Valér
-1 °C
0 °C

A szovjetek Magyari Bélát küldték volna az űrbe

09
2018.04.27. 15:55

Pár nappal ezelőtt, április 23-án hunyt el hosszú betegség után Magyari Béla, aki Farkas Bertalan űrhajós tartaléka volt az Interkozmosz program magyar űrrepülése során. Sok legenda, szóbeszéd és félreértés is övezi azt a folyamatot, aminek a végén nem ő, hanem Farkas Bertalan ülhetett végül Kubaszov parancsnok mellé a Szojuz–36 űrhajóba.

A sors különös fintora, hogy még Magyari halálhíre előtt beszéltem meg interjút azzal a Szabó Józseffel, aki annak idején részt vett a magyar űrhajósjelöltek kiválasztásában, kiképzésében és a végső döntésben, hogy ki legyen az első magyar űrhajós. Az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Karán űrdinamikát tanító nyugállományú vezérőrnaggyal hétfő délutáni előadása után ültem le beszélgetni. Ekkor már mindketten tudtuk a szomorú hírt. Bár az ő élettörténete is bővelkedik izgalmakban (például elsőként repült hazánkban MiG-21-es vadászgéppel), mégis Magyari Béla és Farkas Bertalan körül csapongott a beszélgetés.

Az idén 90 éves Szabó József 1978-ban már ezredesként lett a magyar légierő vezetőjének helyettese volt 1978-ban (egész pontosan a Magyar Néphadsereg Repülőfőnökségén volt tíz évig első helyettes, ami után 1983-ban repülő-főnöki kinevezéssel vezérőrnaggyá léptették elő). Szabó felelt a magyar pilóták kiképzésének szervezéséért, tervezéséért, és ellenőrzéséért, így minden pilótát ismert, mondhatni saját kezűleg válogatta ki közülük a leendő űrhajósjelölteket.

"Körülbelül száz pilótáról volt szó, akik közül a kiválasztás utolsó szakaszában a magyar orvosok hét főt választottak ki. Farkas Bertalan és Magyari Béla is vadászrepülők voltak Pápán, így hozzám tartoztak, addig, míg az előkészítés folyt. Egészségügyi alkalmasság szempontjából Farkas volt az első, Magyari a második jelölt. Nekem jó barátom volt mind a kettő, Berci is, Béla is" – mesélte.

Ketten költöztek Csillagvárosba

Az 1978-ban Magyarországra látogató szovjet bizottság, Csillagváros vezető orvosával az élen, a hétből négyet választott ki, Farkas Bertalant és Magyari Bélát, valamint Elek Lászlót és Buczkó Imrét. Ők négyen március 18-án kimentek tíz napra Moszkvába, ahol a repülő- és űrorvostani intézetben még tovább vizsgálták őket. A tíznapos vizsgálatok során szűkült kettőre a jelöltek száma, maradt Farkas és Magyari. Számukra 1978. március 20-án kezdődött meg az űrhajós kiképzés. "Csillagvárosban kaptak egy-egy háromszobás, kényelmes, kellemes lakást, így a családjukkal együtt kezdhették meg az életüket odakint. Béláéknak is egy kislánya volt akkor, meg Berciéknek is, természetesen a gyerekek is velük mentek a Szovjetunióba."

Az elméleti és gyakorlati  kiképzés két évének végén az Interkozmosz szovjet állami bizottsága Bajkonurban ülésezett. "A két űrhajósjelölt ott várta, hogy mikor lesz vége, hogy megtudják végre melyikőjük repülhet, és hogy repülhetnek-e egyáltalán, készen áll-e a rakéta, az űrhajó és az űrállomás, működik-e a dokkolóberendezés. Merthogy ezzel volt korábban gond, emiatt csúszott majd egy évet a magyar küldetés. Volt azonban valami, amit a magyarok nem tudtak, hogy

a szovjet bizottság csak a műszaki komplexumról döntött, személyi kérdésekről nem."

Szabó József szerint az igazság az, hogy Farkas Bertalant nem a szovjetek, hanem a magyar kormány jelölte ki, ő maga pedig részt vett ebben a döntési folyamatban. "A kiképzés végén, 1980. május elsején jött meg a távirat Petrov akadémikustól, az Interkozmosz tanács elnökétől, hogy mind a két magyar jelölt kiválóan végzett, mindketten alkalmasak az űrrepülésre, és kéri a magyar kormányt, határozzák meg, ki fog repülni, és ki lesz a tartalék. Czinege Lajos honvédelmi miniszter magához rendelt három, az űrrepülés előkészítésében résztvevőt: a vezérkari főnök első helyettesét, a légierő főszakorvosát, és engem. Mivel én vettem részt az első értekezlettől kezdve a program előkészítésében, hozzám fordult, és nekem szögezte a kérdést: Jóska, neked mi a véleményed, ki legyen az első magyar űrhajós? Én akkor a következőket mondtam:

