Vendel
7 °C
19 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Kun Béla folyton sírt, a Lenin-fiúk cukiságkampányt csináltak Burzsuj kutyával

wikimedia Czerny-chicos-de-lenin--outlawsdiary02tormuoft.png
2018.03.21. 20:03
Kommunált Széchenyi-fürdő, ingyenlekvártól csöpögő Margitsziget, szovjetsör és halálvonat, terror és valódi szociális intézkedések: egy híján száz éve kezdődött a proletárdiktatúra. A Vörös Isten: Csunderlik Péter történész rendhagyó városi sétája a Tanácsköztársaságról.

Kevés olyan történelmi kérdés van, amiről annyira melós lefejteni a rárakott propagandarétegeket, mint az 1919. március 21-ei bolsevik hatalomátvétel és a rákövetkező „dicsőséges 133 nap”, hogy a rendszerváltás előtti obligát fordulattal éljünk. A kommünt egyrészt a Horthy-korszak használta kiemelten saját antitéziseként, majd ‘45 után a másik oldalról sajátította ki a propaganda. Az akkor készült propagandafilmben Rákosit tették meg főszereplővé – Kun Bélával amúgy is elég kényes volt a helyzet, nem volt könnyű mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a proletárdikatúra vezetőjét a harmincas években Sztálin végeztette ki.

Bár a tanácsköztársasági emlékművek 1990-ben eltűntek a terekről, átfogó, kevésbé ideologikus történeti munka azóta sem született a korszakról. Tavaly kijött egy árnyaltabb dokumentumfilm, a jövőre esedékes centenáriumra talán megélénkül a vita is. Könyvvel készül Csunderlik Péter is. A fiatal történésszel Csunderlikkal (aki tévékritikáiról és a Top 10-es történelmi slágerlistáiról is ismerős lehet, az ELTE BTK oktatója és a Politikatörténeti Intézet munkatársa) nemrég interjút is olvashattak nálunk, most pedig sétára mentünk vele. Proletárdiktatúrás tematikus túrát a Hosszúlépés szervezi; legutóbb velük az ideológiai paletta másik oldalán, a turanizmus nyomában jártunk.

Bár mi a Hermina úti Róheim-villától, a Tisza-gyilkosság helyszínéről indulunk, amikor 1918. október 31-én itt megölték a fő háborús bűnbakká tett volt miniszterelnököt, Kun Bélák még Magyarországon sem voltak, Kun antibolsevista ezredorvosnak álcázva magát éppen hazafelé tartott. Moszkvában, Lenin áldásával alapították meg a magyar kommunista pártszervezetet a hadifogolyként bolsevizálódó keménymaggal – hogy nem egész fél év múlva aztán átvegyék a hatalmat az egész országban.

Kun Béla nagyon érdekes figura, nem csak mert a tojásos nokedli megybefőttel volt a kedvence. Válságos helyzetekben pszichés alapon elsírta magát és hányingere volt, a kivégzéseket is könnyezve írta alá állítólag. A sírórohamok ellen főleg cukorkát szopogatott

– anekdotázik Csunderlik, és azt is megtudjuk, hogy a főforradalmár, talán kisebbségi komplexusa miatt, a kommün alatt boldogan intézett szívességeket a hozzá forduló arisztokratáknak.

A szórakoztató tartalom mellett ezen a sétán érezhető cél, hogy a kliséken túllépő, sokszínűbb kép rajzolódjon ki a Tanácsköztársaságról. A terror itt is megjelenik (a sétavezető kiemeli, hogy a rákövetkező fehérterrorban azért több áldozat volt, mint a vörösben), de legalább ilyen hangsúlyos a Kommün szociál- és kultúrpolitikája. A Széchenyi fürdőben az akkor először beengedett munkásgyerekekről, meg a margitszigeti lekvároskenyér-evő versenyekről van szó. Utóbbi a proletárdiktatúra egyik fő propagandaeseménye is volt, de a sétavezető azt hangsúlyozza, hogy a hasonló akciók valóban forradalmiak voltak, előzmények nélküli, nagy emancipációs kísérletek – amelyek a munkások közül tényleg sokakat állíthattak a rendszer mellé.

Kommunizáljuk-e Zsófit

Szemben mondjuk az alkoholtilalommal, amit rögtön a hatalomra kerülésük napján életbe léptettek. Az alkohol elleni küzdelem régi célja volt a munkásmozgalmiaknak, és a közbiztonság javítását is nagyban várták „A józanság proletárkötelesség” című, és más hasonló propagandafüzetektől – ellenségeik ebben is a magyarok elleni merényt feltételeztek. Az alkoholmegvonás azonban nem véletlenül nem tartozik a kiemelt népszerűség-javító intézkedések közé, a kommün megmaradása érdekében hamarosan némi engedményt kellett tenniük, úgyhogy a fizikai munkásoknak megengedték az 1 százalékos alkoholtartalmú „szovjetsör” fogyasztását.

A Széchenyi megnyitását ugyanúgy Szamuely Tibor szervezte, mint a balatoni gyereknyaraltatásokat, a Dél-Alföldre halálfejes páncélvonattal küldött halálbrigádokat és a Hősök tere átszabását, „a város vörös rongyokba öltöztetését”. Az antiklerikális újságíróból lett népbiztos és alkalmi terrorvezér Csunderlik szerint amolyan csúcsmenedzser volt a Kommün alatt. A millenáris emlékműről ledöntötték a királyszobrokat, a honfoglaló vezéreket vörös drapériával fedték el, helyettük egy nyolcméteres Marxot emeltek két munkásalakkal – ugyanaz a Zala György készítette a szobrokat, mint Árpádékat.

