Erzsébet
1 °C
4 °C

A turul tolla a kétharmad korában

2018.04.24. 13:05
A pilisi Holdvilág-árokban, a Föld szívcsakrájának csücskében, nem messze onnan, ahol magánásatásokon Szörényi Levente keresi Árpád sírját, gazdag régészeti leletre bukkantak 2010. május 29-én. Az Orbán Viktor miniszterelnöki esküjére eső felfedezés a szakrális magyar történelem kivételes leletegyüttese: II. világháborús palack rovásírásos betűtésztával, katonai elsősegélykészlet gáztámadásokra, a Magyar Hiszekegy széttört szilánkjai, egy nyílvessző hamvai és levelek, feljegyzések. Egy 1944-es revizionista képeslap, a megcsonkított, saját sírját ásó Magyarország allegóriája. A címzett, Rosemberg Sárika soha nem kapta meg a lapot.

Ez a Szakadék-lelet, KissPál Szabolcs képzőművész gyűjteménye/alkotása, amit ősszel az OFF-Biennálén lehetett látni, de a kiállítás európai turnén is járt Prágától Dublinig, Kolozsvártól Tallinig, most pedig, kedden este, a pesti Goethe intézetben lesz az erről szóló kötet (A műhegyektől a politikai vallásig. Magyar trilógia) bemutatója.

A lelet eredetisége persze legalábbis kérdéses, akárcsak a nem hivatalos Pilis-kutatók felfedezéseinek hitelessége. Igaz, amíg az ezoterikus nacionalizmus, az alternatív nemzeti emlékezet kultuszában, Pap Gábornál, Szántai Lajosnál, a Pilis-Póluson szert tartó táltos köröknél a Pilis-toposzok a magyarság igazi, elhallgatott történetének hordozói, melyek megismerése egy elképzelt nemzeti misztériumba, a magyarság szakrális lényegébe vezetnek be, KissPál Szabolcsnál ez művészi projekt, félig-meddig bevallottan fikciós műfaj.

A marosvásárhelyi születésű, Erdélyből a rendszerváltás után átköltöző képzőművész fikciót csinál a mitikus, áltudományos fikcióból, egyéni szürreálét a kollektív nemzeti révületből. A kitalált pilisi lelet lényegében egy pszeudo-archeológiai kerettörténet, amiben sok minden megjelenik Nagy-Magyarország alakú felhőktől a világháborús Turán harckocsin és a milánói világkiállítás sámándobján át a turul jelkép burjánzó használatáig. Utóbbi nem csak tetoválásokon, több száz mostanában emelt köztéri szobron és pólókon, turanista butikárukon jelenik meg, de például a Magyar Honvédség és az Alkotmányvédelmi Hivatal logóin is. 2014 óta a kormányzati sajtótájékoztatókon a háttérben álló zászlók csúcsait is ezekre cserélték.

A turul őskép, a magyarok ősképe (...) Beleszületünk, akárcsak a nyelvünkbe és történelmünkbe. Az őskép a vérhez és a szülőföldhöz tartozik

– mondta pár éve az ópusztaszeri turul-emlékmű avatásán Orbán Viktor.

KissPál Szabolcsnak a turul jelentése nem valamilyen absztrakt, vagy pusztán történeti kérdés; számára érdekesebb a jelkép aktuális használata. Az pedig a szemében nagyrészt politikai: a Turul Trianon után a „nemzet feltámadásának”, a revíziónak a szimbóluma, az Árpád-ház, vagy a korábbi avar turul-képekre való hivatkozások, úgy gondolja, csak a szimbólum legitimálását szolgálják, megtisztítását a „rárakódott rasszista és fasiszta felhangoktól”.

Én nem hiszem, hogy akár a turul, akár tágabban a nemzeti ezoterikus világkép redukálható lenne a politikai ideológiára; viszonylag sokat jártam olyan közegekben dobköröktől fesztiválokig, ahol mélyen igyekeztek megélni, „olvasni” a jeleket, és ezek az útkeresők sokfélék voltak, a nemzetről való elképzeléseik általában az egyéni fejlődésükről, önkeresésükről is szóltak – hit, önismeret és nemzeti ideológiák elválaszthatatlanul összekapcsolódhatnak, és messze nem mindenki „szélsőséges” ezekben a szubkultúrákban sem. Miért lenne valaki radikális csak attól, hogy indián stílusú izzasztókunyhóban próbál magyar lenni?