Miniszter elvtárs, jelentem, hogy én ahányszor Csillagvárosban jártam, mindig Farkas Bertalan volt a szóvivő, mindig ő adta elő, hogy mi a probléma, soha nem Magyari Béla, aki többnyire csak bólogatott és helyeselt ilyenkor. Én azt tapasztaltam, hogy Béla nem szívesen beszél. Lehet hogy 1-2 hónap alatt belerázódna, de pillanatnyilag ez a helyzet. Ezért én jelenleg alkalmasabbnak tartom Farkas Bertalant.

Mivel a repülő főszakorvosnak és a vezérkari főnök helyettesének is ugyanez volt a véleménye, a miniszter azt mondta: Megmondom őszintén, én is erre a változatra gondoltam.”  

A miniszter és Szabó József együtt voltak tagjai az Interkozmosz program legfölsőbb állami koordinációs bizottságának, az ezredes mint szakértő, Czinege Lajos meg hivatalból, mivel alárendeltjei, azaz katonák voltak a jelöltek. "A javaslatot ő terjesztette a kormány elé kettőnk nevében, azzal, hogy minden szempontból alkalmasabbnak találtuk Farkas Bertalant, és Magyari Béla legyen a tartalék. Pár nappal később, amikor a kormány is jóváhagyta az előterjesztett változatot, ment is a távirat Moszkvába, Petrov akadémikusnak, Márta Ferenc akadémikus, az MTA főtitkárának aláírásával. Abban az állt, hogy a magyar kormány döntése értelmében az első magyar űrhajós Farkas Bertalan, a tartalék Magyari Béla legyen."

Nem tudták, hogy melyikük lesz a befutó

A döntésről még ekkor nem szóltak a jelölteknek. Hogy miért? "Sajnos a korábbi három űrrepülés előtt problémát jelentett, hogy a döntést idő előtt tudatták a jelöltekkel, és az űrrepülők és a tartalékok kígyót-békát kiabáltak egymásra, utóbbiak meg akarták fúrni az előbbeiket. Ez pedig elég kellemetlen volt a szovjet vezetésnek, ezért a későbbiek során a lehető legtovább vártak a kormányok döntéseinek közlésével. Ezért a két jelölt még Bajkonurban sem tudta, hogy ki fog repülni és kilesz a tartalék. Becsületükre legyen mondva, a két magyar egyébként látva más társaik torzsalkodását, megfogadták, hogy ők nem fognak egymásnak keresztbe tenni, akit kijelölnek, a másik maximálisan támogatni fogja, az utolsó pillanatig vele lesz."

A hazai közvélemény elég szilárd meggyőződése, hogy a szovjet illetékesek döntöttek Farkas és Magyari közt. Szabó szerint ez annak köszönhető, hogy három-négy nappal a kitűzött start előtt, amikor az űrrepülés műszaki tartalmáért felelős szovjet bizottság minden apró részletről meggyőződött, hogy rendben van és biztonságos a repülés, csak akkor közölték a két magyar űrhajóssal, hogy melyikük repülhet, és melyikük lesz a tartalék. "Farkas és Magyari ezért hitték azt, hogy ez a szovjet bizottság hozta meg a velük kapcsolatos döntést is, ezért beszélt erről Magyari egyik utolsó interjújában is, mert a magyar kormány korábbi táviratának tartalmát, annak megérkezésekor velük nem közölték."

Maradt tartaléknak

Magyari nehezen viselte a döntést, de a tartalékszemélyzet parancsnoka, Dzsanibekov sokat segített neki feldolgozni a kellemetlen helyzetet. Dzsanibekov persze könnyebb helyzetben volt, ő már járt az űrben és ki volt jelölve egy újabb repülésre is, a mongol Interkozmosz küldetésnek ő volt a parancsnoka. Magyari Bélának viszont soha nem lett több esélye eljutni az űrbe. "A magyar Interkozmosz repülés parancsnokának Kubaszov volt kijelölve, ha Magyarira esett volna a választás, akkor ő repült volna vele, hiszen ugyanazt a kiképzést kapta, mint Farkas, és ugyanolyan kiváló eredménnyel fejezte is be."

Szabó szerint Magyariban mindig benne volt a tartalékos tudat is, vagyis Magyari Béla  végig úgy gondolta, hogy nem ő lesz az első magyar űrhajós. "Ugyanis az már 1978-ban ki volt hirdetve, hogy Kubaszov lesz a leendő magyar űrhajós parancsnoka, így amikor Csillagvárosban a kiképzés során Magyari társa Dzsanibekov lett, eldöntött kérdésnek vette, hogy nem ő repül majd az űrbe, hanem a már eleve Kubászov mellé rendelt Farkas Bertalan. Ez az érzés tehát mindig ott motoszkált az agyában, bár ez a magyar kormány döntését semmilyen formában nem befolyásolta."

