Frigyes
17 °C
25 °C

Nem mi vagyunk finnugorok, hanem a nyelvünk

D  AS20120905003
2018.06.20. 16:02

A Tudomány.hu hosszú, háromrészes, egyetemi tanszékvezetők és szakértők által írt cikket közölt a magyarság őstörténetéről. A háromrészes cikksorozat egyes fejezetei itt érhetők el:

Klima László nyelvész-régész szerint a magyar őstörténet művelése, az őstörténeti ismeretek átadása a jövendő nemzedékeknek csakis tudományos eredményeken alapulhat.

De egy nép kialakulása (etnogenezise) több szálon fut, és sosem lezárt folyamat. Emberi közösségek kommunikálnak egymással; kulturális és gazdasági kapcsolatokat létesítenek; kisebb csoportok és emberek jönnek-mennek, beolvadnak egy népességbe, avagy kiválva belőle egy másik nép történetének részeivé válnak. Emiatt a ma élő népek nyelvi, kulturális és genetikai kapcsolatai szerteágazóak.

Másfél évszázada tudjuk, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvek közé tartozik.

A finnugor egy nyelvészeti szakkifejezés: nyelvekre alkalmazható, de népekre nem. Vagyis nem mi vagyunk finnugor eredetűek, hanem a nyelvünk.

A magyar őstörténet kutatás több tudományterületet is felölel. A XIX. század második felétől a XX. század közepéig a nyelvészet és a történettudomány szerepe volt a meghatározó. A XX. század közepétől a régészet, napjainkban a paleogenetika eredményei irányítják az őstörténészek figyelmét egyre újabb kérdések felé.

Mende Balázs Gusztáv paleoantropológus azt írja, hogy az archeogenetika új lehetőségeket nyit az őstörténeti kutatásokban, de nem oldja meg a magyar etnogenezis problémáit. A genetikai vizsgálatok nem adnak kizárólagos eredményt nyelvi-kulturális kérdésekre. A genetikai rokonság sokszor független a nyelvrokonságtól és más, az adott népre jellemző karakterektől. Az áthallás a nyelvi és a genetikai rokonság fogalma között sajnos a genetikai kutatás eredményeinek értékelésére is átviszi a „nem is vagyunk finnugorok” egyre jobban népszerűsített üzenetét.

A genetikai összefüggések történeti szempontú értékelését és elfogadását nehezíti az első évezred sztyepprégiójából származó DNS-minták kis száma, a nem kellő körültekintéssel végzett mintagyűjtés, illetve a kronológiai és régészeti interpretáció nehézségei. Az eddig elvégzett archeogenetikai vizsgálatok eredményei szerint

a honfoglalók anyai ágon nagyon heterogén népességet alkottak, amelyen belül jelentős volt a keleti (ázsiai) összetevők aránya.

A honfoglalók genetikai összetételének kortárs népességekből nyert adatokkal való összehasonlítása azt mutatja, hogy a genetikai előzmények az egész nyugat-eurázsiai és közép-ázsiai területekre kiterjednek. A mai magyar népesség és a honfoglalók anyai ági genetikai összetétele jelentősen eltér egymástól. Az apai ági adatok csekély száma a férfiakra vonatkozó jelentősebb konzekvenciák levonását még nem teszik lehetővé. Ahhoz több egymás utáni időmetszet, megfelelő mintasorok és ezek kontrollja szükséges, hogy a magyarok vándorlását és populációgenetikai összetételét érdemben vizsgálni lehessen.

A honfoglalók, illetve elődeik egyes genetikai elemei összefüggésben állhatnak belső-ázsiai eredetű populációkkal, de az összefüggések háttere az eltérő régészeti-történeti megközelítés, illetve az alacsony számú, és ezért nem reprezentatív minták miatt a kutatás mai állása szerint nehezen értelmezhető.

Türk Attila, a PPKE BTK Régészettudományi Intézet Magyar Őstörténeti és Honfoglalás kori Régészeti Tanszékének vezetője szerint a régészet korlátozottan alkalmas az etnogenezis kutatására. Az elmúlt tíz évben jelentősen bővültek a honfoglalás kori leletek keleti analógiái, de ezeket nem szabad a helyi kontextusukból kiragadva értékelni. Érdemesebb ezekből modern, később bővíthető, folyamatos újraértékelésre alkalmas adatbázist építeni.

Az újabb magyargyanús leletek és azok földrajzi elterjedése továbbra is a korábbi őstörténeti modellt támasztják alá, miközben számos részletét tekintve pontosítják az eddigi elképzeléseket. A Dnyeszter és Dnyeper menti területek mellett a Volga–Dél-Urál térségébe mutatnak a legvilágosabb kapcsolatok. A régészeti adatokból kinyerhető őstörténeti kép összhangban áll az írott források elemzésével és a nyelvészeti kutatások által felállított tudományos modellel.

A honfoglalás kori hagyaték régészeti és bioarcheológiai vizsgálati eredményei szerint a Kárpát-medencébe beköltözők többgyökerű, összetett népességet alkottak. Az új eredmények alapján további ásatásokat kell indítani a Moldovai Köztársaság, a Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság, Ukrajna és Oroszország területén, a helyi régészekkel és antropológusokkal együttműködve. Ezenfelül új természettudományos vizsgálatokkal kell kiegészíteni a régészeti kutatásokat.

(Tudomány.hu)

Borítókép: Fotó készül népviseletbe öltözött résztvevőkről a Finnugor Népek VI. Világkongresszusán a siófoki Azúr szállóban 2012. szeptember 5-én. MTI Fotó: Kovács Tamás