Az átszabott Hősök tere
Az átszabott Hősök tere

A Műcsarnokban közben a „köztulajdonba vett műkincsekből” (Voltak köztük Goyák és egy Rembrandt is) csináltak kiállítást. ide szakszervezeti igazolvánnyal ingyen lehetett bemenni, úgyis

„az egész ország szakszervezetekbe tömörült, kis túlzással az arisztokraták is”

Bíró Mihály dinamikus plakátjai, a városi köztér átszabása is jelentős volt, de a film jelentőségét hangoztató Lenin szavainak megfelelően a fő propagandaeszköz a mozgókép lett. Ekkor készítette egyetlen megmaradt magyarországi filmjét Kertész Mihály is, mondjuk a Jön az öcsém című darab azért Csunderlik szerint sem az életmű csúcsa – itt mindenki láthatja maga is. De hetente jöttek ki a Vörös Riport híradói is (ezek is fent vannak a Youtube-on), ezekben még a terroregységek is kedves kis fiúknak látszanak, miközben a Burzsuj nevű kutyájukkal pózolnak – „ez volt a Lenin fiúk cukiságkampanya”.

Burzsuj, a Lenin-fiúk kutyája.PNG

A legdurvább terroregység Cserny József Oktogonnál működő garnitúrája volt.

Ahol a bőrszerkós Lenin-fiúk dolgoztak szegény áldozataikon, ott ma szexshop van

– osztotta meg az információt a résztvevőkkel Csunderlik, aki szerint Cserny és legényei valóban élvezték a terrort. Szemben a többiekkel, akik azt, mint mondja, inkább csak szükséges rossznak tekintették. „Élelmiszerhez kellett jutni, ezért rekviráltak, nem puszta szadizmusból. Ez volt a terror oka és az, hogy bepánikoltak a román támadástól.”

A nagy túlerőben lévő román csapatok ellen már nem volt esélyük, és morálisan is szétzüllött a magyar Vörös Hadsereg, miután a Clemenceau-ultimátumot bevevő Kun Béla a Felvidékről visszavonta a győztes sereget. Pedig addig a nemzeti érdek miatt sokan álltak a proletárdiktatúra mellé olyanok is, akiknek ideológiailag nem sok közük volt hozzájuk.

„Le a bojár imperializmussal!”

– skandálták a felvonulásokon a nemzeti és az osztályharc szintézisének jegyében; „ez volt a magyar történelem legerősebb jelszava a rezsicsökkentés mellett”.

Uitz Béla Vörös katonák-plakát

Bár a román csapatok csak augusztus elejére végeztek a proletárdiktatúrával, a szélesebb támogatást már jóval hamarabb, alig egy-két hónap után elvesztette az élcsapat. A pénz elértéktelenedése, a külpolitikai összeomlás, az utópiák gyors kudarca (naiv, húszéves ideológusok kerültek döntési helyzetbe, Lukács György a maga 34 évével már veteránnak számított – jegyezte meg Csunderlik) és persze a terror miatt is, és az értelmiség nagyja is gyorsan elfordult.

Az ő kezdeti támogatásuk az egyik legérdekesebb része a Tanácsköztársaság történetének, ugyanis egyáltalán nem csak a határozottan baloldaliak álltak be a táborba. A proletárdiktatúra irodalmi társaságának a félhalott Ady (az ő búcsúztatásán a Galilei Kör tagjai állták a sorfalat, Csunderlik szerint a tömegben „többen voltak, mint Zámbó Jimmy temetésén”) mellett Babits és Móricz Zsigmond voltak a vezetői. Móriczot a bukás után bilincsben viszik el a csendőrök, ezután írja meg a Légy jó mindhaláligot – a Nyilas Misit abuzáló rosszfiúk a Móriczot bántó ellenforradalom nak feleltethetők meg. Babits pedig így írt utólag:

Azt mondjátok, rossz politikus voltam: nem láttam előre, hogy a forradalom vérbe és szennybe fúl. De ők – akik a háborút dalolták – előre látták-e a vereséget? Nem ígértek-e győzelmet végletekig? És ha én bűnös voltam: az ő bűnük volt atyja az enyémnek. (...) Mi jogon vontok kérdőre ti engem? A ti nyájatok talán kevesebb termést pusztított el?

A magát 1919-ben szintén megégető Kosztolányi Édes Annája, a gazdái ellen forduló cselédlány története általános értelmezés szerint szintén a proletárdiktatúra metaforája. A kollektív tudatba beleivódott regény eleji kép a repülőgépen menekülő Kun Béláról („Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket”) szintén inkább a keresztény középosztály és a Horthy-féle propaganda gúnyrajza. Egyébként pedig a proletárdiktatúra vezetői valójában nem elrepültek, hanem a népbiztos vonaton mentek el – korrigált Csunderlik Péter. A történész könyve (szerzőtársak: Hajdu Tibor és Egry Gábor), aki szerint a Tanácsköztársaság a magyar történelem kivételes, végletes ellentéteket magába sűrítő rövid időszaka, Kérdések és válaszok 1918-1919-ről címmel néhány hét múlva jelenik meg.

(Borítókép:  A Lenin-fiúk vezérei a képen számozva: 1. Cserny József, 2. Papp Sándor, 3. Radányi Kornél, 4. Nével József, 5. Natusek Szaniszló - forrás: WIkimedia Commons)