup Letchup! (Fotó: Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)

Mintha igazolta volna az idő a "miért beteg a magyar zene?" kérdéskört régóta lelkesen taglaló IM-et. A nyolcvanas évek közepén a bevállalósab, ellenulturális cikkek a lapban is fokozatosan visszaszorultak, punkok helyett Kiki és társai domináltak az Ifjúsági Magazinban. (Fotó: Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)

A Queen legendás 32 évvel ezelőtti pesti koncertje egyáltalán nem ragadtatta el az IM tudósítóját. "Kétségtelenül órási dolog, hogy a vendégeink voltak, kedves gesztusként tartjuk számon, hogy Freddie magyarul énekelte a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalunkat. A baj csupán az, hogy a koncert napjának nyáresti szele meglehetős unalmat árasztott. Üresjáratok, fölösleges közönségén keltetések, hosszúra nyúlt frissítő iszogatások a színpadon, e soha nem látott méretű erősítőapparátushoz méltatlan technikai bakik. Olyan volt az egész, mint egy majális, melyen a hangszórókból véletlenül Queen-muzsika ömlött." (Fotó: Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)

Néhány évvel korábban még más volt a hangnem. A legendás rockújságíró Sebők János '78-ban így írt: "Az ideális diszkó-boy, a «hím-páva« minden kosztól mentes. Haját lakkal vagy pomádéval fényesíti. Csípőre feszülő nadrágot, hegyes orrú cipőt és testre simuló inget visel. A lányok legtöbb diszkóban csak a »tyúkok, tojók« szerepét játsszák a hímpávák oldalán. A diszkó a fiúk világa. Itt csak elfogadni kell a felszolgált javakat és elfogyasztani. S az ernyedt ifjúság így is tesz, már tiltakozni, védekezni sincs ereje. Még a polgárpukkasztó punk sem bizonyult többnek üzleti vállalkozásnál. Ellenkultúráról, lázadásról, spontán mozgalmakról valójában nem eshet szó. Létrejöttek a szabadidő-kultúristállók, a diszkók, ahol a fogyasztó mindent készen kap." Jöjjön végül néhány poszter időutazó rajongóknak a nyolcvanas évek vizuális kultúrájából Eddától a Frutti és Plexiig. (Fotó: Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)

(Fotó: Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)

(Fotó: Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)

(Fotó: Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)

(Fotó: Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)