De KissPál Szabolcs a látszat ellenére nem is a hardcore „ezoterikusokra”, magukat táltoshitűeknek vallókra, ősmagyar szubkultúrákra, „a Pilis-szindrómára” reflektál elsősorban. Sokkal inkább arra a tágabb jelenségre, ami a kollektív emlékezettel történik egyre inkább, annak a komplexumnak az ideológiai vetületével, ami a magas politikában is megjelenik. Nem véletlen természetesen, hogy a Szakadék-lelet nála Orbán Viktor esküjéhez kötődik: munkája jelentős részben az orbáni ideológiai kínálatról, emlékezetpolitikáról, retorikáról kíván szólni, ami szerinte Putyinhoz, Trumphoz, Erdoganhoz hasonlóan egy „konzervatív forradalom”, sőt, „fasiszta internacionálé” mintája; ami „a régi nagyság s az etnikailag homogén, idilli aranykor mitikus képzetében gyökerezik”, és a mások, idegenek kizárásán alapszik: a nemzeti egységet a megosztáson keresztül akarja létrehozni.

Ez a klasszikus radikális nacionalizmuskritika nyelve. KissPál Szabolcs azt a balos, kritikai szerepfelfogást követi, amely úgy gondolja, hogy a kortárs művészet egyik legfontosabb dolga a társadalmi-politikai kérdésekben való megnyilatkozás, a maga eszközeivel le kell például bontania „a populista történelmi narratívákat”. Ugyan lehet vitatkozni arról, hogy az eklektikus, sokak szerint inkább ideológiahasználó, mint ideológiahívő Orbán-rendszer emlékezetpolitikáján belül mennyire fontos akár a Horthy-utánérzés, akár a küldetéstudatos nemzetfelfogás, hogy lehet-e a nemzeti mitologikus elborulásokat mind az ő nyakukba varrni, ha még a két világháború hivatalos politikájában is sokkal inkább csak alkalmi flört volt a turanizmussal való kokettálás, mint kormányprogram, de a kiállítás (és az album) valami tágabbat szeretne megfogni. Mint KissPál a kötetben nyilatkozza:

Mivel e populista retorikák kisajátítják és eltorzítják a múltat, szükségét éreztem a történelmi narratíva visszafoglalásának és egy ellenmitológia létrehozásának.

Ez az ellenmitológiai kísérlet nem is az álrégészeti anyagban jön át legerősebben, hanem a trilógia másik két darabjában, két dokufikciós videóban. A lehullott toll felemelkedése kifejezetten a turul-mítoszról szól, néhány percbe sűrítve a magyar XX-XXI. század fő mitotémáit: az Első Nagy Háború és a Megalázó Béke, a Nagy Keresztre Feszítés után született totemista vallást a Madárról, melynek tolla lehullt, és amit csak a Nagy Illiberális Államférfi talál meg a felcsúti stadion építkezésénél (nem messze onnan, ahol néhány évtizeddel korábban a kukoricásba pottyant az óceánrepülő Justice for Hungary), hogy az ország közepén aztán fölállíttassa a kultusz totemoszlopát, és a Kétharmad Korában Ópusztaszerről újra megidézze „a magyarok ősképét”, a Turult.

A másik kisfilm, a Szerelmes földrajz még 2012-es, és remek történet a Fővárosi Állatkert sziklájáról, ami alatt a jegesmedvék hűsölnek, és amit, mint itt kiderül, az erdélyi Egyeskőről mintáztak. De az is lehet, hogy ahogy az ország Trianoni zsugorodásával a keletkező geológiai tolóerők miatt a hegyecske természetes úton emelkedett ki. „A műhegy a gyász nosztalgikus helyévé vált azok számára, akik nem tudtak megbékélni az igazi hegyek elvesztésének tényével. Többségük megbüntetve érezte magát, miközben senki nem érzett semmi bűntudatot” – tudjuk meg a narrátortól, és a Nagy Földzsugorodás közben nem csak Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet jön elő, de egy „Ba***átok meg a hegyeiteket!” apokrif erdélyi rovásírás felirat is a Műhegy belsejéből.

Bár több mint húsz éve Magyarországon telepedtem le, az én migráns látásmódom eltér az egyezményes magyarországi értelmezéstől. A romániai magyar kisebbség tagjaként volt alkalmam nemcsak az esemény összetett és nemzetiségi harcok mentén megoszló történelmi recepcióját megtapasztalni, de nemzeti identitásom tárgyiasítását és kisajátítását is a nosztalgikus, paternalista és nacionalista magyar politika által

– fogalmaz KissPál Szabolcs.

A Trianon utáni Magyarország itt egy kollektív gyászközösség, ami minden fájdalmát a csonkaság rituálisan is táplált érzésébe öli. Miközben magát a nagyhatalmak áldozatának látja, maga is gyarmati attitűddel viszonyul a határon túli „gyámoltalan rokonokhoz”, így az eszközként használt erdélyi magyarokhoz, és közben odahaza bűnbakokat keres. A mindent uraló fő trauma nem hagy helyet más tragédiáknak: választani kell Trianon és a holokauszt között. A kollektív emlékezet KissPál Szabolcs szemében mindenekelőtt kollektív felejtés; a ráépülő kultusz pedig politikai vallás.

A műhegyektől a politikai vallásig – Magyar trilógia kötet bemutatóját kedden 18 órakor tartják a Ráday utcai Goethe Intézetben.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?