Érdemes itt megemlíteni, hogy szocialista propagandagépezet sem tudta sokáig, hogy a két magyar közül melyik megy végül az űrbe. Éppen ezért az összes propagandaanyagból két példány készült, külön-külön Farkas és Magyari főszereplésével. A magyaris nyomtatott anyagok java részét aztán bezúzták, mikor kiderült, hogy Farkas lesz az első magyar űrhajós. A honvédelmi minisztérium most Magyari halála után tette közzé az alábbi kisfilmet, amiben Magyari Béla mint magyar kozmonauta szerepel:

Az űrhajóstársak Magyarira szavaztak volna

Akárhogyan is volt, az kétségtelen, hogy Farkas jobb kiállású, snájdigabb, jobb dumás volt, ami sokat számított az összképben. A szerényebb, kissé introvertált alkatú Magyari nem biztos, hogy megfelelt volna arra a szocialista népi hős szerepre, amit aztán az állami propagandagépezet szánt az első magyar űrhajósnak. "Az űrrepülés utáni években rengeteget beszélgettünk, és elmondtam neki, hogy zajlott a kiválasztás, milyen szempontok alapján döntöttünk Farkas Bertalan mellett.  És itt kell még el kell mondani egy fontos dolgot. Ha akkoriban, amikor a miniszternél e kérdésről beszélgettünk, megkapjuk azt a táviratot, amelyet Szűrös Mátyás nagykövet küldött a Csillagvárosban dolgozó szovjet űrhajósokkal történt beszélgetés után, akkor lehet, hogy minden másképp alakul. Volt ugyanis egy megbeszélés, amiről a jelentés késve jött meg Magyarországra. Én már Moszkvában voltam, a közvetlen előkészítésben vettem részt.

A szovjet űrhajósok, Alekszej Leonovval az élen arra tettek javaslatot, hogy Magyari Béla legyen az első magyar űrhajós, mert szerintük Magyari valamivel jobban dolgozta fel a tananyagot, mint  Farkas.

De mire ez eljutott hozzánk, a döntés már megszületett, Farkas pedig készült az űrrepülésre. Ezért az okmányok szerint a kormány elnökhelyettese és a honvédelmi miniszter úgy döntött, hogy már a korábbi döntésen nem változtatnak. Lehetséges, ha ez a távirat korábban jön, most Magyari Bélát nem mint tartalék-űrhajóst, hanem mint a Magyarország űrhajósát temetjük. "

Schuminszky Nándor megemlékezése Magyari béláról

Magyari Bélát hosszan tartó betegség gyötörte és csak az I. osztályú vadászpilóta szervezetének köszönhette, hogy ilyen sokáig sikeresen megbirkózott minden nehézséggel. A lelki törést, töréseket már nehezebben viselte. Először 2001-ben került leépítésre mintegy 300 főtiszttel együtt. Ezredesként nyugdíjazták. Az igazából nem is kendőzött ok az volt, hogy Moszkvában végzett. Megharagudott, sértődött ember lett, mert szívesen dolgozott volna még. 2001. december 10-én a Magyar Asztronautikai Társaság elnökévé választották. Utoljára a Magyar Űrkutatási Iroda munkatársaként tevékenykedett, de az átszervezés itt is utolérte; másodszor is nyugdíjazták. Az ismert és népszerű ember fokozatosan háttérbe vonult, egyre kevesebb interjút adott, míg végül elutasított minden kérdezőt. További csapást jelentett, hogy fia 2016. február 28-án súlyos sérüléseket szenvedett, miután repülőgépével lezuhant. Még szerette volna megérni, hogy fia — aki utasszállító repülőgép pilótának készült — ismét megkapja a vezetési engedélyt, de az élet ezt már nem engedte meg.

A születésnapom egybeesik a Béla névnappal. A sors szörnyű fintora, hogy az április 23-ai ünneplést elsodorta a gyász. Több mint három évtizeden keresztül együtt ünnepeltük meg a "nagy napot", ha nem is aznap, de sosem felejtettük el. A hétfő reggeli telefoncsörrenéssel együtt, a kijelzőn megjelenő felirat csak azért volt furcsa, mert korán volt a köszöntéshez. Félve szóltam bele, és feleségének hangja igazolta szörnyű gyanúmat. A még hátralévő bármennyi születésnapom már sohasem lesz felhőtlen, Béla barátom halála örökre beárnyékolja.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!